Kategóriák
Versek

Nemzet tudat

Magyarként a nemzeti nyelved lelkeddel született, ha nem edzed, a kovácsot is feleded.

E nyelvi kódot azért kaptad, hogy a világ ne értse mitől vagy gazdag.

Láss át a szitákon s szűrd le a Magyart, ne keverd nemzeted eszméit, amit a sátán akar.

Egykor a Magyarok hitének akaratát egy mély barlangba temették, s aki felhozza azt, kard nélkül adja vissza a nemzet erejét.

Őseink nyilai a hazát védték. Nemzetünket a gyarmatosítók szíven döfték.

Szabadságunkért elesve a zöld mezőn feküdtünk, fehér fény világított felettünk.

Rajta az ég vér tengere hullámzott, Magyar szív soha nem feledte képét, de a zászlónkért, kiáltunk.

Nemzetárulók és hazugok, ti zászló nélkül maradtok, lelketek fekete s örökre a mocsokban ragadtok.

Ha baj van, a mi kis nemzetünkért minden Magyar szív dobog, Árpád vezérünk üzeni, ébredjetek Magyarok !

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 06. 13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Nemzet tudat
Kategóriák
Versek

Folyó gondolatok

Egy nap elgondolkodtam a kerti székben, s a rám törő emlékeim zuhatagában párolgott el minden a fényben. Vitték ők a szép s rossz emlékem.

Fiatalon életem taván eveztem, hol a tavirózsák nyíltak meg sorba mellettem.

Mikor a tó zsilipéhez értem, elvitt az ár engem s egy öbölben magamhoz tértem.

Megéltem az álló vizet is, ami felkavart, s ha jött az árvíz mentem tovább vele, vitt ahová Isten akart.

Mikor a folyó sebes részéhez értem, éreztem, hogy kevés az időm és a partot néztem.

Kerestem helyem ahol kiköthetnék s azt a virágot, akit utoljára a napsütésben öntözhetnék.

Partot érve már nem utaztam tovább, nap és holdként vártam a csillagok mellett, hogyan tovább.

Mikor az esthajnal csillag eljött értem, beszámoltam az életemről s a fény útján haza tértem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Madár lennék

Madár ének s benne száz szó, szépsége elmém bilincselte, patak parton ültem, mi a tájat bezengette.

Ha madár lennék, kontinenseken át repülnék, ágról-ágra szállva, mindenkit  köszönthetnék.

Szelek vinnének s termikek emelnének a magasba, szabadságom fel nem adnám senkiért, egy világ terül el alattam.

Fészket építenék egy fa tetején a magasba, este a lágy szellő ringatna el s a hold takarna be engem, ki egész éjjel velem maradna.

Kora reggel felébredve merengenék a távolba, keresném a reggelim, mit feltálalhatnék magamnak.

Ha párt találnék fészkem is az övé lenne, eldalolnám neki, hogy a szívem tiéd, de ne csalj kalitkába mert meghalok benne.

A forró déli nap szívébe én bátran repülnék, tüzét vinném haza, hogy örökké értünk lobogjék.

A telet búcsúztatnám, a tavaszt köszönteném, s az utolsó nyár végén a fehér fénybe repülve az őszben hullanék el, mint fáról a falevél.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Bonyolult lélek

A nemben ott az igen, a válasz lesből téged figyel. Ha kitör még a súlyát sem érzed, menekülsz míg utolér, s ha elért megérted.

Keresed az álmod, vágyakozol, s mire megérted ki vagy, már az ifjú évek elhagytak s várakozol.

Szívem üzenete ha elér hozzád, érzelmek spektruma kell, hogy a színeket lásd bennem, s beszélj hozzám.

Ki vagyok neked kérdezem, hol van az én  helyem, keresem. Lennék árnyékod a tűző nap alatt, s szélként simogatnálak, naphosszat.

Ha tudod e világban hol lakom, térj be hozzám kedvesem, s amit főztem mind neked adom.

Étkem íze a sorsomnak fűszere, leve szüleim forrása, s a csont miről a hús főtt le, én lennék, de a velőm a lelkem országa.

Mennyei gondolatok és a valótlan tettek hamis árnyéka, nem vitt sehová engem, mert ki és bezártam ajtóim, e mocskos világba.

Tudd meg, ha bennem léteznél, általad ölnék s halnék meg, s ha nem ízlik a főztöm, csendben tagadd meg…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 06. 07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A préda filozófiája

Az új világban özönvízzel mossa a sátán szennyesét, népek félelmét használja fel a tettekért.

Szemen és fülen át az elméket fertőzve injektálták a sátán italát, s az emberek önként jelentkeztek, hogy átlépjék a démon alkotta félelem vonalát.

A vonal mögött, a remény beszűrődő sugarai fénylettek, de akik aludtak tovább, a híd túloldalára érkeztek.

Kik felébredtek, a sátán italát elvetették, s bátran hirdették a gondolkodóknak az  ellenszerét.

A gondolkodók a híd másik oldalán álltak, látták az emberek eljövő alkonyát, s vártak.

Hiába kiabáltak figyelmeztetve nekik át, nem hallottak semmit, csak a sátán parancsát.

A világ megremegett, s az égiek harca isten áldásával megszületett.

Elcsendesedett minden, s a veszteség látványa töltötte fel az embereket hittel.

Egy igazság született!

Ha a belső hited világodban elveszett,…préda vagy, ki eledelnek született.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Kedves Mester

Egy este az asztalnál, egy asztalos mester kiabál. Gyertek asztalomhoz kérlek, hogy az étkem megoszthassam néktek.

Adok amit tudok, de a többit ti adjátok nekem s én veletek otthon vagyok.

Az étel az üzenetem, s ha megértitek, az asztal sem lesz idegen.

Leülve a vacsora közben a tekintetek közt bujkáltunk, s a történetek igazságait mérlegelve egy rágós marhahúst csócsáltunk.

Mikor a bor a poharakba került, a bomló marhahús már a savakban merült.

Titkolt öröm ült az arcokon, mert kinek a marha, kinek a társaság gyújtott fényt az asztalon.

Nagy beszélgetések voltak, a vigasságok közt a könnyek olvadt jégként folytak.

Lélekben a társaságot öleltük, s szavaink helyett boldogan egy pillantással üzentünk.

Egyek voltunk e csodás este, s tudtuk ha jön a holnap, a mester asztala vár minket, újra meg újra.

Hazafelé az örömteli mosoly magányában a gondolatok törtek rám, hogy én hozzám ki ülne le, s mit főznék a vendégek asztalán.

A mester tanuságot tett a tanításban, s a bölcsesség főztjét kínálta a megváltásban.

A vacsora hangulatát és az ízeket használta, hogy megüzenje a jövőt s vele a múltját ajánlva.

Ha megosztod étked mondta, meg lesz a varázsa, a magányt kergeti el s a társaság bölcsességét kínálja.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Látó

Kietlen erdők ködfoszlányaiban sétáltam, hol a természet fátyolban öltöztetett. Az erdő éterét a lelkembe zártam, s lépteimmel közben a gondjaim hagytam el.

A hely ékes hangjai nekem szóltak, amerre mentem szavak helyett csak a lábnyomaim voltak.

A leheletem felhőit a fénysugár festette, képét a lágy szellő csente el, s a ködbe helyezte.

A látót kerestem, ki már rám várt…

Az erdő közepén egy sátorban tűz lobogott, s engem az izzó narancs oda csalogatott.

A sátor bejáratánál csodaszarvasok álltak, s a csillagfényes égboltból a tisztaság áradt.

Belépve a sátorba kalapom megemeltem, a látó leültetett, vele szemben.

Szeme tükrén a lángok játszadoztak, haja olvadt gleccserként hullott alá, s arcát félig borította. 

Tudta miért jöttem, s mikor pillantott rám, a lángok köztünk felcsaptak már.

A kérdést kisvártatva fel is tettem, mi az, ami megszámlálhatatlan kérdeztem, és nekem mégis csak egy, s miért lettem…

A látó válaszolt, a földi létben az élet, miben ha újra születsz feladatod mást tanítani, míg angyalként nem végzed.

Elhallgatott, s a ropogó tűz a sátor égboltja alatt minket tovább gondolkodtatott.

Szemünk előtt a parázs feketévé változott, a füst álomba szenderített engem és elmém az angyalokról álmodott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.31.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Vágyakozás

Nem tudom hogy ki vagy, csak reménykedem hogy te vagy…

Ha az vagy akinek gondollak elmém képzetében állok, de a találkozástól megfosztva, csak te rád várok.

Ha meglátlak téged, akarlak, egy pillantásod lelkem ezer évében foglaltam.

Érzéseim robaja vet vissza engem, érintenélek téged, de félek a szilánkok ölnek meg engem.

Ha őszi falevélként egyszer az ölembe hullanál, bölcsőmben ringatnálak és a te méhed gyümölcsének a világom áldoznám.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Tündér varázs

Számkivetett lelkem kopogtat, engedj be engem világ halkan szóltam, s látom a kapuk résnyire nyitottak.

Átlépve a kapun, tükröződő fénysugár csillant meg arcomon. Egy alakos lény villant fel előttem s én nem láttam, hogy élő, vagy holt vagyon.

Szemem kereste hol vagyok, de éreztem egyre könnyebb, és könnyebb vagyok. Lelkem sara ürült nékem, s a szeretet levegőjét szívtam, érzem.

Melegség és üresség láncaiban verve, megérkeztem egy lélek emelő helyre.  Tündérek vártak kik nevettek, s mondták egy újabb hitetlen jött el hozzánk, akiből tündért nevelnek.

Beszélgettünk, de nem hallottam semmit, tiszta lelkem volt fülem szónoka, minden erők eredője áthatott, mert ez volt a tündérek otthona.

Mikor tündérré váltam s visszaküldtek a világba, ott fénysugárként öleltem azt, kit a szeretetből egykor kizártak.

S mikor a lélek folyója a sátán parancsára feketére változott, egy katlan vitte a mocskot el s a kristály medrű folyó vize, mindenkire váratott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Esőben lélegezni

Hallom, hogy esik az eső, cseppekkel kopogtat a nyárelő. A felhő paplanként takarja be az eget, s a madarak ébresztője festi alá az éneket.

Az eső fürdette a tájat, s a levelekről lemosott port, bemosta otthonába. Lágy szellő simogatta a gyöngyvirágot, ki illatos fehér harangjaival jelezte a tisztaságot.

A Fátyolként alá szállt felhő, gondoskodva végigsimogatva az erdőt. A napsugarak szöktek át a fátylon, játszadozó mókusok ugráltak a fákon.

Lassan a teremtett világ szépségeiben merültem, s éreztem, hogy faként lélegzem.

A gondolatok az érzéseket váltották, s testem a fák nyelvén rezgett már.

Minden fa egy élő alkotás volt, a természet koronázta meg őket, kik Királyként életet adnak s nem várnak érte többet.

Az éber álmomból arra ébredtem, hogy egy kék madár szállt le előttem.

Hírt hozott, a fák üzenték nekem:

várunk vissza idegen, hogy érezd újra szabad lényed, mi körül ölelünk, s vigyázni fogunk örökké téged.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.