Kategóriák
Versek

Elindulva hazatértem

Reggel ébredezve a hátamat süti a nap, madarak csicseregnek az ablakom előtt s a földről kapdossák a magvakat.

Gondolkodva a felkelést halogatom, s tudom hogy vár ma is a holnap, hol a nappalból az álomban ébredve, a feltűnő pillanatok üzenetét megkaphatom.

Napfényben indultam utamra, az ajtón kilépve a fák köszöntve bólogattak s a szél postájával valamit nekem üzenni akartak.

Míg sétálok befelé a forgalom zajában elmerülve, látom az emberek szemét a világ sorsába szenderülve.

Szerelmes párokat s magányos embereket látok, kik a jelen pillanatait élik s titkon áldást kérnek, hogy az Isten vigyázzon rájuk.

A piacon végig haladva élők és holtak közt lépkedtem, s elgondolkodtam azon, hogy mit is tehetnék, ha a holtak lelkét kérdezem. 

Gondolataim egy kávézóig vittek. Az ablak mellé ültem s kifelé merengtem, csak a felszolgáló ringatózó keblei s egy mosoly ébresztett fel, hogy a kávémat kikérjem.

Odakint mozgásban volt minden, csak az épületek álltak és sugallták nekem, hogy a kő mi marad, de ők is idővel a csiszolásra várnak.

A kávézóból kilépve az eső illata vitt sebesen, s a dolgom végeztével egy tál leves várt otthon, mit a barátnőm főzött énnekem.

A forró leves íze bennem mindent lecsendesített, s a gyertya fénye világította meg arcomat, minek üzenete az estébe burkolózva mindvégig fennmaradt.

Éreztem, hogy a nyugalom biztonsága szülte egykor szeretetem s a gondoskodás üzente, hogy te vagy a mindenem kit az Isten teremtett énnekem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 04. 27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy lépcső teteje

Egy lépcső mi a fán tekeregve vitt engem az égbe, fokain emelkedtem s egy felhőről  léptem az égszínkék égbe.

Gondolatok sugallták, hogy az élet a tudás útja felfelé vezet, hogy milyen hosszú lesz és meredek, még az isten se mondja meg.

Fentről alánézve mindent láttam. Egy térkép volt alattam s a napfényben csillámló tenger gyémántszőnyegét az emlékembe zártam.

Rá kellett jönnöm út közben, hogy a lépcsőt én magam építettem s a világ teteje ott van, ahova én azt tettem.

Út közben eggyé olvadtam a világgal, anyagokba születve vándoroltam,…hol sok mindent láttam. Voltam kavics és delfin is,… az óceánokat jártam az öblökig.

Az utam során a szennyesem is kimostam s hófehéren már a mennyország kapuját keresve, hirtelen ott voltam.

Kopogtam s vártam, de egy nyitott ajtó előtt álltam. A saját hangom hívott be és megrémülve láttam, hogy gyerekként a fényben ott álltam.

Egy új család várt engem kiket fentről láttam, áldásként érkeztem s amíg nem beszéltem, a szememmel üzent nekik, hogy én rátok vártam.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.25.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Kategóriák
Versek

A moly sors

Egyszer a molyokkal egy könyvben  mojoltam, a tartalom emésztése közben a megrágott szavakat foltoztam, de így sem értettem, hogy a lyukak közt mit olvastam.

Tudtam a molyokban megbízni nem szabad, mert könyveket s ruhákat esznek roskatag.

Mohók és neveletlenek, kik a könyvből sem tanultak még eleget.

Szórakozásként moly majálist rendeztek, hol a megevett könyvekből, rendszeresen idéztek.

Nem irodalmi estről van itt szó, csak a szavak ízét áltatják s hogy mit értettek a könyvből, azt már ők nem firtatják.

A moly történelmének mindig nyoma van, hiszen megszállóként a könyvekbe s ruhákba vetett tetteiknek mindig oka van.

Ruha nélkül élnek gondtalan, a divatot kajálják, míg a ruha nem lesz hasztalan.

De a molyok gondtalan élete illatba fulladt, levendula csokrot kaptak s vége a most-nak.

Hangyák jönnek értük temetni, s mielőtt elvinnék őket az utolsó rágás joga mellett a kérdést megejtik.

Igaz az kicsi molylepke, hogy életed során mindenki téged irtott ha tehette?… De ne rágd magad folytatta, mert amint lehet mi megeszünk, s ürülék leszel holnapra.

A kenetet feladta, s a molyt e bölcs idézet után seggbe is harapta…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Költőt költeni

A költő anyjának kelyhében egy mag érett. Állapotosként éjjel sarja magnyi verseire felébredt s várta a művészt, hogy áldásával idővel beérjen.

Megszülte gyümölcsét és mikor első hangját hallotta, az anya arcára a mosolyt rajzolta.

A két szív egyként kalapált s közben némán kimondta, hogy a boldogság és a trauma egymás könnyeit elmossa.

A költő a fénybe élve már szülte villanásaiban utazott, s tudta, majdan papíron üzenhet a világnak s a tintával nyomot hagyott.

Írta, ne vesszetek el a gondolatok közt, csak álljatok meg egy pillanatra s tegyétek magatokévá, mert nincs ki visszahozza.

Írásainak lényegét a költő feldolgozta, versben üzent, hogy megértsd Ő neked a magját adta.

Az elvetett magot te magad locsolod, s ha kihajt, magjait annak adod majd akinek akarod…

Minden mag egy kis világnyi üzenetet hordoz s ha sarjadó virágként megpillantod, léte értelmét tükrözi neked s a napfényben oldoz.

 Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Cseppnyi élet

Az élet tengeréből egy cseppnyi jutott nekem, de minden benne van mi éltet, mert velem teremt.

A körforgásban élek, hol a melegben felszáradok, majd esőként hullok a virág kelyhébe, ahol méheket itathatok.

Születésem után örök életet kaptam, gyakran a szerelem könnyei ragadtak el, miben laktam.

Mikor az érzelem hulláma a szem partjára vetett, csillogva hullottam, míg könnyeim forrása a tengerbe vetett.

Sósan, édesen és keserűen létezem, de ezt csak a fény és szél, mint anyám s apám érthette.

A világ része vagyok én is, mint az örök élet forrása, a természet az istenem s én a fohásza.

Élők vagyunk mindent táplálunk, ha makulátlan a tisztaságunk, ablakot nyit s látjuk világunk.

Nincs helyünk, állandóan utazunk, cseppként a szivárvány fényében gyémántként ragyogunk.

S ha egy virág könnyeként születnék újra, a napfényben párologva szállnék, s hullanék egy tóba.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.16.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Az ármány halála

A valami néha semmi, de ha sorsod tervezik, azt el kell vetni.

Nem látsz tisztán e világban, vakító villanások hangjai némítanak téged s tudatják veled, hogy csak egy szám vagy, amit ők létrehoznak néked.

Együtt kell ébrednünk még a bilincs nem kattan, szeretettel körbe álljuk a sátánt, elpusztítva őt s vele a katlant. 

Kijelölt, boldogtalan torz és vak elmék, azt hiszitek ha okos-bután éltek, az átjárók nem büntetnek meg ezért…

Hangokat hallotok mi a parancs hangja, nektek csak egy irány van s nincs balra.

Ha balra mész puskaropogásban éled meg azt, hogy már a remény is megtagad.

Ne félj, mert téged a sors már elítélt, csak a végzet vár rád s nem kísért.

Fekete szemedben még a hold sem világít s ahova Isten küld a fekáliában úszik s nincs ott kanális.

E világ mocska és bűze meg sem közelíti azt, amit tettél egykor az emberekkel, hogy a másvilágra küldve őket a hatalmad felett uralkodj majd.

A vagyon fog eltemetni téged s minden éjjel a levegő után kapkodva riadtan ébredsz.

Jó okod van félni,… mert a túlvilág nem kímél majd, s nem fog hagyni élni.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Családi siralom

Elme háborúban nőttem fel, hol töltényhüvelyek leptek el.

A puskaropogásban megálltam s figyeltem, hogy mi történik a családban.

Rémült, sérült lelkek vagdalkoztak s nem értették egymást, mert hitték, hogy ők nem hazudnak.

Egy álomra tört a háború, amiben én egy gyermek voltam, s mikor kinyílt a szemem, már csak szomorkodtam.

Felnőttem s a vihar magja már nem ért el, csak a viták hulláinak szagában élt az emlékem, de ma sem értem, hogy a fegyver miért kell…

Nyomait ma is viselem, de egy ember sem mondta el, hogy a lőtt sebem mit okozott s mit vett el.

Ha sarjaim lesznek mennyit ér majd a világom, ha a múltból hozom azt ami ért, s ma is kreálom.

A szülők háborúiban győzelem soha nem született, csak akkor, ha volt egyetértés s szeretet.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Holdfénnyel eggyé válni

Az öbölben fénylő holdvilág sugarai a vízen ezüstként csillámlottak, játszottak a felszínen s fodrokba botladoztak.

Mélyből a halak feljöttek, a hullámokon ficánkoltak. A halászok a parketten horgonyt vetve csodálták a halakat s mondták, legyetek megáldottak.

A halászok a vízi táncot látva, szmokingot húztak s hálójukkal terítettek meg a vacsorára várva.

Táncra felkérve a hálójukat kivetették s aki akart, aki nem, körbe fogták őket s megszerezték.

Ennek a táncnak a halál volt a partnere, de valójában a víz istene tálalt fel a halásznak s a hal volt a gyümölcse.

A halász e világról mit sem tudott, s addig halászgatott, míg egy sellő felúszva hozzá egy üzenetet megoszthatott.

Halász! Istenünk küldött ki a tenger gyümölcseit ádja s kér téged, hogy csak annyit vigyél amennyi a te életed ára.

A halász megértette mára, hogy a víz istene figyel rája, de ha mohóságon kapja őt a habok közt lel magára.

A megöregedett halász bölcsen a parton állva, távolba tekintve az egyensúlyt látta.

Tudta, hogy etetve halászni vagy halászokat etetni nem ugyanaz, s mikor elment, a kifogott halak kísérték őt a holdfény alatt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Holdfénnyel eggyé válni
Kategóriák
Versek

Táncban ölelni

Táncba vittél hol a szemed ölelt, illatoddal üzentél nekem s közben karod emelt.

A test beszéde az erotikát egyelőre nem említette, óvatosan táncoltam veled, míg a vérem megengedte.

A szemed és érintésed oltárán ősi ösztöneim feltörtek, ahogy egy villanásban elsült erotikus pillanat a szexben betölthet.

Bőröd bársonya és színének tisztasága, izgatottságomban a leheleted felhőiben vált látomásra.

A tánc közben tested hullámai korbácsoltak engem, s mozgásod ritmusában a habok közt érzelemre leltem.

Némán kiáltottam hogy ennyi nem elég, ebben az utolsó táncban együtt égjünk még.

Egy testként a habokból ébredve gőzként lebegtünk, s vártam a pillanatot hogy elmondhassam neked, érted éltem míg a tánc tartott s nem voltam egyedül.

Az emlék rabja lettem s vele álmodom, hol a táncban egyként éltünk s haltunk meg, miközben egy szerelmes pillanatról álmodtunk.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Táncban ölelni
Kategóriák
Versek

Fogadalom

Egykor az életemben felébredtem, s mikor gyorsult velem az idő nem sokat láttam belőle csak elmélkedtem.

Úgy döntöttem, nem csinálom azt amit nem akarok s elutazom oda ahova én akarok.

Megfogadtam, hogy felmászom a hegyekre s lenézek a völgyekbe, köszönök a birkáknak és meggyónok egy bírának.

Megélem azt amitől féltem, s a zsarnokságot elítélve hátra hagyok mindent miből éltem.

Mindenkit meghívok az asztalomhoz vacsorára, szemük tükrében látom a választ… megőrült ez az ember vén korára.

Könyvet írok s benne üzenem az utókornak, hogy én az élet dallamát komponálom itt, s most rendezem sorba.

Vágyom az édesre s közben nyalom a sót, szomjazom mindenre mit kihagytam, mert nem láttam az utat mi előttem volt.

Megbocsátok mindenkinek s magamnak, várom a szivárványt, hogy a kertemben az esőben locsoljak.

Vártam az estét, a csillag fényében fürdőztem s az elmém azt sugallta nekem, megjöttem.

E gondolatok által egy állandó állapotba kerültem, s a szívem szeretetében elmerülve, úgy éreztem felnőttem.

Reggelre virradva megértettem, hogy nincs idő mielőtt rohanjak, csak a tér van velem, miben sorsommal helyet kell foglaljak. 

A figyelem gyógyít ma már engem, amit mindenre s mindenkire áldozok, s közben kiteljesedem és egy új világról álmodok.

Nem várok a holnapra csak a mának élek, mert tudom, hogy egy lélek a térben mindent elérhet.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.09.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.