Kategóriák
Versek

Utazás

Ha itt voltál lelkembe olvadtál, olvasás közben magadba utaztál, s csak egy eszmét ragadtál meg,…amin rég vívódtál.

Minden sora belőlem született s benned él tovább, ha lelkednek tükröt állított, ne felejtsd mire jutottál.

Sorsod éltében te is álmodtál, ébredve lásd a szépet s hidd miről álmodtál.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Csillagom

Egy nap a felszálló pipafüstben utazgattam, s közben elmélkedtem, hogy mit tehetnék itt a kanapén egymagamban.

Gondoltam, hogy a kelő nappal felkelhetnék, a nyugovónál megpihennék, a hold fényén repülhetnék, s a csillagok közt elveszhetnék.

Ellophatnék egy csillagot, mi az enyém lenne, a tarisznyámba hordanám s velem lenne.

A babámnak éjjel felengedném, s a fénye alatt szerelmünkre esküt tennék.

Kovácsomat kérném, hogy csillagomból fényesebbet kovácsoljék, hogy a szerelmem házát, minden este beragyogjék.

Befognám a szelet, hogy nekünk suttogjék. Eső cseppeket gyűjtenék, mivel a kertünkben locsolnék.

Villámló egek alatt előtted meggyónnék, griff hátán repülve, veled mindent elérnék.

Felhők mezején a napsugárba ketten fürödnénk, s a szellő repítene haza minket, hol gyümölcsünk leszednénk.

S ha egyszer a csillagunk fénye a szerelmünkbe kialudna, életünk végén veled szállnék, a sírba vissza.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 07. 11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A hegy nyugalma

Események lábnyomai taposták utamat, hol a hegyekről völgyekbe, dombokon át a rétekre érkeztem, s ha sárban is ragadtam, a víz mosta múltam el, és folyó vízével a jövőbe utaztam.

Minden állomás a pillanaté volt mi elragadott engem, hullámzó réteken hajózva egy csendes öbölben, a horgonyom leengedtem.

Ott a hullámzó fényes kék selymen ringatóztam, s az idő olvadó gleccserét a nap fűszerezte meg, vízén fényes csillagokkal.

Hegy állt előttem, mint egy tengernyi béke, az élet táplálta őt s nem emléke.

Bölcsen hallgatott a múltról, titkait barlangjában rejtve, ki feltárja őket a nyugalom szívébe hatolhat, az élményét, nem feledve.

Bementem egy járaton át a nyugalom áramlata sodort el, szívem diktálta a hegynek kérésem, itt most ne vesszek el…

Mikor a hegy lelkébe érkeztem, nyugalma fogadott, ott az értelem parazsa izzott fel, s éreztem itthon vagyok.

Vöröses sárgás fénye kisért ki engem, s a lelkem kapujában állva a nyugalom várt rám, és mindent elengedtem.

Én az elveszett lelkeknek a hegyet mindig emlegettem, mit egy pap az oltár előtt szólva, higgyetek magatokban s béke honol majd lelketekben.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Szikla

Nem akarom tudni mi nem jó, de tudom, hogy egyedül nem jó.

Elhagyom magam s felteszem a béklyót, ha nem lehet szavam, a fájdalom lesz mi felró.

Világom harca szüntelen, s az idő ki figyelmeztet engem, hogyha nem látom a végtelent.

A jelek utat mutatnak nekem, de ma sem értem, hogy sebeim hegei miért látszanak rajtam, Istenem..

Ahogy gyengülök világosságot látok, s egy kéz mondva nyúl felém, barátom szeretetre vágyok.

Folytatta,…míg te táncolsz én várok, de ha vége, a szépet lásd s ne a táncot.

Ha utána megpihensz majd meglátod, a táncban élve halnod kell, hogy lásd mi a szenvedély, s nem átok.

Egy hang szólt, hogy áldás van rajtad, s Egód harcát a szeretet pusztító viharában kaptad.

Esőként hulló könnycseppjeid a szivárvány hídját építette, s az idő súlya sziklaként hullott alá, hogy a tó tükre megmutathassa neked, hogy a bölcsek kövét ki teremtette.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Reggeli merengés

A szél duruzsolt s lebbent a függöny.

A természet hívogatott, üzente, keljen kend és jöjjön.

Odakint fák bokrok és virágok beszélgettek, s a lehulló levelekkel a rokonaiknak üzengettek.

Madarak tornásztatták az ágat, hintázva erősítették egymást s énekeltek a mának.

Nap a felhőkben burkolózott, sugaraiban pompázott, s ahogy megsütötte a tavat, egy nyitott fénylő kincsesládát csinált ott.

A tavon úszó hattyúk olvadtak a fénybe, angyalok voltak ők, kit a tó szelleme táncra hívott parkettjére.

Hajók vágtak utat a tó felszínén, s a nap tüzében ott volt a keresett örök lét.

A napsütötte parton az emberek e tájban elmélyedtek, s szemük tükrében ott volt az út, mit jövőként maguknak teremtettek.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Szerelemben ébredni

Balaton szelével fütyülve üzen kedvesem át az ablakon, imád engem s mondja, holtomiglan velem van, míg elhagyom.

Reggel a beszűrődő fénysugár melengetett, s félálomban hallottam mátkám dobogó szívét, mivel keltegetett.

Bizsergő érzés fogott el, látomásom elvitt hozzá, s a szerelem kék madara szállt le elém, s énekelte, te hiányoztál.

Vakító mosolya a csillámló havasok alpesi tája, s a forró nap tüze volt a szívemnek lángja.

Lelkem hulló szikláinak áradatában kezem nyújtottam, s szívem kalapálva kovácsolta gyűrűinket és a barlangból koronád kihoztam.

Koronázott szerelmünk virága kinyílt bennünk, s mag sarjadt rajta, így estünk szerelembe, ahogy az ég akarta.

A szerelem tüze bennünk soha nem aludt el, s pacsirta volt a tanunk, ki boldogságunk hírét vitte el.

Üzenem néktek, így ébredjetek s ne figyeljetek a rosszra, mert lelketek hajója oda visz, ahova a szívetek mondja.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Pók háló

Egy nap a pók napsütötte hálóját fújta szél, s nem volt messze a nyolclábú szövőszék.

Pók székelt ott s várta, hogy ki az aki nyáreste betérne hozzá egy vacsorára.

Legyeskedtek körülötte, de csak egy muslica landolt, s a pók elkapta őt ahogy parkolt.

A vacsoránál érezte már, hogy fejben repülhet, ejtőernyő nélkül később a pókból is kieshet.

A muslica a pók vacsorán nem evett, de hamar belőle kötözött sonka lett.

Egy légy zümmögött a hálóban, s a pók csendesítette el a fonalai várában.

Légy ott volt, a pók szerette, annyira, hogy este még őt majd megette.

Reggel ébredve a legyet még felfalta, de jött valaki s a hálót leszaggatta.

A pók menekült s motyogta, a bogaraknak én vagyok az utolsó mentora, és ez a hálóm volt az iskola.

Az áldozataim félelmükben a lábaim között halnak el, s nem látták ők, hogy a háló a sorsuk könyvének utolsó lapja miatt készült el…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.29.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Üzenet a mostnak

Ma már szabad Magyarnak lenni, ezért tegyél meg mindent, hogy a nemzetnek ne kelljen a szolgaságba visszamenni!

Ébredj világ, mentsd az irhád, ha nem teszed sötét borul te rád!

Ne kérdezz senkit, csak vedd kézbe fegyvered, s a golyók helyett tölts bele, sok-sok szeretetet.

Hirdesd ahova lépsz, hogy ne féljetek, mert ha féltek, a sátán üt majd rajtatok lelki sebet.

A sötétséget mindig a világosság váltotta, így ne aggódjatok, mert a ti szívetek üzenete is a lelketeket táplálja.

Ne hajtsd le fejed, húzd ki magad, mert Magyarnak születtél, s nem bábnak, amit a sátán akar.

Gondolataink teremtenek, szavaink ha kell sebeznek, félelem nélkül nem törhetnek meg minket, csak fogd a kezem, mert én mondom,.. Magyarország szeretlek!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Sellő üzenete

Szú ette fa mellett a parton ültem én, láttam egy sellőt ki a tenger habjaiból jött felém.

A tenger testéből előttem született s mesélt nekem arról, hogy milyen az alsó világ, ahonnan érkezett.

A tenger követeként megérintette lelkemet, s általam megüzente a felső világnak, hogy a kék ég a tengerből született.

A szikla épül mondta, s kopik el, hullámok törve szólnak hozzátok, hogy az erő nem vész el.

Nincs mitől féljetek legyetek szabadok, mert a kő sem fél ha mossa az ár, csak nyissatok ablakot.

Felnyíló szemem már nem látott mást, csak a habok közt csillámló gyémántot, mit megtört a fénysugár.

Tudtam minden kincsem megvan már, eladom ha kell, s kő leszek bízva abban, hogy a sellő újra megtalál…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Gyökerek

Gyökerek s erek, csak egy sejt magja döntött e program felett.

Csendben növekszik, nem látja senki, az alsó és felső világ harcosa erejével teszi.

Nincs mi útjába állna, de ha valami megteszi, kerüli vagy a savba mártja.

Útjának programja ősi, nem érti mi a civilizáció, mert az idejét növekedéssel tölti.

Ha a felszín alól zöldként kinő, érett gyümölcsének magját hullajtja, miből gyökérként felnő.

Ha visszatérsz gyökereidhez, törzsed kell hozzá, s ha gyümölcsként beérsz majd, vesd magját majd a föld alá. 

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 06. 19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.