Kategóriák
Versek

Eszmélés

Egy szóban gazdagodom, úgy hívják szeretet. Szabad lényem kortyolt belőle, s vele a pillanat repített.

Ébredés korszaka ez miben ma sétálok, nem lepődőm meg, ha Istenemet egyszer csak a sátán udvarában találom.

Test elme, s lélek egyben hatalom, ha különválik elvesztem, nincs többé se szabadság se irgalom.

Előttem növekszik egy rút világ, sár s mocsok az elit szívhalmon. Az enyém a kovács üllőjén van, edzi ő, minden gondolatom.

A világ mételyéhez mézzel kövezett utat épített a sátán, s csillogó gyémántok vakították el, nemzeteink várainak kapitányát.

Ma ezt látván, gondolatomban néma szavak s mondatok törnek fel. A napsugár és az est csillaga az, ki előtt semmit nem hallgatok el…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.06.26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Szerelmek emléke

Sokaknak ma is emlék vagyok, lelki meztelenségem nyomot hagyott.

Valaha édesen, keserűen és sósként szerettem…, legalábbis azt hiszem…

Kevesen kóstoltak végig engemet…,s ki megtette kőbe véste szívemet.

Gondolataim néha köddé váltak, néha a feltűnő nap s néha a hold elől bujkáltak.

Olyan világban születtem én, hol a szerelem éheztetett… Érzelmeim, néha repedő sziklák voltak, könnyeim hullottak rá s erei beforrottak.

Visszagondolva, életem szerelmei szívembe nyíló virágok voltak. Lehullott szirmaik gondoláján utazom néha, s rajta szépül a múlt, így repít vissza a most-ban.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.06.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Tudatébresztő

Gondolatban terem a jövő, akar az ki tudja, önmagában az erő…

Homályban s ködben veszik el ki fél, s álmukban őket a medve tépi szét. 

Időt adni magunknak, nehéz. Ha szerelmesek voltunk, ott is minden perc szép volt és nehéz.

Isten képe ma is ábránd a világnak, magadban keresd azt, amiért újra születtél e világba!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 06. 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Óda a Magyar oroszlánokhoz

Magyar oroszlánokat láttam, kiket a nyugati forró homok verdesett.

Homokviharban tetemhegyek előttük, s a látványa harcra vértezett.

Fura képek, s fura dolgok történnek velünk, de még oroszlánok vagyunk a sátán nem veheti fejünk.

Szabad akarat s szabad világ haldoklik előttünk.

Ne hagyd, hogy mint hulló rózsaszirom, úgy fogyjon el nemzetünk.

Ébredjetek, oroszlánok büszke népe. Ne hozzatok szégyent őseitek emlékére!

Hazánk most a tét, hol bölcsődben ringattak.

Mondj ellent a sátánnak, s adj hitet magadnak!

Kezek, érjenek kezeket!

Magyarok tartsatok ki hitetekben, egymásért legyetek!

Oltalmazzátok szép hazánkat, s vigyétek ezt az igét, minden bátor hős fiának!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 06. 06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Óda a Magyar oroszlánokhoz