Megtört a fény, s immáron a világosság vár… A szerelem örvénye tornádót szül, ha az orsóból egy szál, önmagára talál…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026. 07. 10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.
Kategóriák
Címke: Téli
Egy halálban, csak egy tőr állhat… S az idő folyóján ébred, ki tengert áhít…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.07.05.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.
Kategóriák
Egy csepp eső
E világi állomáson több utazó lelke is szomjazik, s aki a sárkány tejéből iszik, az haldoklik… De ki vízért kiállt az bölcs…, szellemének tengere édes, fennkölt.
Az ember homokórája az eső. Hangja morzejelként szól, s aki érti mit mond…, ő a boldog merengő. Szíve nyugodt hullámain pihen, csendben ring, s tudja Ő is teremtő.
A versek önmagában nyelnek el, s nem értem a magyar ember társaim sokaságát miért égeti magjainak gyökerét, mi egykor világot gyújtott, s adta el lángjának világosságát….
De a zászló marad, s a szív és vele az elme, na és a tudat persze! De eme fekete ruhás gyáva nép, férges illuzórikus bibliája alatt, harangokat láncolnak, hogy ne konghassanak.
És ma! Cseppekben esik már az eső! A nemzet virágai szomjaznak mert lángolnak a rétek, hol ősi magokat vetnének, s óvva dédelgetve nevelnének…
Mindig egy volt a gyújtogató…, ki feladja magjait, s nemzetét…Csillogó arany ragad keserű útján mézes cipőjére… S hamuvá égett a bölcső, mi e hazában egykor helyt adott néki…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.07.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.
Kategóriák
Együgyű világ
Csendben zakatol ma a végjáték. Koholt háborúk véres hamvai felett, szótlan könnyek tükrében sorvad a világ. S a hazugság csecsén lóg a sok butaság!
A csend az a zavar, ami nyugalomra int. S ha jő a hurrikán, mit az ember korbácsolt, te is riadtan menekülsz. De innen nincs hova: a szó végtelen igaz világot szül…
A képzelet annak ad időt aki a valóság tükrén áthalad, s úgy nézhet vissza magára, mint egy alkotó, ki szilánkokból testesített, s színeztett időt, eonokat…
De e földön én tovább megyek, szeretem a magyar zöld hegyeket! Mert főmet emeli a magosba, és mert tekintetemnek az ormon a helye! Egy úrnak az Úrban a helye!
S tudom a jóban egy csipetnyi só van, a rosszban egy kis mézlelkűség, s a szív diktálja a lépést jómagam Istene felé. Egy úton, jó irányban hozzád hazám, hazafelé…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.05.07.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.
Kategóriák
Zsebes
Az ország legnagyobb zsebese, kiszorult ez évben a peremre. Vitte a nép, s állam vagyonát, elhagyva őt a gőg, s pár jó barát.
Képzelt trónjának aranya, mint keserű epe mardossa. S kardjának porcelán hatalma egy nap, s éj alatt hullott a nemzet színe előtt darabokra.
Ej te döjfös kis uracska: e népnek te valaha esküt tettél, hogy felemeled a magasba! S ma a nép ítéletet hirdetett! Becstelen, s áruló szolgaként menesztett.
Egy nemzet államban, országnak nincs helye! S te más nemzetnek esküdtél fel, néped sorsát zsebeid feneketlen sötét kutjába temetve.
A magyar lélek holtában is erős, oly erős, mint a múlt gyökere. De aki a teremtő fáját ássa alá, annak ága nem hajt, s nem lesz levele. Korhadó ág lesz, rovarok eledele…
S végezetül: a nép ébred, a gyáva, hazaáruló, s a hontalan menekül. S marad ki érez, nemzeti öntudatra ébred. S aki tudja Isten hol lakik, azok hazatértek…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.04.22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Virágzó lélek
Egy virág mosolya mögött, kecsesen hajló huncut szirmainak gondolatai cikáztak. Kinyílva színeiben még az árny is, mint ártatlan álca pompázott.
Kedves az élettől, hogy megalkotta a virágot… Megannyi szépség, mennyi lélek, s mind hamvas szüzek, így jönnek a világra. S hagyjuk a húsevő virágot!
Én a legszebb virágra gondolok! Aki levelein, szirmain, a napsugarat dédelgeti, s a szüntelen reggeli harmat édes csókjait, testén ölelve melengeti.
Ő a virág, aki egy, s mindenki virága! Csókok képzete, s a rét gazdája. Illatos csendjével hívja szerelemre, ki megérett. Bársonyos idomán, mint telt ajak érintése, egy hangtalan ígéret…
Virágzó lélek fonta aranyló hídon át, lágy sugallat simogatja, s ébreszti a szépet. Kulcsát annak akasztva fel, kiben a világ, virágképében szeretetre ébred…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.04.17.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.
Kategóriák
Nyolc kerge év, egy verses mesében…
Rebeka a hónap első napján született. Egy bolondos napsugár küldte apának, s egy kerge gólya hátán szépségével az égből érkezett.
Április elseje a bolondozások napja. Isten a lányom tarsolyába tette üzenetét, s mikor kinyitotta szép szemét, egy csillag adta át történetét…
Te vagy az én egyik fényes kerge csillagom, kinek 8 éven át a kék égen a felhőket oszlatom… Napodként követlek én egy életen át, ragyogj éj, s nappalon át…!
Boldog születésnapot kívánok!
Apa
Érchegyi Csaba Rudolf
Írta lányának
Érchegyi Rebeka Annának
2026.04.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Fürtöske
Egy fürt alatt egy csavaros csók cuppant, s mosolyának tengere merített el engem. Lélegzetének vihara repített el, s a csók megüzente, ölelj szorosan, ölelj engem.
Bozont vagy a csók, mhh… melyik is ragadott el csendben? A kérdés száz meg száz lehet, de egyik sem fontos csak a virágom, mert én szirmai közt szenderedem.
Az égitestem is…, szemeiben a hold és a nap! S mint egy jó deák, számon tartva írja a napokat. Ő az író, s én lennék a hőse…? Egy külön világ születik, mi nem volt előtte.
Na, de én a fürtök alatt dobogó szív megszállottja vagyok, nem tagadom. Ki a másodpercekben órákat lát, s tudom benne szüntelen ott van a napsugár…!
E virágot én elültettem, s szívem kertjében friss patakom vizével öntözöm. S ha a fénysugár mosakszik benne, a virágos rétünk tükrében vár a csókom, esküszöm…
Érchegyi Csaba Rudolf
Mavros Kolympos
2026.03.27.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.
Kategóriák
Óda az ostorhoz
Elveszett Isten ostora! S a szent föld becsülete, hova veszett a régi korona? Hol rejtegetnek jogarunk…, haza várnak a magyarok, légy újra nekünk oltalom…
A tekintet, a gerinc, az erős akarat mivé lett? Horpadt mellkas, s leszegett fejek közt az ősök büszkesége az enyészeté lett. S te Idegen rabszolga! E haza kellene?
De mielőtt a tietek lenne…, a világ börtönei szomjaznak lelketekre! Élő sötét koporsókba lélektelenül pusztultok el, s a kék ég fénye alatt, szénné s porrá égtek el.
S aki e hazát elárulva eladta, annak szívét lángoló rózsák máglyáján izzó tüskéi szúrják halomra. S ha őszesen is magyar, hidd el, Róma előtt is tied volt a jogar!
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.03.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A koronák hava, fenséges hideg ruhájában szökken hónapról hónapra. S fagyos könnyeinek fehér hulló csillagait áldozza, e virágzó madárfüttyös tavasznak…
Hófehér elegancia, fehér tisztaság…! A föld maszkja alatt, csendben aluszik már minden csodabogár. S az éj keblén a hold pihen, simogatva őt egy éjen át.
A tél egy költemény, mi önmaga írja sorait, s világi esszéjét. Megkerülhetetlen fenséges erő, ki a föld köpenyét gyógyítja, s eonok könyvében olvasztva a múltat, a jelenben feloldja.
Nem tapad vér a kezéhez, nem manipulál, fagyos csókja mögött a tűz komponál. Olvadó könnycseppjeinek vizeiben született az élet, ősi rend ez, nem elmélet…
Folytatnám még, de veszett szavaim üres kutakban némán száradnának el. Elmeséltem már fent néktek, hogy a tél oly évszak, hol az elme a tudattal egybekel…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.02.22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.