Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Orsó

Megtört a fény, s immáron a világosság vár…  A szerelem örvénye tornádót szül, ha az orsóból egy szál, önmagára talál…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. 07. 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Élet

Az élet egy szempillantásnyi csoda, hol a lent, s a fent szánt vet : de te kéred mit, s hova…!

Visegrád, 2026.06.15.

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Diploma a kézben, emlékek a szívben…

Kitárult az élet kapuja, s ma a pillanat kísér a nagyvilágba. Már a diplomád nyomata csendben aluszik, s kívánom hajts levélként újra meg újra a tudás fáján.

S amit hoztál e másvilágból oszd meg a mindenségben, úgy add tovább, hogy az a leveled erezetében bevésve örökké éljen. Így légy bölcs bagoly, mindig tettre készen!

S ne felejtsd szíved, ki érted dobog! Mert szeme te vagy, ki nap mint nap, a napos göröngyös úton veled végig robog. De ha a mézes útra is tévednél légy okos méh, s bölcs bagoly, mert az idő nem szól, nem kímél…

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

2026.05.26.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Virágzó lélek

Egy virág mosolya mögött, kecsesen hajló huncut szirmainak gondolatai cikáztak. Kinyílva színeiben még az árny is, mint ártatlan álca pompázott.

Kedves az élettől, hogy megalkotta a virágot… Megannyi szépség, mennyi lélek, s mind hamvas szüzek, így jönnek a világra. S hagyjuk a húsevő virágot!

Én a legszebb virágra gondolok! Aki levelein, szirmain, a napsugarat dédelgeti, s a szüntelen reggeli harmat édes csókjait, testén ölelve melengeti.

Ő a virág, aki egy, s mindenki virága! Csókok képzete, s a rét gazdája. Illatos csendjével hívja szerelemre, ki megérett. Bársonyos idomán, mint telt ajak érintése, egy hangtalan ígéret…

Virágzó lélek fonta aranyló hídon át,  lágy sugallat simogatja, s ébreszti a szépet. Kulcsát annak akasztva fel, kiben a világ, virágképében szeretetre ébred…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.04.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Történelem Versek

Nyolc kerge év, egy verses mesében…

Rebeka a hónap első napján született. Egy bolondos napsugár küldte apának, s egy kerge gólya hátán szépségével az égből érkezett.

Április elseje a bolondozások napja. Isten a lányom tarsolyába tette üzenetét, s mikor kinyitotta szép szemét, egy csillag adta át történetét…

Te vagy az én egyik fényes kerge csillagom, kinek 8 éven át a kék égen a felhőket oszlatom… Napodként követlek én egy életen át, ragyogj éj, s nappalon át…!

Boldog születésnapot kívánok!

Apa

Érchegyi Csaba Rudolf

Írta lányának

Érchegyi Rebeka Annának

2026.04.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Fürtöske

Egy fürt alatt egy csavaros csók cuppant, s mosolyának tengere merített el engem. Lélegzetének vihara repített el, s a csók megüzente, ölelj szorosan, ölelj engem.

Bozont vagy a csók, mhh… melyik is ragadott el csendben? A kérdés száz meg száz lehet, de egyik sem fontos csak a virágom, mert én szirmai közt szenderedem.

Az égitestem is…, szemeiben a hold és a nap! S mint egy jó deák, számon tartva írja a napokat. Ő az író, s én lennék a hőse…? Egy külön világ születik, mi nem volt előtte.

Na, de én a fürtök alatt dobogó szív megszállottja vagyok, nem tagadom. Ki a másodpercekben órákat lát, s tudom benne szüntelen ott van a napsugár…!

E virágot én elültettem, s szívem kertjében friss patakom vizével öntözöm. S ha a fénysugár mosakszik benne, a virágos rétünk tükrében vár a csókom, esküszöm…

Érchegyi Csaba Rudolf

Mavros Kolympos

2026.03.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Isteni szikra

Egy hét, egy év, egy élet, mint egy

pattintott kő nem válaszol, csak

ha kell szikrát képez…

Ég alatt s feletti szülemény, formáját

az anyai világ, anyagivá tette…

Sokan vannak még így, hang nélkül

élve eltemetve…

Egy isteni szikra olvaszthtana mindent

egybe, s míg a kövek görögnek, néma-

ságuk meg-meg szólal, s elhallgat egy

kis időre…

Míly szép is ez az élet, hol egy szikra

lángot , s tengert emelhet fel a messz-

szeségbe…Itt mondom én, még több

szikra kéne…!

Minden nap ugyanaz, felkel, s ágyába

tér vissza. Fényében arany sárga káp-

rázat, s megvakít, eléget, ha az éj ezüst-

jét én a káprázatért elcserélem…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.03.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Versek

Fekete lyuk

Olcsó válaszokban burkolt hamis fátylak

mögött alszik a világ. S az alkony tölcsére

lágyan ragad el, s én benne hallom a

pirkadat lágy zongora játékát…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.03.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Versek

Tél

A koronák hava, fenséges hideg ruhájában szökken hónapról hónapra. S fagyos könnyeinek fehér hulló csillagait áldozza, e virágzó madárfüttyös tavasznak…

Hófehér elegancia, fehér tisztaság…! A föld maszkja alatt, csendben aluszik már minden csodabogár. S az éj keblén a hold pihen, simogatva őt egy éjen át.

A tél egy költemény, mi önmaga írja sorait, s világi esszéjét. Megkerülhetetlen fenséges erő, ki a föld köpenyét gyógyítja, s eonok könyvében olvasztva a múltat, a jelenben feloldja.

Nem tapad vér a kezéhez, nem manipulál, fagyos csókja mögött a tűz komponál. Olvadó könnycseppjeinek vizeiben született az élet, ősi rend ez, nem elmélet…

Folytatnám még, de veszett szavaim üres kutakban némán száradnának el. Elmeséltem már fent néktek, hogy a tél oly évszak, hol az elme a tudattal egybekel…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.02.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Eb adta gondolat

Egy szemüveg mögött, egy különös izzó rózsaszál. Szirmai göndör fürtöket formálva fent egy bozontos hajkoronán.

Komoly nő, komoly tekintettel! Mosolya máglyáján szaporán lüktető szívem égett, s puha vörös ajkának dunyhája volt nékem lelkem menedéke.

Az őszi Duna parton sárguló levelek hullámzó szőnyegét szőtte a szél, rózsám ott állt a fényben, s vele öreg hű társa ebeként…

Elárulta nekem, hogy könnyek nélkül koros barátját siratta, s a póráz, mint az avarban futó erdei sikló vitte el gondolatát, közben a kezem megfogta.

E séta aranyának fényében kalapáló szívünk nem kérdezett sokat, kortyolt a mosolyunkból, s a csók igéje volt egy  ígért gondolat…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.02.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.