Kísértés

Napomra borult a hold mély sötét igéje, s a csalfa kaptafa hamisan állt a helyében. Farkasok veszett rókái szabadon engedve, s e hollók az élet fáján nemzeti aranyágat lengettek.

A holnap ma is csalni kész, mi oly rongyos útra lép, hol az elme élő tetemeinek szótlansága miatt foszlik szét. A mai Duna idén fenekét mutogatta, s a megfeneklett hajóink rajta foltos tomporát takargatja.

A nemzeti erkölcstelenség a morális barbárságnak európai melegágya, de ki fogja szabotálni, ha hazánkat majd idegen eke szántja? S ti hántolatlan kalászok…, vessétek már le az ólom nehéz kabátot!

Értünk sírnak a könnyek…, s a hamis mosolyok játszák el szemem világát… Rezdületlen arcom fel-fel kiált, s én tudom, hogy kísért e múlt leszegett feje, halld meg…, körülöttünk már tombol harsog a világ…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. November 8.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.