Kategóriák
Versek

Est

A csillagokat nézem de nem látok semmit, atyám hívom, de nem válaszol semmit.

Egyedül lennék, de velem tart az éj, csillag szólt hozzám,… a fény vagyok fiam, miből te is születtél.

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Dilemma

Aminek semmi értelme, nem vitatom, de ha a szabadságomra törne, az ellenkezőjét megfogadom.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Szerelem madár

Madár, madár, tova szálltál, itt hagytál engem s vele mátkám emlékének egy darabját.

Elvitted rózsám szerelmét s vele együtt csókjának ízét, miben szívem temették.

Várlak vissza madár mikor az égre tekintek én, s ha nem hozod vissza hozzám őt, a remény fojtja meg lelkem, a bánatom tengerén.

Kedvesemnek szánt üzenetem ma is bennem szárnyal, s ha elér hozzá tudni fogja, hogy a világon Ő legfényesebb csillag, mit az éj sem árnyal.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A puszta világa

Távolban a nyugvó naplementében a tehenek lángoltak, friss füvet legeltek s a legyek a hátukon táncoltak.

A pusztán sakálok ólálkodtak, birkákra vadásztak, lámák védték őket, mint katonák a felvidéki várat.

Kecskék kóboroltak a mezőn gyógynövényt rágcsáltak, s hallgatták a kuruttyoló tavat, minek felszínén a halak játszottak.

Egy ember törte meg a csendet, autójával hajtva a pusztába, porfelhőből lépett elő, a gémeskútnál megállva.

Vizet szolgált fel az itatóban az állatokra várva, s az est takart be mindent, mert a reggel az ő párját, a pirkadatot várta.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Hazug ember

A hazug ember az ágyát előre megvetette, belefeküdt mocskában s fuldoklott benne, mi lassan eltemette.

Nem volt jó ember, csak egy zavarodott elme, kapni szeretett mindig, s a hála csak hálni járt benne.

Az igaz utat soha nem taposta, egoját a rózsaszín ködfelhő, beborította.

Örök kétség táplálta rögös útját, s a félelmeit elnyomva hirdette vakon megélt igazságát.

Maga idejét az ördögnek adta, senki sem  számolt vele már, mert még a sír is megtagadta.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Fogadalom

Fogadom, hogy szeretni foglak, fogadom, hogy a tenyerembe hordlak.

Fogadom, hogy egy a kenyerünk és ha kell gyermekünknek adjuk utolsó szeletünk.

Egy istent fogadunk, áldása alatt veled mi együtt sírunk és mulatunk.

Monogámiát fogadok, érted élek én, ahogy tavak vize is a földet öleli rég.

Egymásnak örök létet fogadunk, s a fényes csillagod ragyogja be majd gyűrűmet örökké az ujjamon.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.21.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A fény üzenete

A reggeli kakasszó emlékeimben kapirgál, a pirkadat a nap sugaraival az ágyamból kiutált.

Felkeltem és kimentem a kerti dombra,  merengtem a tájban s közben a játszadozó fénysugarak simogattak sorba.

Tudtam, hogy a fény világa az embernek vak sötétség, nem utazott benne még senki, csak akkor, ha kilehelte lelkét s temették.

Elgondolkodtam közben s a felkelő nap ereje a szemem lecsukta, sugaraival kopogtatott szemhéjamon és a fény üzenetét elhozta.

Soha nem volt vége a kezdetnek,…higgyetek benne és fogadjátok el, hogy örök vagyok s benne ti velem együtt léteztek.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Eső cseppek

Szakad az eső, ablakomon át látom, hogy múlik az idő.

Isten tudja miért könnyezik az ég, örömében a földet öntözi rég.

Könnycseppjei az élőket táplálja, teste szüli az életet s gondozza őket a világba.

Az égben egyszer a hideg a meleggel össze házasodott, s gyümölcsük nedve a növények által parfümként illatozott.

Nap volt a tanújuk ki szivárványt csinált az égre, s a szél dúdolta alatta, hogy egy család vagytok végre.

Gyermekük páraként cseperedett fel a légben, s mikor felhő lehetett már villámokkal ütközött az égben.

Felnőtt ő is és öröm könnyeit hullatta, testvéreivel a sivatagi homok alatt tűntek el s a gyökerek szívták őket magukba.

Esőnek születve életet adtak s vettek el, s csak az idő volt az ellenségük, ki a négy elem felett uralkodva, mindent a világ sorsára tettek fel.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 08. 08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.