Hónap: 2021 július

Magamban láttam a világom, s a hitemhez szóltam előre vigyél, mert azt nem bánom.

Vissza sose nézek már, mert ha a példám követitek, titeket is ugyanaz a világ vár.

A múltban elevenen égtem el, s mint a hamut engem is a szél fújt el.

Ma már az új élet gondolatát táplálom s ők adják az ihletet, mint egy új álom.

Felébredve megalkudtam az ördöggel a tündérek oldalán, s nem éleztem a késem ha csorbát szenvedett a kő falán.

Tengernyi nyugalom öntött el az idő alkonyán, s vártam egy hullámot, mit meglovagolhatnék a végtelennek látszó óceánon át.

Tudtam, ha a hullámom közben ledobna, a végtelen óceán sem kutatná, hogy miért kerültem a habokba.

Nem vártam semmit, még azt sem, hogy a kávém ébresszen, így léteztem, mert magam voltam s vele a szabadság mit szerettem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Minap a pálmaleveleken átszűrődő napsugarak korcsolyáztak testemen, úgy éreztem minden rajzolata, írva üzent énnekem.

A teljes nyugalom öntött el alatta, terhes gondolataimat a fényjáték el-zavarta.

Energiák töltötték lelkemet, egy hulló levél ajkamat csókolta, szellők játszadoztak előttem a part menti habokba.

A partra érve lefeküdtem, hol a hullámok álomba ringattak, a homok szemek testemen ébresztgetve szüntelen kopogtak.

Egy csodára ébredtem s a naplemente aranyhídjára  sétáltam, az utam végén a hold fénye takart be, mint magam dunyhája egykor az ágyamban.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.25.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kőbe véste a teremtő az időt, erezetének születésével mesél neked, mi történt előbb.

Élők és élettelenek vannak együtt a kőben bezárva, megkövesedtek, ez volt a sorsuk hiába.

Ásványi testükön az élet is virágzik, fűszerezik ezt a szép kő világot.

Színekben pompáznak, hegyet dombot alkotva. Csak a természet ítélkezik felette, hogy meddig lesz kőként egymaga.

Testét az idő építette s koptatta, sugallja neked, gyökereidben a jövőd, és kő a példa, hogy az élet egy repedésen is találhat otthonra.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 07. 23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Bajszom pödörgetem arcomon, s látom, hogy a kabócák hűsölnek az ágakon.

A forró nap sugarai tűzi testüket, a fenyőfa tobozai mögé bújva lágy szellő simogatja fejüket.

Partra vetett kövek e szüntelen lármát hallgatva, bölcsen hevernek a természet lába előtt, magukat átadva.

Az égszínkék tenger egykor lemásolta az eget, s tudják mindketten, hogy sötétbe borulnak, ha a nap elhagyja felettük az eget.

Egy kiszáradt fatörzs árulkodik a korról, magjait hajdan szétszórva, erdőként élt tovább, megfeledkezve a sorsról.

A tenger hullámai udvarolnak a hegynek, tükrében szerelmes, s a remény habjai közt, lábait ölelgetve kívánja a testet.

Növények és virágok színes ruhaként borítják a partot, így öltözik a táj, miben én vagyok a kilógó fonál, ki egy pillanatot alkot.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.21.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Események lábnyomai taposták utamat, hol a hegyekről völgyekbe, dombokon át a rétekre érkeztem, s ha sárban is ragadtam, a víz mosta múltam el, és folyó vízével a jövőbe utaztam.

Minden állomás a pillanaté volt mi elragadott engem, hullámzó réteken hajózva egy csendes öbölben, a horgonyom leengedtem.

Ott a hullámzó fényes kék selymen ringatóztam, s az idő olvadó gleccserét a nap fűszerezte meg, vízén fényes csillagokkal.

Hegy állt előttem, mint egy tengernyi béke, az élet táplálta őt s nem emléke.

Bölcsen hallgatott a múltról, titkait barlangjában rejtve, ki feltárja őket a nyugalom szívébe hatolhat, az élményét, nem feledve.

Bementem egy járaton át a nyugalom áramlata sodort el, szívem diktálta a hegynek kérésem, itt most ne vesszek el…

Mikor a hegy lelkébe érkeztem, nyugalma fogadott, ott az értelem parazsa izzott fel, s éreztem itthon vagyok.

Vöröses sárgás fénye kisért ki engem, s a lelkem kapujában állva a nyugalom várt rám, és mindent elengedtem.

Én az elveszett lelkeknek a hegyet mindig emlegettem, mit egy pap az oltár előtt szólva, higgyetek magatokban s béke honol majd lelketekben.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Nem akarom tudni mi nem jó, de tudom, hogy egyedül nem jó.

Elhagyom magam s felteszem a béklyót, ha nem lehet szavam, a fájdalom lesz mi felró.

Világom harca szüntelen, s az idő ki figyelmeztet engem, hogyha nem látom a végtelent.

A jelek utat mutatnak nekem, de ma sem értem, hogy sebeim hegei miért látszanak rajtam, Istenem..

Ahogy gyengülök világosságot látok, s egy kéz mondva nyúl felém, barátom szeretetre vágyok.

Folytatta,…míg te táncolsz én várok, de ha vége, a szépet lásd s ne a táncot.

Ha utána megpihensz majd meglátod, a táncban élve halnod kell, hogy lásd mi a szenvedély, s nem átok.

Egy hang szólt, hogy áldás van rajtad, s Egód harcát a szeretet pusztító viharában kaptad.

Esőként hulló könnycseppjeid a szivárvány hídját építette, s az idő súlya sziklaként hullott alá, hogy a tó tükre megmutathassa neked, hogy a bölcsek kövét ki teremtette.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.