Kategória: Versek

Természetnek világa a fennmaradásban megáldva s szüntelen születésből a világot formálva.

Ember fia a természetet nem becsüli, energiáit tönkreteszi.

Ha értené a természet programját s eszméjét, nem rombolná a létéhez szükséges világok értékét.

A természet politikája az egységben s kölcsönhatásokban állva,
energiát közvetítve teremti világot, ahogy madár a fészkében a fiókának jövőt kiáltott.

Születésben a remény s táplálék forma, melyben a lét értelme rendeződik sorba.
Üzenetként óvj s teremts világot, amivel egyszer majd unokáid képében láthatod a világod.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.10.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Mélyen szántott barázdák arcomon, őszülő szakállam ajkamon, s a fejem ezüst hajkoronája, ez minden vagyonom.

Kirabolt lelkem s a széttépett szívemből csorgó vér melegíti testem, minden cseppjére emlékszem, s ez vitt el engem.

Elme háborodott lettem, átvittek egy üres világba hol némán tárgyaltak velem, s üzenték nekem, hogy a pokol nincs hiába.

Nem készülök vissza elhagytak sarjaim,  nem vár már senki ki jövőt kovácsolna e falakon.

Törtem, zúztam, üvöltöttem, s egy kristályt hasítottam szét, miben a világom láttam benne, mi volt rég.

Ezek után némán tárgyaltam én is, jöttek az őrültek kiket megtanítottam én is.

Később elcsendesült minden, hideg volt, s a hold sehol, halott szívem már testemen kívül dobogott, s ütemében üzente újra megszülettem, de annak a neve már nem pokol.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.