Hónap: 2021 június

Kategóriák
Versek

Pók háló

Egy nap a pók napsütötte hálóját fújta szél, s nem volt messze a nyolclábú szövőszék.

Pók székelt ott s várta, hogy ki az aki nyáreste betérne hozzá egy vacsorára.

Legyeskedtek körülötte, de csak egy muslica landolt, s a pók elkapta őt ahogy parkolt.

A vacsoránál érezte már, hogy fejben repülhet, ejtőernyő nélkül később a pókból is kieshet.

A muslica a pók vacsorán nem evett, de hamar belőle kötözött sonka lett.

Egy légy zümmögött a hálóban, s a pók csendesítette el a fonalai várában.

Légy ott volt, a pók szerette, annyira, hogy este még őt majd megette.

Reggel ébredve a legyet még felfalta, de jött valaki s a hálót leszaggatta.

A pók menekült s motyogta, a bogaraknak én vagyok az utolsó mentora, és ez a hálóm volt az iskola.

Az áldozataim félelmükben a lábaim között halnak el, s nem látták ők, hogy a háló a sorsuk könyvének utolsó lapja miatt készült el…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.29.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Üzenet a mostnak

Ma már szabad Magyarnak lenni, ezért tegyél meg mindent, hogy a nemzetnek ne kelljen a szolgaságba visszamenni!

Ébredj világ, mentsd az irhád, ha nem teszed sötét borul te rád!

Ne kérdezz senkit, csak vedd kézbe fegyvered, s a golyók helyett tölts bele, sok-sok szeretetet.

Hirdesd ahova lépsz, hogy ne féljetek, mert ha féltek, a sátán üt majd rajtatok lelki sebet.

A sötétséget mindig a világosság váltotta, így ne aggódjatok, mert a ti szívetek üzenete is a lelketeket táplálja.

Ne hajtsd le fejed, húzd ki magad, mert Magyarnak születtél, s nem bábnak, amit a sátán akar.

Gondolataink teremtenek, szavaink ha kell sebeznek, félelem nélkül nem törhetnek meg minket, csak fogd a kezem, mert én mondom,.. Magyarország szeretlek!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Sellő üzenete

Szú ette fa mellett a parton ültem én, láttam egy sellőt ki a tenger habjaiból jött felém.

A tenger testéből előttem született s mesélt nekem arról, hogy milyen az alsó világ, ahonnan érkezett.

A tenger követeként megérintette lelkemet, s általam megüzente a felső világnak, hogy a kék ég a tengerből született.

A szikla épül mondta, s kopik el, hullámok törve szólnak hozzátok, hogy az erő nem vész el.

Nincs mitől féljetek legyetek szabadok, mert a kő sem fél ha mossa az ár, csak nyissatok ablakot.

Felnyíló szemem már nem látott mást, csak a habok közt csillámló gyémántot, mit megtört a fénysugár.

Tudtam minden kincsem megvan már, eladom ha kell, s kő leszek bízva abban, hogy a sellő újra megtalál…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Gyökerek

Gyökerek s erek, csak egy sejt magja döntött e program felett.

Csendben növekszik, nem látja senki, az alsó és felső világ harcosa erejével teszi.

Nincs mi útjába állna, de ha valami megteszi, kerüli vagy a savba mártja.

Útjának programja ősi, nem érti mi a civilizáció, mert az idejét növekedéssel tölti.

Ha a felszín alól zöldként kinő, érett gyümölcsének magját hullajtja, miből gyökérként felnő.

Ha visszatérsz gyökereidhez, törzsed kell hozzá, s ha gyümölcsként beérsz majd, vesd magját majd a föld alá. 

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 06. 19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Nemzet tudat

Magyarként a nemzeti nyelved lelkeddel született, ha nem edzed, a kovácsot is feleded.

E nyelvi kódot azért kaptad, hogy a világ ne értse mitől vagy gazdag.

Láss át a szitákon s szűrd le a Magyart, ne keverd nemzeted eszméit, amit a sátán akar.

Egykor a Magyarok hitének akaratát egy mély barlangba temették, s aki felhozza azt, kard nélkül adja vissza a nemzet erejét.

Őseink nyilai a hazát védték. Nemzetünket a gyarmatosítók szíven döfték.

Szabadságunkért elesve a zöld mezőn feküdtünk, fehér fény világított felettünk.

Rajta az ég vér tengere hullámzott, Magyar szív soha nem feledte képét, de a zászlónkért, kiáltunk.

Nemzetárulók és hazugok, ti zászló nélkül maradtok, lelketek fekete s örökre a mocsokban ragadtok.

Ha baj van, a mi kis nemzetünkért minden Magyar szív dobog, Árpád vezérünk üzeni, ébredjetek Magyarok !

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 06. 13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Nemzet tudat
Kategóriák
Versek

Folyó gondolatok

Egy nap elgondolkodtam a kerti székben, s a rám törő emlékeim zuhatagában párolgott el minden a fényben. Vitték ők a szép s rossz emlékem.

Fiatalon életem taván eveztem, hol a tavirózsák nyíltak meg sorba mellettem.

Mikor a tó zsilipéhez értem, elvitt az ár engem s egy öbölben magamhoz tértem.

Megéltem az álló vizet is, ami felkavart, s ha jött az árvíz mentem tovább vele, vitt ahová Isten akart.

Mikor a folyó sebes részéhez értem, éreztem, hogy kevés az időm és a partot néztem.

Kerestem helyem ahol kiköthetnék s azt a virágot, akit utoljára a napsütésben öntözhetnék.

Partot érve már nem utaztam tovább, nap és holdként vártam a csillagok mellett, hogyan tovább.

Mikor az esthajnal csillag eljött értem, beszámoltam az életemről s a fény útján haza tértem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Madár lennék

Madár ének s benne száz szó, szépsége elmém bilincselte, patak parton ültem, mi a tájat bezengette.

Ha madár lennék, kontinenseken át repülnék, ágról-ágra szállva, mindenkit  köszönthetnék.

Szelek vinnének s termikek emelnének a magasba, szabadságom fel nem adnám senkiért, egy világ terül el alattam.

Fészket építenék egy fa tetején a magasba, este a lágy szellő ringatna el s a hold takarna be engem, ki egész éjjel velem maradna.

Kora reggel felébredve merengenék a távolba, keresném a reggelim, mit feltálalhatnék magamnak.

Ha párt találnék fészkem is az övé lenne, eldalolnám neki, hogy a szívem tiéd, de ne csalj kalitkába mert meghalok benne.

A forró déli nap szívébe én bátran repülnék, tüzét vinném haza, hogy örökké értünk lobogjék.

A telet búcsúztatnám, a tavaszt köszönteném, s az utolsó nyár végén a fehér fénybe repülve az őszben hullanék el, mint fáról a falevél.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Bonyolult lélek

A nemben ott az igen, a válasz lesből téged figyel. Ha kitör még a súlyát sem érzed, menekülsz míg utolér, s ha elért megérted.

Keresed az álmod, vágyakozol, s mire megérted ki vagy, már az ifjú évek elhagytak s várakozol.

Szívem üzenete ha elér hozzád, érzelmek spektruma kell, hogy a színeket lásd bennem, s beszélj hozzám.

Ki vagyok neked kérdezem, hol van az én  helyem, keresem. Lennék árnyékod a tűző nap alatt, s szélként simogatnálak, naphosszat.

Ha tudod e világban hol lakom, térj be hozzám kedvesem, s amit főztem mind neked adom.

Étkem íze a sorsomnak fűszere, leve szüleim forrása, s a csont miről a hús főtt le, én lennék, de a velőm a lelkem országa.

Mennyei gondolatok és a valótlan tettek hamis árnyéka, nem vitt sehová engem, mert ki és bezártam ajtóim, e mocskos világba.

Tudd meg, ha bennem léteznél, általad ölnék s halnék meg, s ha nem ízlik a főztöm, csendben tagadd meg…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 06. 07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A préda filozófiája

Az új világban özönvízzel mossa a sátán szennyesét, népek félelmét használja fel a tettekért.

Szemen és fülen át az elméket fertőzve injektálták a sátán italát, s az emberek önként jelentkeztek, hogy átlépjék a démon alkotta félelem vonalát.

A vonal mögött, a remény beszűrődő sugarai fénylettek, de akik aludtak tovább, a híd túloldalára érkeztek.

Kik felébredtek, a sátán italát elvetették, s bátran hirdették a gondolkodóknak az  ellenszerét.

A gondolkodók a híd másik oldalán álltak, látták az emberek eljövő alkonyát, s vártak.

Hiába kiabáltak figyelmeztetve nekik át, nem hallottak semmit, csak a sátán parancsát.

A világ megremegett, s az égiek harca isten áldásával megszületett.

Elcsendesedett minden, s a veszteség látványa töltötte fel az embereket hittel.

Egy igazság született!

Ha a belső hited világodban elveszett,…préda vagy, ki eledelnek született.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Kedves Mester

Egy este az asztalnál, egy asztalos mester kiabál. Gyertek asztalomhoz kérlek, hogy az étkem megoszthassam néktek.

Adok amit tudok, de a többit ti adjátok nekem s én veletek otthon vagyok.

Az étel az üzenetem, s ha megértitek, az asztal sem lesz idegen.

Leülve a vacsora közben a tekintetek közt bujkáltunk, s a történetek igazságait mérlegelve egy rágós marhahúst csócsáltunk.

Mikor a bor a poharakba került, a bomló marhahús már a savakban merült.

Titkolt öröm ült az arcokon, mert kinek a marha, kinek a társaság gyújtott fényt az asztalon.

Nagy beszélgetések voltak, a vigasságok közt a könnyek olvadt jégként folytak.

Lélekben a társaságot öleltük, s szavaink helyett boldogan egy pillantással üzentünk.

Egyek voltunk e csodás este, s tudtuk ha jön a holnap, a mester asztala vár minket, újra meg újra.

Hazafelé az örömteli mosoly magányában a gondolatok törtek rám, hogy én hozzám ki ülne le, s mit főznék a vendégek asztalán.

A mester tanuságot tett a tanításban, s a bölcsesség főztjét kínálta a megváltásban.

A vacsora hangulatát és az ízeket használta, hogy megüzenje a jövőt s vele a múltját ajánlva.

Ha megosztod étked mondta, meg lesz a varázsa, a magányt kergeti el s a társaság bölcsességét kínálja.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.