Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Mennyi időnk van még…

Az időm, az életem, a valóság kapcsolata közt eltelt paradoxon… S ha meghalok, mely valóságos esemény, helyet foglalok majd én a tér ölén…

Majdan ha a térben utazgatom, viszem kincsem minden utamon! Bőröndömben úgy pakolok én, hogy beleférjen minden csók, s vidám esemény…

Viszem én a cinkék dalát, a tavaszi fű illatát, s aki átkarolt egykor szívének halk lükető szavát…  Viszek mindent, mi oly szép volt egy életen át!

Elviszem én a világ zaját, elviszem én…! Hozok helyette békét, nyugalmat, s megkérem „Istent”, hogy adja át a Magyaroknak a földanya üzenetét…

Abban irattatik meg majd, hogy te, s én vagyok a világ, kiket a fény és az élet nevel eonokon át… Na de mégis…, ti mit gondoltok, mennyi időnk van még…?

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.11.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Aforizma Történelem Versek

Budapest

Budapest te kis édes zongorám…, volt, holt, s élő kultúrádból dal fakad hallom ám…! Festői képeidben az örök idő barangol, mesélj nekem kérlek a kék Dunáról, amin még a fény áthatolt…

Emlékek, s golyók nyomai az utcák falán, langyos szellő kavarta fel itt a történelem porát. Ékes városunkban annyi szív talált már hazát, csent csókok történeteit számos öreg platán őrzi ma is talán…

Megpihenve hallgatom a Duna karmesterének alkonyba nyúló dallamát, mi lángra gyújtotta Pest és Buda oldalát. Szemem előtt a régmúlt filmje pereg…, hol dolmányos és paszományos emberek.

Hej…, de büszke magyar lennék, ha számos ruhánk életre kelne, s nem félnétek viselni büszke történelmünk, veletek újra szép magyar hon lenne! S ígérem, míg szívem dobban, nem adom el az ördögnek a múltam…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. November 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Kísértés

Napomra borult a hold mély sötét igéje, s a csalfa kaptafa hamisan állt a helyében. Farkasok veszett rókái szabadon engedve, s e hollók az élet fáján nemzeti aranyágat lengettek.

A holnap ma is csalni kész, mi oly rongyos útra lép, hol az elme élő tetemeinek szótlansága miatt foszlik szét. A mai Duna idén fenekét mutogatta, s a megfeneklett hajóink rajta foltos tomporát takargatja.

A nemzeti erkölcstelenség a morális barbárságnak európai melegágya, de ki fogja szabotálni, ha hazánkat majd idegen eke szántja? S ti hántolatlan kalászok…, vessétek már le az ólom nehéz kabátot!

Értünk sírnak a könnyek…, s a hamis mosolyok játszák el szemem világát… Rezdületlen arcom fel-fel kiált, s én tudom, hogy kísért e múlt leszegett feje, halld meg…, körülöttünk már tombol harsog a világ…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. November 8.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.