A reggel dunyhája a nap aranyló sugaraiban foszlott el. S gondolatom hullámzó csendjében szült válaszok, önmagukban sírtak fel…
Szótlan eretnek vagyok én…, ki a fényt hívja Istenének… Vakon látva sétálok e világ láncain át, s ha kérhetem, a tegnap szóljon a holnap Istenéhez…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.10.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik…