Goromba gomba,
az avar alatt bújva.
Motyog kalapja alatt,
Jajj…csak a szél ne fújna.
Az ég könnye hullik,
s a menny szemeteli
cseppjében aranyát.
Jajj…, csak a szél ne fújna.
Hullámzik az erdei szőnyeg,
levelek söpörnek alatta,
zizeg a zűrzavar, fodrával aratva.
Jajj…, csak a. szél ne fújna..
Duzzad a gomba fedelével,
könnyes gombjainak porózus
zsákjai, tele van melegében.
Jajj…, csak a szél ne fújna.
Goromba a mérges gomba,
beágyazva az avarba fúlva. Sapkája
fehér pettyein, a hold zongorázott
újra. Jajj…, csak a szél ne fújna.
Estben borult betakarva, s
szótlanul izzadott alatta.
Testének néma szava azt
sugallta…, hagyj magamra!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024. 05. 23.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.