Magyarként a nemzeti nyelved lelkeddel született, ha nem edzed, a kovácsot is feleded.
E nyelvi kódot azért kaptad, hogy a világ ne értse mitől vagy gazdag.
Láss át a szitákon s szűrd le a Magyart, ne keverd nemzeted eszméit, amit a sátán akar.
Egykor a Magyarok hitének akaratát egy mély barlangba temették, s aki felhozza azt, kard nélkül adja vissza a nemzet erejét.
Őseink nyilai a hazát védték. Nemzetünket a gyarmatosítók szíven döfték.
Szabadságunkért elesve a zöld mezőn feküdtünk, fehér fény világított felettünk.
Rajta az ég vér tengere hullámzott, Magyar szív soha nem feledte képét, de a zászlónkért, kiáltunk.
Nemzetárulók és hazugok, ti zászló nélkül maradtok, lelketek fekete s örökre a mocsokban ragadtok.
Ha baj van, a mi kis nemzetünkért minden Magyar szív dobog, Árpád vezérünk üzeni, ébredjetek Magyarok !
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021. 06. 13.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.