Hónap: 2023 július

Kategóriák
Versek

Ítélet

Egy álom kergetett, s mire utolért halott volt virágom csókja, a játszma ölte meg tüzét oltva. Igaz szavaimat, hazugok temették, s én csak ítéletre vártam…

Érzelmeim szenvedtek, érzem meghalok. Lelkem feldúlt, s mint egy veszett kutya a szeretetért csaholok. Velem haldoklott a múltam…, s én csak ítéletre vártam…

Vihar előtti csend volt, a sötét Duna vizén keltem át, felettem a felhő pallosa, érzem suhint le rám… A szél marcangolta, tépte  a fákat, s én csak ítéletre vártam…

Nem tudtam megszólalni, hallgattam…, csak néztem a sötét folyó vizét, tükre olyan volt, mint a vak emberé. Szívem halkan vert, s én csak ítéletre vártam…!

Éreztem, hogy korbácsol az élet. De hamarosan megérkezett, a várva várt ítélet! Halott csóknak fabatka lett az ára, s a lélekharang mesélte el, hogy a hazugokat eltemette mára…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.07.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Parti álom

Hegyek és dombok emelkedtek fölém.

Előttem a szél költött, s írt a homokba egy mesét. Furulya szólt a pergő dobszemek felett, s emelkedve az ég volt a díszlete.

A pillanatban merültem el. Mire akkor gondoltam, az álom üstököse vitte el. Az álom mesélt nekem, néma főszerepben hangom lágyan fonta körbe, furcsa volt, lebegtem közte.

Mélyen aludtam… Azt hittem, ébren voltam… Perzselő parázsban én szennyesem mostam. Hamuban sarjadt ott Aphrodité szent fája, mirtusz volt, hófehér ruhába.

Faként az esőt hívogatta, oly szépen hívta, hogy könnyem csalta… Megöntöztem, s körülötte rét született, virágok szimfóniája csendült fel, az álom beteljesedett…

Egy édesdeden alvó kisgyerek mosolyával e koncert kísért vissza. Fényesen csillogó emlékeim közt ébredtem, s az álom az ég alatt, a partnak adott vissza.

Érchegyi Csaba Rudolf

Mavros kolympos, 2023.07.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Palotajátékok

Lombos fa árnya takart be a nap alatt. Hűs szellő kócolta ritkuló hajamat.

Előttem csillogott a Duna, vizében fürödtek gondolataim, s én egy padon ültem, szótlanul.

Lovagi torna zajlott, ágyúk dörrentek, fentről nézve a nép lavinaként az utcákon hömpölygött. A csend sehol…, az erdőben talált magára, árva volt…, mindenki barátja.

Meguntam s felálltam, lépésben indulva számolva az időt. Cipőm orra hegyes volt, nagyujjam belőle majdnem kinőtt. Álmos gondolataim ölte meg, utáltam őt…

Forróság volt…, ritka hűs szellő bujdosott a városban. Sivatagi koldusként kerestem őt, s ha megtaláltam, homlokom pergő gyöngyeim csente…, s törölte arcomon.

A nap perzselt, a kereskedők lázban égtek, portékájuk a nap tüzében ragyogtak készen. Király, herceg, s a nép forró szomját oltotta. Étkek illata, korgó gyomromat izgatta.

Eljárta a nap delét, nyugat felé vándorolt. Az utcai forróságot a szél mosta el…, s a vásári zsivajt a dobok hangja vitte el.

Fáklyák lobbantak, s zászlók lengettek! 

Büszke lovagok egykori hadához a torna katonái ma így üzentek:

véres csaták helyszínét mi nem temettük! Kürt s dob szavával hívunk benneteket, él az eszme …, s emléke, nem feledtük…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.07.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.