Nagyszerű ez az élet, mi életre hívott téged…
Táncolj át rajta s lásd meg a szépet!
De ne feledd!
Véred forrása nem apad el, örökké életed része…
Érchegyi Csaba Rudolf
2022.09.24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Nagyszerű ez az élet, mi életre hívott téged…
Táncolj át rajta s lásd meg a szépet!
De ne feledd!
Véred forrása nem apad el, örökké életed része…
Érchegyi Csaba Rudolf
2022.09.24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Ember, add vissza a hamut a földnek, hagyd, hogy gyászolja…, gyászolja az útrakelőket.
Ó föld tüdeje, kérlek lélegezz velem. Vérem a tejút, fényem csillagod s gyökereim a végtelen, a végtelen.
Egykor Anyából, Apából testet öltöttem. Szívem bennem kalapált, de kovácsa elfáradt, s szerszáma már az üllőn áll.
S te halál, ki a két ország közt utaztattál, lélekrabló révész vagy…, Semmi több…, csak a halál!
De most itt álltok, könnyes szemmel temettek. Tudjátok meg, hogy élek, élek s itt vagyok veletek.
Engem hiába temettek…, hiába temettek…, hiába temettek…,
lelkemnek én most egy új testet keresek…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022. 09. 11.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Ó mekkora ez a világ, talán nem is férek bele…, lelkem arra vár, hogy újra szabad legyen.
Tömegbe zárhatnak, szeretve s megvetve élhetek. De én a pirkadat csendjéből merítek, s az esthajnal csillagába szeretek.
Fényben fürdöm én, színekbe öltözöm. Magam ruhája nem posztó…, s annak adom én, ki szívembe költözött!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022. 09. 04.
Jelen irodalmi mű a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Olyan szótlan ez a szoba, elmém néma hangját hallom, s közben a beszűrődő csillagfény futkározik rajtam.
Gondolkodom, ki az úr? Kiben, úrként fogan minden gondolat. Méltósága rendíthetetlen, s ő mindig úr marad?…
Vagy egy az Úr, ki az élet kovácsa, ütött kopott üllőjén, sors kalapácsa a társa.
Nem tudom, bevallom… Sokszor szememnek és fülemnek hittem, de elárultak, s nem akarom tudni hova is vittek.
Egy úr szelencéje, csak annak hölgynek nyílik mostanában, kinek szemében tűz van s folyó láva, edzett elméjében, szeme tükrének óceánja.
Ha te is úr vagy, szíved elméje nem hagy magadra, ne lépj ki a világodból, s hagyd kint azokat, kik, kint ragadtak…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022. 09. 02.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.