Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Mennyi időnk van még…

Az időm, az életem, a valóság kapcsolata közt eltelt paradoxon… S ha meghalok, mely valóságos esemény, helyet foglalok majd én a tér ölén…

Majdan ha a térben utazgatom, viszem kincsem minden utamon! Bőröndömben úgy pakolok én, hogy beleférjen minden csók, s vidám esemény…

Viszem én a cinkék dalát, a tavaszi fű illatát, s aki átkarolt egykor szívének halk lükető szavát…  Viszek mindent, mi oly szép volt egy életen át!

Elviszem én a világ zaját, elviszem én…! Hozok helyette békét, nyugalmat, s megkérem „Istent”, hogy adja át a Magyaroknak a földanya üzenetét…

Abban irattatik meg majd, hogy te, s én vagyok a világ, kiket a fény és az élet nevel eonokon át… Na de mégis…, ti mit gondoltok, mennyi időnk van még…?

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.11.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Aforizma Történelem Versek

Budapest

Budapest te kis édes zongorám…, volt, holt, s élő kultúrádból dal fakad hallom ám…! Festői képeidben az örök idő barangol, mesélj nekem kérlek a kék Dunáról, amin még a fény áthatolt…

Emlékek, s golyók nyomai az utcák falán, langyos szellő kavarta fel itt a történelem porát. Ékes városunkban annyi szív talált már hazát, csent csókok történeteit számos öreg platán őrzi ma is talán…

Megpihenve hallgatom a Duna karmesterének alkonyba nyúló dallamát, mi lángra gyújtotta Pest és Buda oldalát. Szemem előtt a régmúlt filmje pereg…, hol dolmányos és paszományos emberek.

Hej…, de büszke magyar lennék, ha számos ruhánk életre kelne, s nem félnétek viselni büszke történelmünk, veletek újra szép magyar hon lenne! S ígérem, míg szívem dobban, nem adom el az ördögnek a múltam…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. November 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Felhők rózsája

Egy Isten küldte virág motoszkált gondolatomban. S e pillanat zajában a nyíló rózsám bimbóját kovácsom izzó veresre hevítette, s e testet öltő felhőhegyek domborulatain őt elhelyezte.

Hatalmas felhők kertjében fogant szikrázó csodaország éterében, angyali üzeneted suttogott nékem… Szívem harsonái fújták el vágyam sóhaját, s ezüst lovam repítette szikrázva egy éjen át…

A zenekar készen állt lelkem kertjében…, hol az idő nekünk komponált, darabjában a fény lágy hullámai szőtték át jövőnk otthonát. S jött a fővilágosító…, ki aranyozta csillámló egünket, ahol egyik szerelmes gondolatom, egy másikba szeretett…

E világ virágom, te nélküled sebzett országom vesztőhelye lenne, jer le hozzám édes kedvesem, s szirmaid között illatoddal andalítva, mosolyod sugarai alá temess el engem…

Oly szépet álmodnék és ébrednék én benned…, s ezalatt napkorongom aranyszálaiból angyalokkal ruhát varratnék néked… S ha e ruha elkészülne…, kezed a kezemben e vers alatt esküt tenne…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.10.17

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Nyugati gondolatok

Ma csend szitált a völgyben, a nyugati nap mosdatta madarait. S kandikált hamis fátyla mögül az est, csókjába lehelve hűs magvait…

Az ősz idén megelőzte korát, az öregedő tájon sok elszáradt bús koronák, ölelve árnyalva „a” még zöldet… Mondd ki a felelős ezért, Ó, föld…!?

Gyengélkedik az erdő, a pataknak hűlt helye, Isten akarta így, vagy az ember, hmm…egy éles kés sem vágná „erét”, s én úgy tudom a kereszt is régóta ferde…

Az égi csillagok üzennek, a világ remeg, látjuk mi a tűz egén „a sok x-eket”! Hamis bárányfelhők jönnek, éji gyilkosok, s a reggeli levegő fűszer a halottnak…

Táltosok, tanítók kellenének nem miniszterek, világokat összekötni fegyverekkel most sem lehet! S isteni tudatomért, ma áruló robotok versengenek !?

Egy biztos, kinek nincs otthon szege, az ebből nem rögzített semmit. Ha a magyar szellem dereng, ha kalapácsa alszik, elvetél! Földieim, cselekedjünk az Istenért!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.09.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Virágzó lélek

Egy virág mosolya mögött, kecsesen hajló huncut szirmainak gondolatai cikáztak. Kinyílva színeiben még az árny is, mint ártatlan álca pompázott.

Kedves az élettől, hogy megalkotta a virágot… Megannyi szépség, mennyi lélek, s mind hamvas szüzek, így jönnek a világra. S hagyjuk a húsevő virágot!

Én a legszebb virágra gondolok! Aki levelein, szirmain, a napsugarat dédelgeti, s a szüntelen reggeli harmat édes csókjait, testén ölelve melengeti.

Ő a virág, aki egy, s mindenki virága! Csókok képzete, s a rét gazdája. Illatos csendjével hívja szerelemre, ki megérett. Bársonyos idomán, mint telt ajak érintése, egy hangtalan ígéret…

Virágzó lélek fonta aranyló hídon át,  lágy sugallat simogatja, s ébreszti a szépet. Kulcsát annak akasztva fel, kiben a világ, virágképében szeretetre ébred…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.04.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Fürtöske

Egy fürt alatt egy csavaros csók cuppant, s mosolyának tengere merített el engem. Lélegzetének vihara repített el, s a csók megüzente, ölelj szorosan, ölelj engem.

Bozont vagy a csók, mhh… melyik is ragadott el csendben? A kérdés száz meg száz lehet, de egyik sem fontos csak a virágom, mert én szirmai közt szenderedem.

Az égitestem is…, szemeiben a hold és a nap! S mint egy jó deák, számon tartva írja a napokat. Ő az író, s én lennék a hőse…? Egy külön világ születik, mi nem volt előtte.

Na, de én a fürtök alatt dobogó szív megszállottja vagyok, nem tagadom. Ki a másodpercekben órákat lát, s tudom benne szüntelen ott van a napsugár…!

E virágot én elültettem, s szívem kertjében friss patakom vizével öntözöm. S ha a fénysugár mosakszik benne, a virágos rétünk tükrében vár a csókom, esküszöm…

Érchegyi Csaba Rudolf

Mavros Kolympos

2026.03.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Versek

Tél

A koronák hava, fenséges hideg ruhájában szökken hónapról hónapra. S fagyos könnyeinek fehér hulló csillagait áldozza, e virágzó madárfüttyös tavasznak…

Hófehér elegancia, fehér tisztaság…! A föld maszkja alatt, csendben aluszik már minden csodabogár. S az éj keblén a hold pihen, simogatva őt egy éjen át.

A tél egy költemény, mi önmaga írja sorait, s világi esszéjét. Megkerülhetetlen fenséges erő, ki a föld köpenyét gyógyítja, s eonok könyvében olvasztva a múltat, a jelenben feloldja.

Nem tapad vér a kezéhez, nem manipulál, fagyos csókja mögött a tűz komponál. Olvadó könnycseppjeinek vizeiben született az élet, ősi rend ez, nem elmélet…

Folytatnám még, de veszett szavaim üres kutakban némán száradnának el. Elmeséltem már fent néktek, hogy a tél oly évszak, hol az elme a tudattal egybekel…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.02.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Eb adta gondolat

Egy szemüveg mögött, egy különös izzó rózsaszál. Szirmai göndör fürtöket formálva fent egy bozontos hajkoronán.

Komoly nő, komoly tekintettel! Mosolya máglyáján szaporán lüktető szívem égett, s puha vörös ajkának dunyhája volt nékem lelkem menedéke.

Az őszi Duna parton sárguló levelek hullámzó szőnyegét szőtte a szél, rózsám ott állt a fényben, s vele öreg hű társa ebeként…

Elárulta nekem, hogy könnyek nélkül koros barátját siratta, s a póráz, mint az avarban futó erdei sikló vitte el gondolatát, közben a kezem megfogta.

E séta aranyának fényében kalapáló szívünk nem kérdezett sokat, kortyolt a mosolyunkból, s a csók igéje volt egy  ígért gondolat…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.02.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

A Madonna újjászületése

Egy nagy piros kalap, két zöld smaragdot rejtett, s ahogy megcsillant lángoló szívem is belerengett.

Koronáján fürtjei úgy ringottak, mint a Balaton tőkéinek aranya. Egek ura hitvese…, ő volt a Madonna.

Parfüm illata a teret mosogatta, s ringó csípője e férfiak szívében az égő vágyak reményét, tekintet nélkül oltogatta…

Egy démon volt…, ki tereket renget. Ezer és ezer sudár kalász magjából, neki csak egy kellett!

S amikor a mag szárba szökkent benne, egy érzésben több gondolat volt, mint amit valaha megérthetne…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.01.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Karácsony este

Hópihében zárva hullanak alá a csillagok. Csengetek, s én állok a fa előtt. Szikrázó hóesésben üzenetek szállnak, s egy mosolyközt született gondolatot küldök én, a hiányzó családfámnak.

Visegrád, 2025. 12. 24.

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.