Címke: Szerelmes

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Virágzó lélek

Egy virág mosolya mögött, kecsesen hajló huncut szirmainak gondolatai cikáztak. Kinyílva színeiben még az árny is, mint ártatlan álca pompázott.

Kedves az élettől, hogy megalkotta a virágot… Megannyi szépség, mennyi lélek, s mind hamvas szüzek, így jönnek a világra. S hagyjuk a húsevő virágot!

Én a legszebb virágra gondolok! Aki levelein, szirmain, a napsugarat dédelgeti, s a szüntelen reggeli harmat édes csókjait, testén ölelve melengeti.

Ő a virág, aki egy, s mindenki virága! Csókok képzete, s a rét gazdája. Illatos csendjével hívja szerelemre, ki megérett. Bársonyos idomán, mint telt ajak érintése, egy hangtalan ígéret…

Virágzó lélek fonta aranyló hídon át,  lágy sugallat simogatja, s ébreszti a szépet. Kulcsát annak akasztva fel, kiben a világ, virágképében szeretetre ébred…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.04.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Fürtöske

Egy fürt alatt egy csavaros csók cuppant, s mosolyának tengere merített el engem. Lélegzetének vihara repített el, s a csók megüzente, ölelj szorosan, ölelj engem.

Bozont vagy a csók, mhh… melyik is ragadott el csendben? A kérdés száz meg száz lehet, de egyik sem fontos csak a virágom, mert én szirmai közt szenderedem.

Az égitestem is…, szemeiben a hold és a nap! S mint egy jó deák, számon tartva írja a napokat. Ő az író, s én lennék a hőse…? Egy külön világ születik, mi nem volt előtte.

Na, de én a fürtök alatt dobogó szív megszállottja vagyok, nem tagadom. Ki a másodpercekben órákat lát, s tudom benne szüntelen ott van a napsugár…!

E virágot én elültettem, s szívem kertjében friss patakom vizével öntözöm. S ha a fénysugár mosakszik benne, a virágos rétünk tükrében vár a csókom, esküszöm…

Érchegyi Csaba Rudolf

Mavros Kolympos

2026.03.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Versek

Tél

A koronák hava, fenséges hideg ruhájában szökken hónapról hónapra. S fagyos könnyeinek fehér hulló csillagait áldozza, e virágzó madárfüttyös tavasznak…

Hófehér elegancia, fehér tisztaság…! A föld maszkja alatt, csendben aluszik már minden csodabogár. S az éj keblén a hold pihen, simogatva őt egy éjen át.

A tél egy költemény, mi önmaga írja sorait, s világi esszéjét. Megkerülhetetlen fenséges erő, ki a föld köpenyét gyógyítja, s eonok könyvében olvasztva a múltat, a jelenben feloldja.

Nem tapad vér a kezéhez, nem manipulál, fagyos csókja mögött a tűz komponál. Olvadó könnycseppjeinek vizeiben született az élet, ősi rend ez, nem elmélet…

Folytatnám még, de veszett szavaim üres kutakban némán száradnának el. Elmeséltem már fent néktek, hogy a tél oly évszak, hol az elme a tudattal egybekel…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.02.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Eb adta gondolat

Egy szemüveg mögött, egy különös izzó rózsaszál. Szirmai göndör fürtöket formálva fent egy bozontos hajkoronán.

Komoly nő, komoly tekintettel! Mosolya máglyáján szaporán lüktető szívem égett, s puha vörös ajkának dunyhája volt nékem lelkem menedéke.

Az őszi Duna parton sárguló levelek hullámzó szőnyegét szőtte a szél, rózsám ott állt a fényben, s vele öreg hű társa ebeként…

Elárulta nekem, hogy könnyek nélkül koros barátját siratta, s a póráz, mint az avarban futó erdei sikló vitte el gondolatát, közben a kezem megfogta.

E séta aranyának fényében kalapáló szívünk nem kérdezett sokat, kortyolt a mosolyunkból, s a csók igéje volt egy  ígért gondolat…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.02.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

A Madonna újjászületése

Egy nagy piros kalap, két zöld smaragdot rejtett, s ahogy megcsillant lángoló szívem is belerengett.

Koronáján fürtjei úgy ringottak, mint a Balaton tőkéinek aranya. Egek ura hitvese…, ő volt a Madonna.

Parfüm illata a teret mosogatta, s ringó csípője e férfiak szívében az égő vágyak reményét, tekintet nélkül oltogatta…

Egy démon volt…, ki tereket renget. Ezer és ezer sudár kalász magjából, neki csak egy kellett!

S amikor a mag szárba szökkent benne, egy érzésben több gondolat volt, mint amit valaha megérthetne…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.01.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Karácsony este

Hópihében zárva hullanak alá a csillagok. Csengetek, s én állok a fa előtt. Szikrázó hóesésben üzenetek szállnak, s egy mosolyközt született gondolatot küldök én, a hiányzó családfámnak.

Visegrád, 2025. 12. 24.

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Százszorszép

Százszorszép mosolya virágzott nekem akkor este. Egy nő lépett a sötét utcában elém, s a pillantásom csente. Szemében kéklő láva, s hangja az azúrkék óceán tisztasága.

Mint egy derűs reggeli tünemény, úgy festett az est koronáján. S dalolva beszélt, mint egy kalitkájából szállt kismadár. Szívem kék egén repkedve festett, te jó atyám…

Elhívtam egy kisvendéglőbe, ami ott állt az út szélén. Bent zsivaj köszöntött, s állt közénk. Egy sarki asztal üres volt, leültünk…, az est pompás volt. Ő beszélt, az arca írt, mesélt…

Hallgattam élete történetét, s benne százszor megélt öröm és bánattal megrakott húzott ökrös szekér. Kerék nyomai az arcán ültek, s szavaiban néha-néha szerettei is felcsendültek.

Oly színes és szép volt ő egybe csomagolva. Akár az esőben született szivárvány fátyla alatt megbújt kis virág, ki szirmait óvatosan, s lassan a hulló cseppek közt bontogatja.

Az est zárórát hirdetett, a fény andalogva tova sietett… Fizettem…, lelkem szavam kötötte gúzsba, s én a százszorszép virágommal a hold tükrében írtam az életem újra…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.03.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Óda egy szál virághoz

Egy szál virág, még magjában zárva. Egy másik Isten fénye alatt hívta világra. Fiatal szirmai eső könnye alatt hullott alá, mondd, leveled kinek küldted Ó…, szép kis virág.

Szirmaid üzenetei árulkodnak, hogy szerelmes szíved a párod után sóvárogna. Ne búslakodj, kedves szép virág, kedvesed válaszát a szél hozza el dallamán…

Fehér ruhád fényében öltsd szikrázó csókjaid képeinek vágyát! Lángoljon most feletted az ég, s méhek porozva foltozzák szirmaid szép csillámló ruháját!

Ó, kis virág, gondolatod nászba öltözött. Várj még…, a szél nem feledte miért jött. Elhozta magjában üzenetét, hogy a te kedvesed tőled messze-messze él…

Szerelmes magját küldte neked, hogy veled maradjon. Isteni dallamában sarjadó epekedő vágya kéri majd: légy enyém…, ó, kedves kis drága angyalom…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.01.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy illat virágai

Mint, egy virágos égbolt ölelte át, bódulva hallgatta a virágok álmát, mihez a szél muzsikált. Szeme vásznán a fa koronája, ajka rúzsát a naplemente gyújtotta lángra.

Egy virág volt a sok között, de nyelve sziklaként pihent, s ő a virágok országába költözött. Hol a méhek mézbe zárták aranyát, s a nap kulcsa nyitotta ajtaját.

Szépsége mint, a nyugvó hamvas forró tűzvirág, kinek tüzét e fa virágai táplálták. Arcát itt az árnyak simogatták lágyan, lüktető kacér gondolataiban egykori holt csókjai vártak.

Elragadta őt lassan az idő mámora, s szirmai szebbek voltak, mint valaha. Egy volt itt, a sokaságban! Egy, a legnagyobb! Virág lett, kinyílt csendben…, s tovább álmodott.

Érchegyi Csaba Rudolf

2024. 08. 05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Gitárszó

Megszólalt egy gitár, s mint egy mennyei hárfa hangja, szíven talált. Egy asztalnyi görög éneke érzéseikben hatott át, s jó kedvet terített a dél asztalán.

Az utca népe csörgedezett, a gitárszó az éter hangzavarát fojtotta meg.  A zene e térben úgy ropta a táncot, hogy az ajkak a mosolyok szomjára vágytak.

Nap ölelte itt delelő fényét melegében, így közvetítve az utca népnek. Állva táncolt az asztal a zene alatt, s vele a pengő húr, mint egy jó feleség, a dalban kísérő maradt.

Előttem lágy szellő macerálta a fák lombjait, s árnyékukból a levelek néha-néha a fény elé hajoltak. Árva tolvajként csentem én is egy kis vigasságot, így történt…, hogy a világ, engem is szebbnek látott.

A lírikus görög énekszó nem engedett el…, merev kősziklaként voltam ott, gyökereimmel. Zöldellő hajtás ébredt ormomon, s a nap sütötte zene zuhataga, folyt át tollamon…

Szép gondolatok nyíltak most bennem, elmém völgyében zuhantam, nyíló virág lettem. Illatom mámora a zene világát körém ácsolta, s így élhettem benne, míg nem távoztam.

Mi úgy különböztünk itt tavernában, mint kavicsok a parton, színben s méretben is mások voltunk. Vendég voltam, s előttem a gitár az énekszóval házasodott, fátyoli fénye alatt gyújtott világot annak, aki álmodozott…

Érchegyi Csaba Rudolf

2024.04.14.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.