Hónap: 2022 március

Gyermekeim szeretete láttán, olvadok én, mint jég az Antarktisz hátán.

Hangjukkal bilincselnek s nem tudok gondolkodni, vérem látom bennük, büszke vagyok, nincs min szomorkodni.

Édes a bilincs miben szolga lettem, hadd maradjak így, s ti is gyermekeim én mellettem.

S ha alakomban nem is de a lelketekben lakom, hogy kivé váltok majd ti döntitek el,… én csak a véretek vagyok s pecsét az utatokon.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 03. 28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

A valóság az, ami megcsalt engem, illúziók képei fogták körbe lelkem. Egóm ereje elmém legyűrte, fiatalként harcoltam, előre, előre…

Rohanó gondolataim nem hagytak pihenni, kerestem egykor azt, mi sorsomban az értelmet ébreszti.

Gyorsan nőttem fel, gyorsan, kapaszkodtam én bárhol voltam.

Süket s vakként azt hittem, hogy fiatalságom megold majd mindent.

Érdekes, úgy érzem, ma születtem, de szőrös testem látom s nincs baba illatom, se tiszta lelkem.

Gondolkodom sokszor, hogy kihez kell szólni ,ki az aki ért engem s velem tudna gondolkodni.

Tudom, hogy minden lecke mit kaptam magam vizsgája, s a jegy amit kaptam rá tetteim oltára.

Megértettem én, a világ olyan, mint a „semmi”, tér, idő, nem kér enni…

Ki ura akar lenni, annak először az éhes embert kell megetetni !

S ha nem így tennél, a lélekharang szó hívja lelkedet, hogy e földön tested, leköszönt s most temetett.

Ha elérsz e vers végére, neked is tudnod kellene, hova jutottál végtére…

S ha rab lelked megkérdezi, mikor szabadítod fel, a válasz benne van, én is a világ része vagyok, s te magad a jel,… mi soha nem vész el..

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 03. 26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ez az este olyan volt, mint a többi. Válás után az ember, nem tud tétlenkedni.

Írok nyugtalan, éji vízesésként a folyóba zuhanva, tóba érkezem s tükörképként már a hold vagyok, benne jómagam.

Világom hangját hallom, mi csendbe szívbe markoló, láncom tépem s közben szabadságomról álmodom.

Új csend, új öröm s új baj kerget engemet. De nem,…nem engedem, hogy rabként újra elvigyen.

Mindent mit megtettem, betűk s szavak oldoznak. Ha itt hagyom nektek, megértitek, miért lettem s harcoltam…

Tudjátok, ott nőnek fák, ahol magok hullanak, s ha hulló cseppjeink öntözik, új élet vár ránk, a lombok felett, az ég alatt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 03. 17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy este fent jártam az égen, a távoli fény melegített s a hideg ölelt a sötétségben.

Fénymadár árnyékát láttam egy felhőn, gondolatban hívtam őt, s eljött.

Horizonton ücsörögtem mikor fényében leszállt, mesélt anyjáról ki a sötét rabjaként világra hozta a fekete madárt.

Másnap a madarak csicseregték, hogy a fekete madár felettünk reppen, s hívja erőit, hogy szabadságunk vesszen.

Fénymadár ki fent vagy az égen, kérünk gyújts világot nekünk, hogy árnyék se legyen, s vele a sötét madara is fényedben égjen.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.03.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ma napsugárban utazó széllel szárnyaltam, s hullámzó tenger ringatott ha fáradtam.

A virágillatokat kértem, álomport szórjatok s az angyalok énekéhez, lelkem hárfáján játszatok.

Forró áramlatok ti emeljetek a magasba, álom és ég között lebegek, zuhanok,… s reggel magam vagyok az ágyamba.

Itt vagyok, de vissza visszahúz még az álom, lélegzetem hangja mossa ki szememből az álmot.

Kitekintve ablakomon át látom, lágy szellő mosdatja a bokrokat, emelkedő napfény festi meg őket, akár a szobrokat.

Kövér róka heveredik le a kertbe, terülő naptengerbe olvad, s tűnik el, mint egy hal a vörös tengerbe.

Közben latolgatom, hogy melyik lábammal keljek, úgy döntöttem a Magyar két lábbal, s úgy felpattantam, hogy még a föld is rengett..

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.03.13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.