Kategóriák
Természet Történelem Versek

Ma

Egy új tücsök hamisan hegedült, s a fény mély ezüst színében tündökölt. Hamis csalfa csíkos ég volt az ördög lelkével fűszerezve, s ronggyá szakadt nemzeti vitorlánk alatt e hamis matrózok világi hajóinkon lékelik a testet…

Mindennap kémlelem a felső világ játékát, isten-isten ellen játszik e világi sakktáblán. Láthatatlan nyakörvet viselnek az eltévedtek, feszes lett a gyémánt lánc…, ebből a kozmoszban vándorlók nem engednek!

Tavaink, folyóink könnyeznek az ég tükrében, s egy csepp eső sem hull alá, mert mérgezett karperec köti Isten kezét az emberek szemében. A kulcsár mélyen alszik, ébresztgetem, nem ocsúdik fel, mert hallgat az én nemzetem…

Tűzben ég a levegő, s bőre meleg sekély zöld vizeinknek, a nyár derekán az őszi levél szőnyege alatt kutak tükrei repedeznek…, meztelen fenekén egy üzenettel: e tiszavirág lárvája 3 évet kélt, rövid tánca után a nemzet elítél…!

S így…, számot kell vetnem nemzetem előtt, nem ástam ki kardom se bárdom, még a fenőkövem sem találom! De annak szánom pengém ki vermünket mindennap ássa, és minden lelketlennek, aki a Magyart bántja…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.08.31.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Az Isten nyila

A magyar lélek hazájában igaz nemzeti gondolatok vándorolnak. S a remény üde csókja, mindennap  szívek dobogását visszhangozza. S ti bábok, kik hajbókoltok a combfixes nyugatnak…, hova tartotok?

Keselyűk csőrén át szakadt országunk…, széttépték egykori szent nemzeti világunk. De a magok hasadnak újra meg újra!  A hűs hajnal szeretője az örök tűz…, kiknek fény gyermekeinek Istene a Magyar volna ?

Mi világot gyújtunk hol a sötét jár, lássák ők árnyékukat a pokol kapuján! Nem kell nekünk csak becsület, anyák, apák ékes nyelvének szimfóniája, s meglásd eljő seregünk, aki égig fogja zengeni az ősi vér akaratát…!

Na de, ezek itt nem Sobri Jóskák…! Nemzeteket századok óta hazaárulókkal oltogatják… S hol van a sok szerelem, a sóhaj, az édes élet! Ti arra vigyázzatok, hogy kígyók ne tekerednek körétek…!

Ébredj…, százszor is elmondom ha kell, töröld szavaddal, mit félelmed nyom el. Állj fel, s húzd ki magad…, te vagy a gyök, s az Isten szava! E nyelv oly világi hatalom, hol a szív magjának virága, a templomod!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.07.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Orsó

Megtört a fény, s immáron a világosság vár…  A szerelem örvénye tornádót szül, ha az orsóból egy szál, önmagára talál…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. 07. 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Aforizma Természet Versek

Folyó idő

Egy halálban, csak egy tőr állhat… S az idő folyóján ébred, ki tengert áhít…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.07.05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Egy csepp eső

E világi állomáson több utazó lelke is szomjazik, s aki a sárkány tejéből iszik, az haldoklik… De ki vízért kiállt az bölcs…, szellemének tengere édes, fennkölt.

Az ember homokórája az eső. Hangja morzejelként szól, s aki érti mit mond…, ő a boldog merengő. Szíve nyugodt hullámain pihen, csendben ring, s tudja Ő is teremtő.

A versek önmagában nyelnek el, s nem értem a magyar ember társaim sokaságát miért égeti magjainak gyökerét, mi egykor világot gyújtott, s adta el lángjának világosságát….

De a zászló marad, s a szív és vele az elme, na és a tudat persze! De eme fekete ruhás gyáva nép, férges illuzórikus bibliája alatt, harangokat láncolnak, hogy ne konghassanak.

És ma! Cseppekben esik már az eső! A nemzet virágai szomjaznak mert lángolnak a rétek, hol ősi magokat vetnének, s óvva dédelgetve nevelnének…

Mindig egy volt a gyújtogató…, ki feladja magjait, s nemzetét…Csillogó arany ragad keserű útján mézes cipőjére… S hamuvá égett a bölcső, mi e hazában egykor helyt adott néki…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.07.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Élet

Az élet egy szempillantásnyi csoda, hol a lent, s a fent szánt vet : de te kéred mit, s hova…!

Visegrád, 2026.06.15.

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Együgyű világ

Csendben zakatol ma a végjáték. Koholt háborúk véres hamvai felett, szótlan könnyek tükrében sorvad a világ. S a hazugság csecsén lóg a sok butaság!

A csend az a zavar, ami nyugalomra int. S ha jő a hurrikán, mit az ember korbácsolt, te is riadtan menekülsz. De innen nincs hova: a szó végtelen igaz világot szül…

A képzelet annak ad időt aki a valóság tükrén áthalad, s úgy nézhet vissza magára, mint egy alkotó, ki szilánkokból testesített, s színeztett időt, eonokat…

De e földön én tovább megyek, szeretem a magyar zöld hegyeket! Mert főmet emeli a magosba, és mert tekintetemnek az ormon a helye! Egy úrnak az Úrban a helye!

S tudom a jóban egy csipetnyi só van, a rosszban egy kis mézlelkűség, s a szív diktálja a lépést jómagam Istene felé. Egy úton, jó irányban hozzád hazám, hazafelé…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.05.07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Történelem Versek

Zsebes

Az ország legnagyobb zsebese, kiszorult ez évben a peremre. Vitte a nép, s állam vagyonát, elhagyva őt a gőg, s pár jó barát.

Képzelt trónjának aranya, mint keserű epe mardossa. S kardjának porcelán hatalma egy nap, s éj alatt hullott a nemzet színe előtt darabokra.

Ej te döjfös kis uracska: e népnek te valaha esküt tettél, hogy felemeled a magasba! S ma a nép ítéletet hirdetett! Becstelen, s áruló szolgaként menesztett.

Egy nemzet államban, országnak nincs helye! S te más nemzetnek esküdtél fel, néped sorsát zsebeid feneketlen sötét kutjába temetve.

A magyar lélek holtában is erős, oly erős, mint a múlt gyökere. De aki a teremtő fáját ássa alá, annak ága nem hajt, s nem lesz levele. Korhadó ág lesz,  rovarok eledele…

S végezetül: a nép ébred, a gyáva, hazaáruló, s a hontalan menekül. S marad ki érez, nemzeti öntudatra ébred. S aki tudja Isten hol lakik, azok hazatértek…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.04.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Virágzó lélek

Egy virág mosolya mögött, kecsesen hajló huncut szirmainak gondolatai cikáztak. Kinyílva színeiben még az árny is, mint ártatlan álca pompázott.

Kedves az élettől, hogy megalkotta a virágot… Megannyi szépség, mennyi lélek, s mind hamvas szüzek, így jönnek a világra. S hagyjuk a húsevő virágot!

Én a legszebb virágra gondolok! Aki levelein, szirmain, a napsugarat dédelgeti, s a szüntelen reggeli harmat édes csókjait, testén ölelve melengeti.

Ő a virág, aki egy, s mindenki virága! Csókok képzete, s a rét gazdája. Illatos csendjével hívja szerelemre, ki megérett. Bársonyos idomán, mint telt ajak érintése, egy hangtalan ígéret…

Virágzó lélek fonta aranyló hídon át,  lágy sugallat simogatja, s ébreszti a szépet. Kulcsát annak akasztva fel, kiben a világ, virágképében szeretetre ébred…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.04.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Fürtöske

Egy fürt alatt egy csavaros csók cuppant, s mosolyának tengere merített el engem. Lélegzetének vihara repített el, s a csók megüzente, ölelj szorosan, ölelj engem.

Bozont vagy a csók, mhh… melyik is ragadott el csendben? A kérdés száz meg száz lehet, de egyik sem fontos csak a virágom, mert én szirmai közt szenderedem.

Az égitestem is…, szemeiben a hold és a nap! S mint egy jó deák, számon tartva írja a napokat. Ő az író, s én lennék a hőse…? Egy külön világ születik, mi nem volt előtte.

Na, de én a fürtök alatt dobogó szív megszállottja vagyok, nem tagadom. Ki a másodpercekben órákat lát, s tudom benne szüntelen ott van a napsugár…!

E virágot én elültettem, s szívem kertjében friss patakom vizével öntözöm. S ha a fénysugár mosakszik benne, a virágos rétünk tükrében vár a csókom, esküszöm…

Érchegyi Csaba Rudolf

Mavros Kolympos

2026.03.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.