Egy halálban, csak egy tőr állhat… S az idő folyóján ébred, ki tengert áhít…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.07.05.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.
Címke: Búcsú
Kategóriák
Egy csepp eső
E világi állomáson több utazó lelke is szomjazik, s aki a sárkány tejéből iszik, az haldoklik… De ki vízért kiállt az bölcs…, szellemének tengere édes, fennkölt.
Az ember homokórája az eső. Hangja morzejelként szól, s aki érti mit mond…, ő a boldog merengő. Szíve nyugodt hullámain pihen, csendben ring, s tudja Ő is teremtő.
A versek önmagában nyelnek el, s nem értem a magyar ember társaim sokaságát miért égeti magjainak gyökerét, mi egykor világot gyújtott, s adta el lángjának világosságát….
De a zászló marad, s a szív és vele az elme, na és a tudat persze! De eme fekete ruhás gyáva nép, férges illuzórikus bibliája alatt, harangokat láncolnak, hogy ne konghassanak.
És ma! Cseppekben esik már az eső! A nemzet virágai szomjaznak mert lángolnak a rétek, hol ősi magokat vetnének, s óvva dédelgetve nevelnének…
Mindig egy volt a gyújtogató…, ki feladja magjait, s nemzetét…Csillogó arany ragad keserű útján mézes cipőjére… S hamuvá égett a bölcső, mi e hazában egykor helyt adott néki…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.07.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.
Kitárult az élet kapuja, s ma a pillanat kísér a nagyvilágba. Már a diplomád nyomata csendben aluszik, s kívánom hajts levélként újra meg újra a tudás fáján.
S amit hoztál e másvilágból oszd meg a mindenségben, úgy add tovább, hogy az a leveled erezetében bevésve örökké éljen. Így légy bölcs bagoly, mindig tettre készen!
S ne felejtsd szíved, ki érted dobog! Mert szeme te vagy, ki nap mint nap, a napos göröngyös úton veled végig robog. De ha a mézes útra is tévednél légy okos méh, s bölcs bagoly, mert az idő nem szól, nem kímél…
Érchegyi Csaba Rudolf
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.
2026.05.26.
Kategóriák
Kereszt
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.08.
Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Óda egy szál virághoz
Egy szál virág, még magjában zárva. Egy másik Isten fénye alatt hívta világra. Fiatal szirmai eső könnye alatt hullott alá, mondd, leveled kinek küldted Ó…, szép kis virág.
Szirmaid üzenetei árulkodnak, hogy szerelmes szíved a párod után sóvárogna. Ne búslakodj, kedves szép virág, kedvesed válaszát a szél hozza el dallamán…
Fehér ruhád fényében öltsd szikrázó csókjaid képeinek vágyát! Lángoljon most feletted az ég, s méhek porozva foltozzák szirmaid szép csillámló ruháját!
Ó, kis virág, gondolatod nászba öltözött. Várj még…, a szél nem feledte miért jött. Elhozta magjában üzenetét, hogy a te kedvesed tőled messze-messze él…
Szerelmes magját küldte neked, hogy veled maradjon. Isteni dallamában sarjadó epekedő vágya kéri majd: légy enyém…, ó, kedves kis drága angyalom…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.01.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A tor helyett én táncot lejtek… Szerettem túlvilági szonátája, némán kért fel engem. S ma az éteri zenével karöltve, ők ketten egybekeltek.
Elment…, szomorúságom a gyászt kérte fel a táncra, s e közben hullott száraz könnyem, de rajtam senki sem látta…
Elment, s itt hagyott mindent mi soha nem volt az övé. Ő már nem tőlem, hanem Isten előtt kért bocsánatot bűneiért.
Elment, s itt hagyott minket mosolygó szemmel. Fénye összeért a csillagokkal, mi ma most vezet engem.
Elment, de csak egy kis időre! Világok közt járni, mint az élet őre. Vitte Ő csomagját mit elvihetett, s visszahozza majd, ahogy megszületett…!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024.09.05.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Készült, Gulyás Kinga Festőművésznő festménye alapján.
Kategóriák
Az utolsó napom
Minden emlék megszépül, mielőtt eltávozom… Táncra perdülök, s bennem cikáznak a szép gondolatok.
Oly jól érzem magam, oly szeretek élni, s nem tudom még, hogy a holnapot megtudom e érni…
De én ma még táncolok, s fittyet hányok a halálra, de ha holnap eljön értem…, mosolyogva kelek majd át hídján, a túlvilágra…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024. Szeptember 5.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Elkendőzött szavak
Elkendőzött szavak idővel vissza- visszatérnek, s vele a múlt színpadán a hófehér harangvirágok kongva mesélnek.
Aki eddig tavában ücsörgött s maga tükrét látta benne, ellenség lesz neki örökké az, ki maga képére fodrot merne, vetne.
Féltve veszne képe ott a hullámsírban, fényét megtörve, s éltében fuldokolva. S amikor a tiszta víz a mélyben átöleli, kendőben csomagolt szavai a partra veti…
Onnan tekint vissza a habzó hullámokra, hol a nap képében egy tisztálkodó szárnyas fehérló hívogatja. Hátán repül vele az ég felé, s elkendőzött szavait a fény kovácsa, edzi majd erénnyé…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024. 05. 08.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Festői est
Az esti napfátyol képét felettem a felhő fűszerezte, s a város narancsos szürke hálójának részletét, világos zakómra rajzolta le.
A nap dunyhája alá, ágyba tért. Estbe születő álmos gondolatok ébredtek s aludtak el, csak a csend ígért…
A körúton sétáltam, este volt, hallgattam a buszok távoli moraját, mi a szélben robogott, s halkan távozott a sötét félhomályon át.
Fázni kezdtem…, s feltört bennem a holnap képe… Pislákoló fáradt elmém, sajgó lábaim színpadán a másnap eseményeit játszotta el nékem…
Egész testem égett, gondolatom a napot búcsúztatta, bízva reméltem, hogy egy új nap első lépésében nem botlom el a holnaphoz szólva.
Az otthonom járt eszembe, hol első nagy leheletem, majd fekhelyem köszöntve simogatja, s a másodikkal elmém csitítom el, a mai napot átgondolva…
Éjfélre hazaérve, mint roskadó épület zuhantam az ágyba, s a nyitott ablakon átszűrődő holdfény alatt, egy őszi bús tücsökzenekar kísért engem, s vitt át az álom otthonába…
Érchegyi Csaba Rudolf
Budapest, 2023.09.30.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Tamási Uram
Erdély szín magyar embere,
egy dézsát tele könnyel küldött
nekem…, tükrében az ős haza volt,
s benne szép kedvese.
Kárpátok magyar népe, s ti
Tamásiak, hű szívetek dobog
bennem, húzzátok a harangot,
hogy az ég is beleremegjen…
Ha könnyetekben fürdöm, hallom
ahogy a határ remeg, aki meghúzta
vonalát, boldog sosem lehet. Vesszen
el…, ki nemzete ellen cselekedett!!!
Ha a dézsámra nézek, látlak benneteket.
Erdély fái üzennek, s az ősi szellemetek.
Magyarok vagyunk, a világ magja, népe,
együtt vagyunk szétszakítva, egyszáz éve!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2023.03.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.