Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.08.
Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Kereszt
Címke: Búcsú
Kategóriák
Óda egy szál virághoz
Egy szál virág, még magjában zárva. Egy másik Isten fénye alatt hívta világra. Fiatal szirmai eső könnye alatt hullott alá, mondd, leveled kinek küldted Ó…, szép kis virág.
Szirmaid üzenetei árulkodnak, hogy szerelmes szíved a párod után sóvárogna. Ne búslakodj, kedves szép virág, kedvesed válaszát a szél hozza el dallamán…
Fehér ruhád fényében öltsd szikrázó csókjaid képeinek vágyát! Lángoljon most feletted az ég, s méhek porozva foltozzák szirmaid szép csillámló ruháját!
Ó, kis virág, gondolatod nászba öltözött. Várj még…, a szél nem feledte miért jött. Elhozta magjában üzenetét, hogy a te kedvesed tőled messze-messze él…
Szerelmes magját küldte neked, hogy veled maradjon. Isteni dallamában sarjadó epekedő vágya kéri majd: légy enyém…, ó, kedves kis drága angyalom…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.01.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A tor helyett én táncot lejtek… Szerettem túlvilági szonátája, némán kért fel engem. S ma az éteri zenével karöltve, ők ketten egybekeltek.
Elment…, szomorúságom a gyászt kérte fel a táncra, s e közben hullott száraz könnyem, de rajtam senki sem látta…
Elment, s itt hagyott mindent mi soha nem volt az övé. Ő már nem tőlem, hanem Isten előtt kért bocsánatot bűneiért.
Elment, s itt hagyott minket mosolygó szemmel. Fénye összeért a csillagokkal, mi ma most vezet engem.
Elment, de csak egy kis időre! Világok közt járni, mint az élet őre. Vitte Ő csomagját mit elvihetett, s visszahozza majd, ahogy megszületett…!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024.09.05.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Készült, Gulyás Kinga Festőművésznő festménye alapján.
Kategóriák
Az utolsó napom
Minden emlék megszépül, mielőtt eltávozom… Táncra perdülök, s bennem cikáznak a szép gondolatok.
Oly jól érzem magam, oly szeretek élni, s nem tudom még, hogy a holnapot megtudom e érni…
De én ma még táncolok, s fittyet hányok a halálra, de ha holnap eljön értem…, mosolyogva kelek majd át hídján, a túlvilágra…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024. Szeptember 5.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Elkendőzött szavak
Elkendőzött szavak idővel vissza- visszatérnek, s vele a múlt színpadán a hófehér harangvirágok kongva mesélnek.
Aki eddig tavában ücsörgött s maga tükrét látta benne, ellenség lesz neki örökké az, ki maga képére fodrot merne, vetne.
Féltve veszne képe ott a hullámsírban, fényét megtörve, s éltében fuldokolva. S amikor a tiszta víz a mélyben átöleli, kendőben csomagolt szavai a partra veti…
Onnan tekint vissza a habzó hullámokra, hol a nap képében egy tisztálkodó szárnyas fehérló hívogatja. Hátán repül vele az ég felé, s elkendőzött szavait a fény kovácsa, edzi majd erénnyé…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024. 05. 08.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Festői est
Az esti napfátyol képét felettem a felhő fűszerezte, s a város narancsos szürke hálójának részletét, világos zakómra rajzolta le.
A nap dunyhája alá, ágyba tért. Estbe születő álmos gondolatok ébredtek s aludtak el, csak a csend ígért…
A körúton sétáltam, este volt, hallgattam a buszok távoli moraját, mi a szélben robogott, s halkan távozott a sötét félhomályon át.
Fázni kezdtem…, s feltört bennem a holnap képe… Pislákoló fáradt elmém, sajgó lábaim színpadán a másnap eseményeit játszotta el nékem…
Egész testem égett, gondolatom a napot búcsúztatta, bízva reméltem, hogy egy új nap első lépésében nem botlom el a holnaphoz szólva.
Az otthonom járt eszembe, hol első nagy leheletem, majd fekhelyem köszöntve simogatja, s a másodikkal elmém csitítom el, a mai napot átgondolva…
Éjfélre hazaérve, mint roskadó épület zuhantam az ágyba, s a nyitott ablakon átszűrődő holdfény alatt, egy őszi bús tücsökzenekar kísért engem, s vitt át az álom otthonába…
Érchegyi Csaba Rudolf
Budapest, 2023.09.30.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Tamási Uram
Erdély szín magyar embere,
egy dézsát tele könnyel küldött
nekem…, tükrében az ős haza volt,
s benne szép kedvese.
Kárpátok magyar népe, s ti
Tamásiak, hű szívetek dobog
bennem, húzzátok a harangot,
hogy az ég is beleremegjen…
Ha könnyetekben fürdöm, hallom
ahogy a határ remeg, aki meghúzta
vonalát, boldog sosem lehet. Vesszen
el…, ki nemzete ellen cselekedett!!!
Ha a dézsámra nézek, látlak benneteket.
Erdély fái üzennek, s az ősi szellemetek.
Magyarok vagyunk, a világ magja, népe,
együtt vagyunk szétszakítva, egyszáz éve!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2023.03.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Örökkévalóság
Ma jelem ismét testet öltött, használom őt, mint egy öltönyt.
S ha lelkemnek újra harangoznak, új testemre majd, a szabóm készít újat.
Jelnek születtem örök vagyok, érezd fiam, veled vagyok.
Jelem része benned lakik, nem búcsúzom, hiszen örök vagyok…
Csővár 2022.04.26.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Kialudt Gyertya
Egykor három gyertya világította meg égboltom, egy kialudt ma s füstjében lelke haldoklott.
Fénye és gyermeki szeretete elhagyott, kígyó mérge vakította meg, nem látva a holnapot.
Könnycseppekből a sivatagban még nem nőttek virágok, szél s homok vihara véste kőbe, ki elhagyott egyszer, imádott.
Kialudt gyertya, nincs már se gyufád se skatulyád, égboltod csillaga is elhagyott, magadra maradtál.
S ha a föld kopog majd, ébredjen tudatod, te magad vagy ki tetteidért felelsz s vállalod holnapod.
Ott lobbansz majd lángra s forrón folyik viaszod, hol elégett gyufa hamvát viszi a szél, s vele jön majd bocsánatod.
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022. 02. 21.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kidőlt faként estem ágyamban, s az éj csillagpaplana takart be engem fáradtan.
Az ég fénye alatt álomba zuhantam, és eközben ősapámmal álmodtam.
Sorsom kerekét forgatta, oly gyorsan pörgött, hogy nem láttam, mi is volt rajta.
Sok kerékbe tört lelkeket láttam, s a forgó kerék előtt kíváncsian álltam.
Félelem fogott el ősapám arcát látva s a halált kérdeztem, miért vitted el őt a sors kerekébe zárva.
Nem válaszolt s ekkor én megállítottam a kereket, ott voltam rajta, mi engem is meglepett.
Eközben az éj a napfelkeltét szülte meg, s én ébredezve búcsúztam ősömtől, ahogy lehetett.
Szeme üzente még, hogy teremts jövőt s ne állíts falakat, mert a sors kövei közt csak a fény festi meg eltévedt utadat.
A jövő fényét hozd el s lobogtasd egy életen át, hadd lássa mindenki, ez a világ!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021. 10. 11.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.