Hónap: 2021 február

Kategóriák
Versek

Egy nagymarosi délután

Egy világ gyűlt össze, mind magyarok voltak, örömre szomjaztak s titkon fájlalták a múltat.

Hálásak voltak a világnak, hogy a barátság virágai újra nyíltak s a szívükben ismét egymásra találtak.

A történelem dicsérte a múltat s a barátság javított csónakján hajóztak e két part között újra.

Ringatóztak egy álomban s a folyó tükre elárulta, hogy összetartoznak a világban.

Az idő folyója egy helyett két partot választott s hallottuk, hogy a lélek csónakja két barátért kiáltott.

A csónak egy eszköz volt, a barátság szigete. Mi úszott a fény felé, s partot érve mentünk sorban az ég felé.

Érchegyi Csaba Rudolf

Egy Nagymarosi délután barátságának emlékére!

Létrehozva: 2021.02.28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A víz szabadsága

Folyóként szeretnék folyni, hegyekben völgyeket vájni, barlangban megpihenni s egy tóban a viharra várni.

Felhőként utazni párában lebegni s alászállva a virágra könnyekben nevetni.

Erdőkben szűrt fényben csillogva utaznék, medremet seperném s a halakat gondoznék.

Szikla pereméről zuhannék s ha tehetném a naplementében állatokat itatnék.

S ha eltorlaszolnák utamat haboznék, de nem várnék, folynék tovább és a hidegbe érve megfagynék.

A fagy jégbe zárt, már a múltban lakom, keltegess engem napom s én a jövőt hívogatom…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.02.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Virágban hullani

Leszakított virágként megszagolt, már az övé voltam. Kezében haldokoltam s a sorsom előtt a szárammal is meghajoltam.

A tettében volt az ítélet s a halott lelke nyomorában mára már, egy kérdés fojtogató érzése megérett.

Miért szakítottam le, mit üzentem a virágnak, láttam a végzetünk és a kérdés közben csak néztem a virágra.

Halottak voltunk már mindketten, ő már úton volt s én maradtam, a földi pokol marcangolta lelkem, mibe ragadtam.

Szaladtam s szaladtam, míg egy virágos rétre nem akadtam. Kimerültem, ziháltam, megbotlottam s elestem egy virág sírjában.

A halódó virághoz beszéltem s időben együtt hervadtunk el a virágok kertjében.

A hagyaték üzenete a sírban nyugszik, hol a halódó virág magot hagyott hátra s én voltam a trágya, mi testet adva szülte meg a virágot, e világra.

Emelkedő lelkem felhőinek könnycseppjei hullottak a virágra és megváltást kértem Istentől, hogy egy új életben visszatérhessek virágként a világba.

Ha virágként születnék újra illatommal üzennék.

Hagyjatok a réten, ahol virágzom, hol minden szépségem a tiétek s ha bölcsek vagytok meghalljátok, hogy ez az élet… s nem ígéret!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A szerelem bora

Gyertyát gyújtottál s a szembe néztél, egy üveg bort nyitottunk mi ketten, egy pince mélyén.

Az arcodon táncoló gyertyaláng filmként forgott a poháron, mély csendben a szívem dobbanása hallatszott s te hallgattad, hogy kiért dobbant a világom.

Koccintva esküdtünk, hogy szerelmünk áldásra találjon, éreztük, hogy e pillanatból csak egy van a világon.

A bor illata tisztasága s a hangulatot teremtő érzékekre ható ízvilága bársonyosan simogatta nyelvem, a kezem nyújtottam és a szívedre tettem.

Az érintés egy látomást hozott, mi elvitt minket Dionüszosz világába,

hol a napsütésben érő szerelmek születtek a bor mámorába.

A mámorban utaztunk szerelmünk fényében, fogadva fogantál a gyümölcsünk méhében.

Egy meghitt világba érkeztünk, hol egy csillámló patak csobogása kísért le minket a völgyekig.

Ott a hullámzó lankákon nővő szőlők arany fürtjei pompáztak s egy szarvas legelt köztük, mert része volt e világnak.

Dionüszosz oltárához érve fohászkodtunk s kértük, hogy a szerelmünk tüzében gördülő könnycseppjeink esőként hulljanak oda, ahol egy nemes növény sarjad, mint ahogy a mi szerelmünk vala.

A bor és a szerelem segít emlékezni és feledni mi jóban rossz volt, de soha ne okold magad érte, mert nem te vagy,…. ha megtagadod mi egykoron ott volt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Mezők virága

Megölelt, megcsókolt és már a szívem dobbant.

Az ajkam bizsergető hatása alatt voltam, némán megköszöntem, de már nem ott voltam.

Visszaöleltem mert akartam, akartam, mert minden szeretetem átadtam.

Nem kértem és nem vártam semmit, csak szemed tükrében utaztam, beléd szerettem s mindent veled akartam.

Oly gyengeség fogott el, mert a szereteted áramlott, mindent feladtam mi eddig áltatott.

Egy réten ébredtem melletted hol egy virág illatot árasztott, elbódultunk tőle s csókod varázsa válaszolt.

A természetbe olvadtunk, érintésed érzékiségéből s a testünk jeleiből olvastunk.

Lélekben örökre együtt a mezőn maradtunk, mert a stóla a lelkünkön fogant meg s mi ebben maradtunk.

Ez az érzés kísért a halálig, míg egy hang szólított minket, hogy egy más mezőn is várnak a virágok.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A paradicsom ítélete

Paradicsom volt e világ, de a jólét a dögöket vonzotta, falkába tömörültek és a gyengéket oltotta.

A gyengék szolgálók lettek s úgy gondolták, ha beállnak a sorba a nép felett lesznek.

A nemzetet árulták a kiváltságra vártak, a sötétségben egy hamis paradicsomot már a magukénak láttak.

Életükben végig sötétségben jártak s csak egy zseblámpát kaptak, mivel bolyonghattak és az irányításra vártak.

A Föníciaiak találmánya volt az istenük, a sátán osztotta és felügyelte mindenütt.

Idővel egy végzetes hang szólt hozzájuk:

Nincs több döghús mire vártok… s ami maradt azt rothadó lelketek kívánja csak, rajtatok az átok.

Szolgáitok vérét szívtátok, hazudtatok a hazának, nép fiainak és a világnak.

Nincs már zsebetek e világban, mindennel elszámoltok s ha nem, a jövőtök nemzedéke soha nem szül e világban.

Isten neve alatt kihirdetem a világban!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A Balaton világa

A gazda szőlőhegyén a lábamat lógatom s közben tanakodom, hogy míly szép is az én Balatonom.

A tó fényjátéka szüntelen gondolatokkal kísért, miközben egy szitakötő leszállt elém, és a természet ékszereként nekem mesélt.

Hallgatva őt fejem forgattam s utaztam a tájban, de bárhova néztem, mindig mást láttam.

A Magyarok tengerének lába előtt hevertem, a világomat magára hagytam és csak a Balatont szerettem.

Minden elem velem volt, a víz hullámzott bennem, a szél nekem fújta dallamát, s a nap melegítette bőrömön szőröm bársonyát.

Egyként a természet bölcsőjén feküdtem, s úgy éreztem a szőlőhegyen magam, hogy megkaptam mindent,… itt van előttem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Forrásban nyugodni

Vigyél el vagy engedj el s taníts meg emlékezni engem, amiért élnem kell.

Virágod illata, tollad üzenete, a mosolyod vallomása megáldotta lelkem

s elárulta, hogy mit szerettél egykor bennem.

Vihar tombolt bennem a szélben utaztam, zuhogó cseppjét esőmnek üzenetként feladtam.

A cseppek levelében egy térkép volt, mi a forrást mutatta.

A forrást megtalálva, hol kedvesem szüntelen hangja csobogott,

s a víz tükrében megcsillanó arca a lelkemben olvasott.

A forrásból ittam s egy kapu nyílt meg utánad,

egy világba érkeztem és te ott voltál minden imámban.

Kedvesem, te voltál kit imádtam!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A Magyarok ereje

Egy világ magjaként jöttek s a föld ma már ismeri őket.

Csodákat nemzettek, láncokba verve nevettek, jövőt láttak s könnyeztek, mert szembejött a világ, mit neveltek.

Egy Isten és egy lobogó alatt, s az örökös történelmi nyomás alatt kitartott igában, bízva hazában és a nemzeti imában.

Az eszme meghozta napsütötte gyümölcsét, a nemzet fellélegzett s királyként éltek míg tehették.

De az új világ programja gonoszt öltött, nemzetek szabadságát vette s a hatalomra költött.

A Magyarok országa s a népének imája, kérte a Földanyát, hogy ne várjon hiába.

Isten seregét küldte a világra, fegyverével, a szeretettel megáldva.

A nemzet szíve a hazáért dobogott, egy testként álltak ellen a Magyarok.

A zászló Örök lángként lobogott, s mindent legyőztek a Magyarok!

Bölcsőt adtak a királynak, s egy eszmét vártak cserébe, ne árts a hazának!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.02.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Magyarázat nélkül

Megmagyaráznék egy mondatot, de a vesszők megállítanak,

s a pontok holtak ott.

Nincs értelme a gondolatnak, mert az érzés temette a mondatot,

így a kezem sem írhatta már le, mit gondolok.

A szó fojtogatott, s mintha hallottam volna egy sugallatot.

A lélek hangja volt, s így szólt hozzám:

Szavaid láncával temettél egy gondolatot,

s a sírján nyíló virág szülte neked a pillanatot. 

Pirkadatkor a felkelő nap hozta el a világod,

mi gyújtott fényt benned s megértetted mi hiányzott.

Az érzéseim ma már szabadok, nem temetem őket csak hallgatok,

s a mély csendben egy tollat ragadok.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.05

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.