Hónap: 2022 december

Haragosak az Istenek.

Ma két Isten sem elég,

hogy az emberek higgyenek.

Éji zordban jő majd el,

vihart hoz s zűrzavart.

Viszi a mohót, hitetlent,

hazugot, veretlent, s akit Ő akar.

Három nap s három éj

sötétség után. A halál

még áldozataival, kéz

a kézben jár.

Hidegben aluszik a csend…

A távozó lelkek ködben

gyújtanak fényt, s a fagyott

múlt sötét tükrében,

mindent rémület kísér…

Valami új született meg,

idegen volt, nyelvtelen,

testtelen…, holtak voltak ők,

kiket a fény felemelt.

Az élők szíve lángolt,

könnypatakok oltották.

Reményben folytot hit

szabadult el, s vele

született, egy jobb világ…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.12.09.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy filmben születtünk, mi előttünk pereg. Könnyek s kardok ítélnek sorra minket…, és közben az idő veszteget.

Rendezőként születtem, belőlem apám s anyám színészt faragott, így nőttem fel én, kinek a vasárnapi ebédnél csak csirkenyak juthatott.

Játszottam én is, min te, gyermekkorunk világát. Ha kellett, én a homokozóban vertem a szomszéd rokonát. Én csak játszottam, kérem…, a szüleim darabját…

Színész vagyok ma is, de már csak parázs …, vöröslő izzó parázs. Egy álom volt fiatalon lobogni, szikrázni s égni el, de nem éreztem, hogy az idő halkan, csendben tovább áll.

Ma ritka csókok leheletétől izzik parazsam. Időm fogatát, egy vágtató ménes húzza, paták, emlékeim szikráit szanaszét szórja.

Ide s tova tépem a gyeplőt életem utolsó felvonása végén, lassíts idő, ordítok…, lobognék még, ha kérnéd.

De az éj könyörtelen, minden parazsam oltja, s a harmat függönye mögött szólítanak engem, rendezőként újra.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.12.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.