Hónap: 2021 december

Kategóriák
Versek

Konok Ember

Egy konok ember, magával szembenézni nem mer.

Szikla lelkét eső veri, erodálja őt, ahogy az idő eszi.

Repedéseit a sivatagi homok gyógyítja, száraz gyógyír rá, mi a megkövesedett sebeit oldozza.

Rózsa töviseként él árva lelke, világában elesve, csatát vesztve.

Igaza egy marad és örök, mint a halál krónikájában említett török.

Egy ménes sem tudja elhúzni árnyékát, elméje szoborként áll majd, élete utolsó színpadán.

Neve koporsója falára vasalva, mit megevett a rozsda, s csak a feledés az, ki őt valaha megsiratta..

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021.12.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Apa Lánya vallomása

Édes kicsi lányom, te vagy az én világom. Harmadik szemed még nyitva, lelked mint a hó, patyolat tiszta.

Édesapádnak Egek mélyéből jött fényes planétája, szívem szeretetének örök háza.

Tündérek védelme alatt fényes csillagod mosolyog, gyermeki éned üzeni, Apa, itt vagyok.

…………

Apa tudd, hogy melletted a vihar kerül, a napsugár aranyoz, s az ég örömkönnyei alatt a szeretetedben tisztulok.

Szeretlek Apa,… érted jöttem a földre, lelkemben te vagy a tó, minek én vagyok a tükre!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021.12.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Holdudvar

Holdudvaron ezüst koszorú, csillagok táncolnak körbe-körbe s énekük a földig hallható.

Alattuk hófehér selyem, ködfátyolnak függönye s halk lépteim a csillogó deres fűszálakra lépve az éneket megtörte.

Útközben egy bölcs bagoly ülve a fán, az éj katonájaként huhogva köszönt rám…

Erdő felett ott volt a holdsugár, csillámló füzérként játszadozott Ő minden fán.

Hazaérve ágyba estem, az éber álom szenderítve a mélybe húzott engem.

Másnap reggel arcomon ücsörgött a tavaszi napsugár s ébredeztem a fagy könnyeinek kopogása hallatán.

A tél elköszönt, madarak ünnepelték, hogy az új évszak eljő s a lágy szellő sepregetett suttogva, ébredjetek, új csoda születik, otthonotok az erdő…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021. 12. 27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Időben elveszni

Valami elveszett, naphosszat gondolkodom rajta, hova lehetett….

Reggel magam vagyok, fekszem csend ül rajtam s az ágyam ágyasaként lustálkodtam.

Kint süvít a szél postásként viszi a levelet, mindenki megkapja, amit elvesztett.

Ahogy felkeltem lelkem s elmém között csatát látok, azon gondolkodom,… ma magam körül mit találok.

A reggeli beszűrődő nap árnyékomat húzza, sötét másomat mutatja, mi haszontalan, kinek az élők közt nincs súlya.

Jött az érzelem őszinte árja, elöntötte lelkem s vitt hajóm az ég viharába.

Az énvalóm lelkem tavában fuldoklott… Dobogó szívem hangja, hullámként ostromlott.

Mint csobbanó kő hulláma emelt ki s mentett meg, s adta vissza nekem mi egykor elveszett…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021.12.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy levél vallomása

Megmagyarázhatatlan okokból létezem, életből, életbe érkezem. Létezéseim a gyökereimből erednek, s az élet a magam versét írja meg.

Meztelen testem ruhája a reggeli nap sugara, rajta harmatos esőcseppek fényes gyöngyei peregnek, madarakat itatva.

Tavasszal, életem fájának rügyeiként  pattanva születek, s leveleimre a hold ezüst tolla írja a verseket.

A Nyári tűző nap alatt hűs árnyékkal játszom, s a délutáni záporesőben ernyőm alatt a lágy szellővel hálom.

Ősszel, már minden levelem színekben öltöm, festem a tájat s csak a fagy veti le rólam ezt a köntöst.

Télen, ha átölel a fagy az avar csillámló szőnyegeként pompázom, s a hó alatt anyatejként én újra meg újra a földemet táplálom…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021. 12. 18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Örök szerelem

Mikor újra megláttalak, szívem a szívedbe dobbant, vérem pezsgő hullámai öntöttek el…s szóltam, szerelmem ölelj a mostban.

Szél fútta hajad aranyló zuhataga arcodat díszíti, szálai mint egy-egy költemény, ábrázatod megfesti.

Szemed sugallta, kérlek bilincselj örökre magadhoz, s nézd a gyűrünk végtelen útját,..mily fényes és tiszta, ami mindenhonnan haza hoz.

Ígérem, az úton fogom majd a kezed, viharban neked a barlangod leszek. A nap alatt neked virágzom, s a szélben ha kéred, táncunk is eljárom.

És ha az ég könnyei hóként hullanak a földre, szerelmünk csonka gyertyája csillagot gyújt a temetőbe.

Ott a csillogó fehér pázsit alatt nyugszunk mi kéz a kézben, s a mi csillagunk visz el minket, a mindenségben. 

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 12. 11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Habok köntöse

Tengerparton ücsörögtem, s a habzó hullámok tejszín párájában gyönyörködtem.

Sziklák csendesítették a háborgó tengert, hatalmas hullámok csaptak le, mivel szembe ember nem ment.

A tenger hullámhegye robajában tűnt el s a nap volt az, ki a látványt festette meg, mi egy felhő árnyékában halt el.

 A háborgó víz tükrén táncoló nap fénye a víz testét simogatta, párában fonódtak össze és őket a szivárvány összeadta.

Felhők bárányai széllel bélelve haladtak felettük az égen, s a nap masszírozta szét dunyhájukat, tollpáraként a légben.

Ültem a világ egyik legnagyobb erejével szemben, hullámok lehajtott fejű vadlovainak ménese dübörgött benne.

Elmerengtem s egy vízfröccs ébresztett, előttem fodrozódott a kék selyem, min csillogó gyémántok hevertek.

A sebes víztömeg habzó pezsgőként olvadt a partba, kisimulva csendesedett el s ölelte, mint gyermekét karjában tartva.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.12.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Ellentétek szabadsága

Hallottam nem vagyok vak, látom nem vagyok süket, bolondként megőrültem s mikor meghaltam a semmiből születtem meg.

Széttéptek és összeraktak, újság voltam mit osztogattak. Fellobbanó gondolataim a tűzben égtek el, faszénként izzottam s hamuként a szél vitt el.

Ott voltam ahol nem vártak, szavakkal öltem mit megbántam, könnypatakok hangja felrázott, éber álom volt, itt állok…

Ünnepeltek ha hazudtam, bocsánatot kértem ha igazat vallottam, temettek, hogy szülessek, szerettek s megköveztek.

Sebem könnyében látszott az félelem, fájdalmam gyilkosa kötötte be s tűnt el, mint a végtelen.

Végezetül találkoztam a halállal, kinek csókja volt az ár, s magzatként révre szállva a túlparton már egy új Anya várt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021. 12. 02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Szellemes indíték

Szellengő emberek, az éterben szellentenek. Láthatatlan buborékot

fújnak, de csak az én pillanatom verítéke mossa tekinteten.

Szemem könnye meglepte arcomat, buborékok ostromolták s szorongatták torkomat.

Gondolatom nyíló ánusz rózsámat szakajtotta, gyors érkezett a vágányomon…, ide s tova…

Hamar leültem az árnyékba egy székre, kemény deszkája sem zavart csak a többi bubi, mi száguldott a térbe.

Követte a mozdony teste tömegével, kitörve az alagútból zakatolt s húzta a szerelvényt a mélység erejével.

Kisvártatva elcsendesült minden…, a tág pupillák is hazatértek. A nap lecsókolta könnyeim, s vele az éterbe léptek.

Felállva papíromon még megfestettem költeményen, s üzenete hozta sóhajom, könnyebbségem…

írta: …………………………

Dátum: …………………………

Ezen költemény szerzői jog alá nem tartozhat, de néha-néha, az egyszerűség és a humor is teret kaphat…