Mennyi időnk van még…

Az időm, az életem, a valóság kapcsolata közt eltelt paradoxon… S ha meghalok, mely valóságos esemény, helyet foglalok majd én a tér ölén…

Majdan ha a térben utazgatom, viszem kincsem minden utamon! Bőröndömben úgy pakolok én, hogy beleférjen minden csók, s vidám esemény…

Viszem én a cinkék dalát, a tavaszi fű illatát, s aki átkarolt egykor szívének halk lükető szavát…  Viszek mindent, mi oly szép volt egy életen át!

Elviszem én a világ zaját, elviszem én…! Hozok helyette békét, nyugalmat, s megkérem „Istent”, hogy adja át a Magyaroknak a földanya üzenetét…

Abban irattatik meg majd, hogy te, s én vagyok a világ, kiket a fény és az élet nevel eonokon át… Na de mégis…, ti mit gondoltok, mennyi időnk van még…?

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.11.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.