Hónap: 2023 február

Kategóriák
Versek

Természet tengerén

Ébren álmodom, szigetemen lépkedek. Illatok csalogatnak, s az előttem hullámzó virágtenger bódít, minden percét élvezem.

Távolban csillámlik az erdő patakja, csobogó üzenete messze hallható. Leülök egy füves pamlagon, hangja nyugtató, andalító…

Írisz bujkál mellettem a fűben, kecses lila selyemben pompázik, mint egy királynő ki alakjában teljes, s szépségében álmodozó.

Roskadoznak a citrusfák, némelyiken narancsszínű bolygók csüngenek, planéták gyökeréből sorra szülők erednek.

Estére a nap izzó tüzének parazsa elhamvad a szélben, táncoló fehér selymek oszlanak el felettem, a felhők éterében.

Az álomszerű képek álomként hagytak el, s csak az élmény foszló ruhája emlékeztetett a gombra, mit ma varrtam fel…

Érchegyi Csaba Rudolf

Kalamafka, 2023.02.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Tavasz

Fülembe suttog már a tavasz, újra eljött hozzám. Az Égapa s a Földanya, mint gyermekét szülte újjá.

Fényben úszó fehér dunyhák foszlanak felettem, közöttük madarak hajóznak, szárnyalnak sebesen.

Nyarat igéző napsütéses delek, alatta verítékem sincsen, végig simogatja a földet, ébredezik s nyílik minden.

Álmosak a bokrok, a fák, nyújtózkodnak az ég felé, fakadó rügyeik, mint csecsszopók, isszák a nap tejét.

Lágy szellőben táncolnak a levelek, Aeolus adja ritmusát. Koncertteremmé vált az erdő, s minden patak duzzad már.

Kecsesen hajlongó szép virágok, harmatos könnyeiken a fény korcsolyáz. Mohák szőnyege sietve öregszik, alóla tör fel a sok virág…

Az erdő lakói is gyülekeznek, mint az éhes királyok, közös országukban csendben lakmároznak, élik világuk.

Estbe borul lassan a táj, ki mindig is az éjjel hált. Nem dalolászik a szél, csend honol, s alszik benne a sok király…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 02. 14.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Mocsár

Mocsárban ragadtam.., egy faágért kiáltok, s csendben figyelem a süllyedő világot.

Ma hontalan szónokok akarják törölni jókedvem, pusztítják hazám, s vele egy ideje nemzetem.

Gondolatom tőlük sáros.., hallom a közeli patak vízét, a kőhöz beszél, imádságos!

Halottak járnak felettem a térben, nem nyugszanak addig, míg sírjukra egy igaz ember sem ébred.

Tömegsírokból ordítanak: süket és vak emberek.., veletek hamis kását etetnek, már egy ideje !

Magyarok, hazám népe, tudjátok meg szívetek gyökere, nyelvetek éke…

Öreg nemzetünk égig érő fáján járva, összeköt minket a két világ koronája. Vérünket sokszor patak mosta, de ma fényes elménk ébredezik, várjatok.., hamarosan fordul a kocka.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.02.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Tisztelet

Szeretem azokat, kik a nemzetért megszólaltak, s mikor eltávoztak, az igaz szó emléke előtt, magam is meghajoltam!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.02.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.