Kategóriák
Versek

Reggeli csoda

Reggel a természetbe ébredtem s a dér csillogó pázsitját szemléltem. 

Madarak énekelték be a tájat, jó reggelt kívántam az erdő lakóinak és a reggelt ünnepelve éltem a mának.

Megdermedt erdei növények és a deres fák várták a nap sugarait, lágy szellő seperte az erdőt, ébresztve bogarait.

Egerek, pockok reggeliért szaladgáltak s az avart zörgetve felkínálták magukat, a sas madárnak.

Hegytetőn a szarvasbika felkelő nap foltjában fürdőzött, tehenek csatlakoztak hozzá s leheletük felhőként ütközött.

A sakál otthonában a függönye mögül egy nyulat pillantott meg, levadászva a húsán lakomát rendezett s szegény nyúl a sakál gyomrában oda lett.

A nap fénysugarában megtört harmatcseppek, csillogó gyémántként gördültek le a fákról, madarak kortyolgatták s a rügy gyümölcse sem maradt távol.

Messze egy ezüst tó csillámlott, hol az úszó leveleken békák sütkéreztek, reggeli koktéljukat fogyasztották s közben ebédre szúnyoglevest készítettek.

Miután a körforgásból részem én is kivettem, megpihentem a réten s hálát adtam istennek e boldog napért, mit már régóta kerestem.

Ott együtt volt minden, nem kellett semmi.

A napban izzott már a végtelen, mi üzente nekem, haza kéne menni…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy költő gondolata

Versben gondolkodni vagy versen gondolkozni, maga az út, amin elindultam.

Lelkem földjén írva szántok, vetem a sorsom magjait s csak a hajtásra várok.

Egy kútból locsolom a sarjakat s fény táplál engem, hogy a sötétbe ne ragadjak.

Üzenetet küldök, üzenetet várok… Nem számolom a strófákat, csak egy világot látok.

A felkelő nappal kelek én is, leírhatatlan csodák születnek az elmémben, ahol ott vagyok én is.

Szabadságom világa elmém házában él, ki engedem, mert ha nem, míg élek csak az üresség kísér.

Mikor vége lett elmém földi magányának, a fény vitt át a túlvilágra,

s én nem felejtettem el semmit megírni unokámnak.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Vágyban születni

A megtestesült vágyam előttem állt,

mosolyával és illatában a szomjamat oltotta.

Éltem és haltam a világba s a sötétben zseblámpával futottam utána. Verítékem mosta arcomat s közben kiáltottam, hogy merre vagy.

Egyenként mindenkit tapintottam s a sötétben kerestem az illatot,

mit magasztaltam.

De a lámpám fénye nem gyújtott világot, s a sötétben az arcokat nem látva a remény kiáltott.

A vágyaim emlékeimben temetkezett, csendben vártam a sötétben

s a gondolatok öltek meg.

Elaludtam s egy hűvös lehelet csókja érintette arcomat,

felébredve a fényben láttam őt s az érzés újra elragadt.

Nem érinthettem, hiszen angyal volt már, ki az éden kertbe vezetett engem, hol közös őseink vártak már, az ünnepre felkészülten..

Az éden kertjében a fény oltárán, kettőnk lelke eggyé vált

s egy lélekként születtünk le újra a vágy kapuján.

Megérkezve, a szülőkre mosolyogtunk s tudtuk,

hogy mi a két szülő vágyának rügyéből, egy testként fakadtunk.

Ha kérdezitek mi a vágyunk, mit akarunk.

Gyerekként a felnőtt fejünkkel játszani s lubickolni szabadon.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy világi utazás

Belső nyugalom árasztotta el testemet,

becsuktam a szemem, s magamat kérdeztem.

Merre induljak, hova menjek, a választ nem vártam meg

s csak éreztem, hogy egy érzés kapott el és vitt engem.

Oda vitt, ahol a gondolatok nem vártak többé,

s hol az érzéseim szeme a dimenziókkal vált eggyé.

Magamban utaztam a gondolataimat kizárva,

s egyszerre több kapu nyílt meg bennem a világra.

Érzéseim meleg áradatában sodródtam, érzésre, érzéssel feleltem,

mert e világban magamban csak egy voltam.

Sokat tanultam a nyugalomtól, kikapcsolta látásom,

csak az elmémben utaztam s tudatom vigyázta a világom.

Szemfedőm alatt éreztem igazán, hogy a testem üzente az utazásra készen áll.

Az üzenet hatása áthatott, éreztem, hogy a nyugalmam már nem várhatott.

Így hát visszatértem az anyagi világba, s amit tapasztaltam megosztottam a bölcsekkel, hogy használják a világba.

Minden érted van, a léted megáldva, te vagy ki elmédben a világod kreálja.

Utazzunk együtt e világba!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Nyugalomra ébredve

Szürke égbolt alatt hulló ķönnycseppek, a pipám füstjébe születtek.

Lobogó tűz világítja meg arcomat, minden gondolatom képe lelkemben fennmarad.

Megrajzoltam a világom, s ha megérinted lelkem azt is tudni fogod mit kívánok.

Éjjel a nappalokba vágyom, hol a hullámzó vizen csillagok világítják hajómat, s a fény folyóján sodródom és csodákba torkollik minden gondolat.

Ébredezve reggel a fény várt s a remény,

kitekintve a sátramból egy virágszőnyeg tárult elém.

Friss harmat párolgása ébresztette a szunnyadó virágot. A bogarak zizegtek, és igyekeztek inni a virágon.

Mohás sziklákon mentem a forrásig,

hol vadvirágok nyíltak s a szivárvány pompázik.

Forrás az élet vize volt, csobogva táplálta a világot, az élők szomjaztak rá, mint két szerelmes, kinek a csók hiányzott.

Hazafelé minden hang, illat és fény megáldott,

s az erdő szelleme sugallta, hogy a természet szülte e világot.

A sátramhoz érve kérdeztem magamat, mi az mi itt tart s oldja gondomat.

A felesleges kérdés válasz nélkül maradt,

s csak egy érzést indított meg, mit szült egy gondolat.

Az érzés a nyugalom volt, mi fogva tart,

s megértve az erdő lakóit, kiket az emberi civilizáció megzavart.

Gondolkozz el, ha nyugalomra vágynál, mi az mi visszatart.

A Világod mi tiéd, ki a fejedben lakik, s ha hagyod, rajtad uralkodik.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Versek

Egy romlott világ orvossága

A szunnyadó világban élj és készülj, talpad alatt rotyog az üst. Az üstben tervek és ármány, mert az ember pusztítását készíti elő a sátán.

A szabadságodra szomjaznak s eltemetnek  egy sötét tárnában, ha már mosolyod tüze nem oltja szomjukat e világban.

Egy új világ jött el hol a sátán az úr, gyilkol s a pejoratív elméje parancsára lépésről lépésre,… nemzeteket tarol.

Évtizedes terveiben bízik, vagyonán magamutogatva ejakulál, beteg atyját imádja s más vérében mosdva ébren alva egy új fiúért kiált.

Nem látjátok a jövőt kérdeztem a sátánt, se istent se világot, mi a pokol világában fényt gyújtana reátok.

Nincs hatalom a kezetekben mondtam, csak a halotti bizonyítványok, nem mentek vele semmire, mert pusztulás jön reátok.

Mi a sötétben az utolsó cseppig egyenként gyújtunk világot, s a gyertya fénye borítja be majd a sötét világot.

Végre az univerzum tanácsa ítéletet mondott:

kivégezte a sátánt ki nemet mondott, a pokol kapuját bezárta, s fényt gyújtott a szívekben, a csillagok alatt megáldva.

Isten igéje szólt, fogjunk össze mosolyogva, szívvel éljünk e világba, mert te vagy én s én vagyok te…ezért ne gondolkozz hiába!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy nagymarosi délután

Egy világ gyűlt össze, mind magyarok voltak, örömre szomjaztak s titkon fájlalták a múltat.

Hálásak voltak a világnak, hogy a barátság virágai újra nyíltak s a szívükben ismét egymásra találtak.

A történelem dicsérte a múltat s a barátság javított csónakján hajóztak e két part között újra.

Ringatóztak egy álomban s a folyó tükre elárulta, hogy összetartoznak a világban.

Az idő folyója egy helyett két partot választott s hallottuk, hogy a lélek csónakja két barátért kiáltott.

A csónak egy eszköz volt, a barátság szigete. Mi úszott a fény felé, s partot érve mentünk sorban az ég felé.

Érchegyi Csaba Rudolf

Egy Nagymarosi délután barátságának emlékére!

Létrehozva: 2021.02.28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A víz szabadsága

Folyóként szeretnék folyni, hegyekben völgyeket vájni, barlangban megpihenni s egy tóban a viharra várni.

Felhőként utazni párában lebegni s alászállva a virágra könnyekben nevetni.

Erdőkben szűrt fényben csillogva utaznék, medremet seperném s a halakat gondoznék.

Szikla pereméről zuhannék s ha tehetném a naplementében állatokat itatnék.

S ha eltorlaszolnák utamat haboznék, de nem várnék, folynék tovább és a hidegbe érve megfagynék.

A fagy jégbe zárt, már a múltban lakom, keltegess engem napom s én a jövőt hívogatom…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.02.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Virágban hullani

Leszakított virágként megszagolt, már az övé voltam. Kezében haldokoltam s a sorsom előtt a szárammal is meghajoltam.

A tettében volt az ítélet s a halott lelke nyomorában mára már, egy kérdés fojtogató érzése megérett.

Miért szakítottam le, mit üzentem a virágnak, láttam a végzetünk és a kérdés közben csak néztem a virágra.

Halottak voltunk már mindketten, ő már úton volt s én maradtam, a földi pokol marcangolta lelkem, mibe ragadtam.

Szaladtam s szaladtam, míg egy virágos rétre nem akadtam. Kimerültem, ziháltam, megbotlottam s elestem egy virág sírjában.

A halódó virághoz beszéltem s időben együtt hervadtunk el a virágok kertjében.

A hagyaték üzenete a sírban nyugszik, hol a halódó virág magot hagyott hátra s én voltam a trágya, mi testet adva szülte meg a virágot, e világra.

Emelkedő lelkem felhőinek könnycseppjei hullottak a virágra és megváltást kértem Istentől, hogy egy új életben visszatérhessek virágként a világba.

Ha virágként születnék újra illatommal üzennék.

Hagyjatok a réten, ahol virágzom, hol minden szépségem a tiétek s ha bölcsek vagytok meghalljátok, hogy ez az élet… s nem ígéret!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A szerelem bora

Gyertyát gyújtottál s a szembe néztél, egy üveg bort nyitottunk mi ketten, egy pince mélyén.

Az arcodon táncoló gyertyaláng filmként forgott a poháron, mély csendben a szívem dobbanása hallatszott s te hallgattad, hogy kiért dobbant a világom.

Koccintva esküdtünk, hogy szerelmünk áldásra találjon, éreztük, hogy e pillanatból csak egy van a világon.

A bor illata tisztasága s a hangulatot teremtő érzékekre ható ízvilága bársonyosan simogatta nyelvem, a kezem nyújtottam és a szívedre tettem.

Az érintés egy látomást hozott, mi elvitt minket Dionüszosz világába,

hol a napsütésben érő szerelmek születtek a bor mámorába.

A mámorban utaztunk szerelmünk fényében, fogadva fogantál a gyümölcsünk méhében.

Egy meghitt világba érkeztünk, hol egy csillámló patak csobogása kísért le minket a völgyekig.

Ott a hullámzó lankákon nővő szőlők arany fürtjei pompáztak s egy szarvas legelt köztük, mert része volt e világnak.

Dionüszosz oltárához érve fohászkodtunk s kértük, hogy a szerelmünk tüzében gördülő könnycseppjeink esőként hulljanak oda, ahol egy nemes növény sarjad, mint ahogy a mi szerelmünk vala.

A bor és a szerelem segít emlékezni és feledni mi jóban rossz volt, de soha ne okold magad érte, mert nem te vagy,…. ha megtagadod mi egykoron ott volt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.