Egy világ gyűlt össze, mind magyarok voltak, örömre szomjaztak s titkon fájlalták a múltat.
Hálásak voltak a világnak, hogy a barátság virágai újra nyíltak s a szívükben ismét egymásra találtak.
A történelem dicsérte a múltat s a barátság javított csónakján hajóztak e két part között újra.
Ringatóztak egy álomban s a folyó tükre elárulta, hogy összetartoznak a világban.
Az idő folyója egy helyett két partot választott s hallottuk, hogy a lélek csónakja két barátért kiáltott.
A csónak egy eszköz volt, a barátság szigete. Mi úszott a fény felé, s partot érve mentünk sorban az ég felé.
Érchegyi Csaba Rudolf
Egy Nagymarosi délután barátságának emlékére!
Létrehozva: 2021.02.28.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.