Folyóként szeretnék folyni, hegyekben völgyeket vájni, barlangban megpihenni s egy tóban a viharra várni.
Felhőként utazni párában lebegni s alászállva a virágra könnyekben nevetni.
Erdőkben szűrt fényben csillogva utaznék, medremet seperném s a halakat gondoznék.
Szikla pereméről zuhannék s ha tehetném a naplementében állatokat itatnék.
S ha eltorlaszolnák utamat haboznék, de nem várnék, folynék tovább és a hidegbe érve megfagynék.
A fagy jégbe zárt, már a múltban lakom, keltegess engem napom s én a jövőt hívogatom…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.02.27.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.