Kategóriák
Versek

Mezők virága

Megölelt, megcsókolt és már a szívem dobbant.

Az ajkam bizsergető hatása alatt voltam, némán megköszöntem, de már nem ott voltam.

Visszaöleltem mert akartam, akartam, mert minden szeretetem átadtam.

Nem kértem és nem vártam semmit, csak szemed tükrében utaztam, beléd szerettem s mindent veled akartam.

Oly gyengeség fogott el, mert a szereteted áramlott, mindent feladtam mi eddig áltatott.

Egy réten ébredtem melletted hol egy virág illatot árasztott, elbódultunk tőle s csókod varázsa válaszolt.

A természetbe olvadtunk, érintésed érzékiségéből s a testünk jeleiből olvastunk.

Lélekben örökre együtt a mezőn maradtunk, mert a stóla a lelkünkön fogant meg s mi ebben maradtunk.

Ez az érzés kísért a halálig, míg egy hang szólított minket, hogy egy más mezőn is várnak a virágok.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A paradicsom ítélete

Paradicsom volt e világ, de a jólét a dögöket vonzotta, falkába tömörültek és a gyengéket oltotta.

A gyengék szolgálók lettek s úgy gondolták, ha beállnak a sorba a nép felett lesznek.

A nemzetet árulták a kiváltságra vártak, a sötétségben egy hamis paradicsomot már a magukénak láttak.

Életükben végig sötétségben jártak s csak egy zseblámpát kaptak, mivel bolyonghattak és az irányításra vártak.

A Föníciaiak találmánya volt az istenük, a sátán osztotta és felügyelte mindenütt.

Idővel egy végzetes hang szólt hozzájuk:

Nincs több döghús mire vártok… s ami maradt azt rothadó lelketek kívánja csak, rajtatok az átok.

Szolgáitok vérét szívtátok, hazudtatok a hazának, nép fiainak és a világnak.

Nincs már zsebetek e világban, mindennel elszámoltok s ha nem, a jövőtök nemzedéke soha nem szül e világban.

Isten neve alatt kihirdetem a világban!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A Balaton világa

A gazda szőlőhegyén a lábamat lógatom s közben tanakodom, hogy míly szép is az én Balatonom.

A tó fényjátéka szüntelen gondolatokkal kísért, miközben egy szitakötő leszállt elém, és a természet ékszereként nekem mesélt.

Hallgatva őt fejem forgattam s utaztam a tájban, de bárhova néztem, mindig mást láttam.

A Magyarok tengerének lába előtt hevertem, a világomat magára hagytam és csak a Balatont szerettem.

Minden elem velem volt, a víz hullámzott bennem, a szél nekem fújta dallamát, s a nap melegítette bőrömön szőröm bársonyát.

Egyként a természet bölcsőjén feküdtem, s úgy éreztem a szőlőhegyen magam, hogy megkaptam mindent,… itt van előttem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Forrásban nyugodni

Vigyél el vagy engedj el s taníts meg emlékezni engem, amiért élnem kell.

Virágod illata, tollad üzenete, a mosolyod vallomása megáldotta lelkem

s elárulta, hogy mit szerettél egykor bennem.

Vihar tombolt bennem a szélben utaztam, zuhogó cseppjét esőmnek üzenetként feladtam.

A cseppek levelében egy térkép volt, mi a forrást mutatta.

A forrást megtalálva, hol kedvesem szüntelen hangja csobogott,

s a víz tükrében megcsillanó arca a lelkemben olvasott.

A forrásból ittam s egy kapu nyílt meg utánad,

egy világba érkeztem és te ott voltál minden imámban.

Kedvesem, te voltál kit imádtam!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A Magyarok ereje

Egy világ magjaként jöttek s a föld ma már ismeri őket.

Csodákat nemzettek, láncokba verve nevettek, jövőt láttak s könnyeztek, mert szembejött a világ, mit neveltek.

Egy Isten és egy lobogó alatt, s az örökös történelmi nyomás alatt kitartott igában, bízva hazában és a nemzeti imában.

Az eszme meghozta napsütötte gyümölcsét, a nemzet fellélegzett s királyként éltek míg tehették.

De az új világ programja gonoszt öltött, nemzetek szabadságát vette s a hatalomra költött.

A Magyarok országa s a népének imája, kérte a Földanyát, hogy ne várjon hiába.

Isten seregét küldte a világra, fegyverével, a szeretettel megáldva.

A nemzet szíve a hazáért dobogott, egy testként álltak ellen a Magyarok.

A zászló Örök lángként lobogott, s mindent legyőztek a Magyarok!

Bölcsőt adtak a királynak, s egy eszmét vártak cserébe, ne árts a hazának!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.02.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Magyarázat nélkül

Megmagyaráznék egy mondatot, de a vesszők megállítanak,

s a pontok holtak ott.

Nincs értelme a gondolatnak, mert az érzés temette a mondatot,

így a kezem sem írhatta már le, mit gondolok.

A szó fojtogatott, s mintha hallottam volna egy sugallatot.

A lélek hangja volt, s így szólt hozzám:

Szavaid láncával temettél egy gondolatot,

s a sírján nyíló virág szülte neked a pillanatot. 

Pirkadatkor a felkelő nap hozta el a világod,

mi gyújtott fényt benned s megértetted mi hiányzott.

Az érzéseim ma már szabadok, nem temetem őket csak hallgatok,

s a mély csendben egy tollat ragadok.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.05

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy lokál varázsa

Vak világ tánc és szerelem, egy lokálban az, mi kell énnekem.

Barátságnak hála, s ragaszkodása vitt el oda, hol harmonika szó kíséretében találtam otthonomra.

Illatok, érzelmek villanása, s a ringatózó keblek csábítása, egy pohár bor mellett ülve visszaadta nekem, hogy miért kísért engem a női nem boldogsága, s mit ígért nekem.

Szédítő érzésekkel játszom, úszom  hevében, egy igaz társat várnék a remény nevében.

Bolyongtam, szeretetért koldultam, mindenki mellett ültem s a lokál zajában ragadtam.

A borban oldódó hangulat, s a nemek közti báj elragadó mosolya töltötte be a lokál éterét, így szülte meg bennem változás gondolatának lényegét.

Hajnalban tértem vissza hajlékomba, s egy nő mellett ébredtem, kit felvittem otthonomba.

Pirkadatkor az ablakon kitekintve, egy narancsban izzó fészket láttam.

Ébredező madarak szemeiben a természet tüze lángolt, várták a fényt összebújva, miben a valóság táncolt.

Párban ültek otthonukba, a feljövő nap fénylő asztalt terített, s a remény gyümölcsét kínálta fel, miből az ember és a természet merített.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Mosoly gyümölcse

Sóhajok hajóján utaztam s rajta a világom kutattam. Az élet forgószele felkapott s vitt oda ahol a mosoly fogadott.

Mosoly világában a bölcsek vártak s egy titkot a mosoly lelkébe zártak. Átadták nekem s mondták, hogy visszavárnak.

Hazafelé egy felhőn utaztam és ahol sóhajt hallottam, felhőt oszlattam.

A nap sugarával mosolyt üzentem, s minden sóhajt fénnyel töröltem.

Lelkem mosolyának magját vetettem, s a bölcsek könnyeivel nap mint nap öntöztem. 

A boldogság fényében a mosoly fája kihajtott, s ki kóstolta a gyümölcsét azt örökre mosolyra fakasztott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A tudat szeme

Szememben a világ terekben utazom, minden mozog velem s érzem, hogy változom.

Szemem világa a földi világnak hódol, jólétben jól lakom és messze távolodom az igaztól s a jótól.

Ma már sok mindent látok, csak nem tudom, hogy álom e vagy átok. Vakon utazom, míg teret vagy a fényt nem látok.

A szemem világa nincs egyedül, a tudatom él vele hol a fény hegedül.

A fény dallama egy új érzéssel töltött el, s a szemem világát egy új útra vitte el.

Utaztam egy szabad erkölcsös világban, tisztán éltem, de rosszat soha nem kívántam.

Mire visszatértem a szemem tükrében álltam s reméltem, hogy az emberek felébrednek e mocskos mocsárban.

Reményt hoztam a fényből, hol az értelem felizzott, megvilágított mindent mi eddig nem volt ott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Tisztító tűz

A tűz előtt merengve állok, s a lobogó lángok között egy más világba látok.

Gondolataim a tűzben ébrednek, s a lángok súgták nekem el ne tévedjek.

A forró levegő egy pernyehajón a magasba emelt, gondolatom világában lebegtem, mi az égig emelt.

Csak a szem tudta, hogy hol vagyok, mi az orrom felett helyt kapott.

Szempárom már nem látott, csak a szemfedő alatt látta a világot.

Utaztam az időben, s megtanultam, hogy a magasban lebegni ésszel kell, addig míg a lélek harangja meg nem szólal, ébredj fel.

Nem elég a fa, mit égetsz el!

Egy szabadság van csak mi nekem kell, a gondolatokban utazni, s velük égni el.

A gondolatom hamuja ma már leszállt, s egy új világot teremtett bennem, hol a tűz melegít, s nem árt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Tisztító tűz
Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.