Belső nyugalom árasztotta el testemet,
becsuktam a szemem, s magamat kérdeztem.
Merre induljak, hova menjek, a választ nem vártam meg
s csak éreztem, hogy egy érzés kapott el és vitt engem.
Oda vitt, ahol a gondolatok nem vártak többé,
s hol az érzéseim szeme a dimenziókkal vált eggyé.
Magamban utaztam a gondolataimat kizárva,
s egyszerre több kapu nyílt meg bennem a világra.
Érzéseim meleg áradatában sodródtam, érzésre, érzéssel feleltem,
mert e világban magamban csak egy voltam.
Sokat tanultam a nyugalomtól, kikapcsolta látásom,
csak az elmémben utaztam s tudatom vigyázta a világom.
Szemfedőm alatt éreztem igazán, hogy a testem üzente az utazásra készen áll.
Az üzenet hatása áthatott, éreztem, hogy a nyugalmam már nem várhatott.
Így hát visszatértem az anyagi világba, s amit tapasztaltam megosztottam a bölcsekkel, hogy használják a világba.
Minden érted van, a léted megáldva, te vagy ki elmédben a világod kreálja.
Utazzunk együtt e világba!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.02.28.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.