Kategóriák
Történelem Versek

Nyolc kerge év, egy verses mesében…

Rebeka a hónap első napján született. Egy bolondos napsugár küldte apának, s egy kerge gólya hátán szépségével az égből érkezett.

Április elseje a bolondozások napja. Isten a lányom tarsolyába tette üzenetét, s mikor kinyitotta szép szemét, egy csillag adta át történetét…

Te vagy az én egyik fényes kerge csillagom, kinek 8 éven át a kék égen a felhőket oszlatom… Napodként követlek én egy életen át, ragyogj éj, s nappalon át…!

Boldog születésnapot kívánok!

Apa

Érchegyi Csaba Rudolf

Írta lányának

Érchegyi Rebeka Annának

2026.04.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A múlt tolvaja

A múltam tolvaja vagyok én, Istenemre…

Néha, gondolataim sebes árként ide-oda utat válynak, mi egykor jó volt, s mi rossz, emlékeim tavába süllyedt mára.

De ha kiönt, múltam emlegeti. Lelkem öreg szablyáját vasra verné újra, tűzben tompa élét megedzené, s újra meg újra a régi tettek igazával hadakozna.

Elloptam én gyermeki énemet, küzdelem nélkül zsákomba tettem a megrázó képeket. Száját múltam kötelével megcsomóztam, s az utam mély kutjába dobtam…

Ma már nem ráz meg többé a vaságy felcsapódó hangja, anyám s apám üveg mögötti arca. Kíntól, sebtől, s láztól se félek én…, ott nyugszik lent a mélyben, az enyészeté…

Él még bennem a gyermek, a dacos kölyök világa, a csalafinta, s a zsivány gondolatok tárháza. Él még…, nem felejtem, de ami rossz volt, már eltemettem.

Gyermekként emlékezem a holt orosz katonára, kinek a pincénk lehetett volna Isten háza…, s vesztére két perc múlva, szemünk láttára halál várta…

Hemperegnék én újra hóba, sárba. Kerti bozontos orgona bokrunk hajából újra sútonga vesszőt vágva. Végére én újra planétámat tenném, s szemem a célra felszegezném.

Elhajítanám magasan az ég felé…, át az éteren a végtelen elé. S ha eltalálnék egy csillagot, haza vinném, hogy ragyogja be a holnapom.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024.01.07.

Sútonga vessző: így neveztük gyermekkorunkban a hajlékony suhogó orgona vesszőt, melynek végére sár vagy agyag golyót gyúrtunk. Elhajítva rátapadt mindenhová, esetenként betört egy két ablakot…()

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Parti álom

Hegyek és dombok emelkedtek fölém.

Előttem a szél költött, s írt a homokba egy mesét. Furulya szólt a pergő dobszemek felett, s emelkedve az ég volt a díszlete.

A pillanatban merültem el. Mire akkor gondoltam, az álom üstököse vitte el. Az álom mesélt nekem, néma főszerepben hangom lágyan fonta körbe, furcsa volt, lebegtem közte.

Mélyen aludtam… Azt hittem, ébren voltam… Perzselő parázsban én szennyesem mostam. Hamuban sarjadt ott Aphrodité szent fája, mirtusz volt, hófehér ruhába.

Faként az esőt hívogatta, oly szépen hívta, hogy könnyem csalta… Megöntöztem, s körülötte rét született, virágok szimfóniája csendült fel, az álom beteljesedett…

Egy édesdeden alvó kisgyerek mosolyával e koncert kísért vissza. Fényesen csillogó emlékeim közt ébredtem, s az álom az ég alatt, a partnak adott vissza.

Érchegyi Csaba Rudolf

Mavros kolympos, 2023.07.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Apa Lánya vallomása

Édes kicsi lányom, te vagy az én világom. Harmadik szemed még nyitva, lelked mint a hó, patyolat tiszta.

Édesapádnak Egek mélyéből jött fényes planétája, szívem szeretetének örök háza.

Tündérek védelme alatt fényes csillagod mosolyog, gyermeki éned üzeni, Apa, itt vagyok.

…………

Apa tudd, hogy melletted a vihar kerül, a napsugár aranyoz, s az ég örömkönnyei alatt a szeretetedben tisztulok.

Szeretlek Apa,… érted jöttem a földre, lelkemben te vagy a tó, minek én vagyok a tükre!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021.12.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Angyali álom

Álomszuszék kisgyerek, az ágyon hempereg. Ha elalszik szuszog, mint a sündisznó, édes álmában feje felett lebeg egy angyali koszorú.

Angyalok simogatják és vigyázzák álmát, s e nyugalomban felette a szeretet táncát járják.

Kicsi lénye megpihent, lelke angyali szeretetben fürdik, senki nem zavarhatja Őt, míg az angyalok őrzik.

Édesapja feltétel nélkül imádja s tudja, hogy övé a világ csodája. Kisgyermekének arca alva is tündököl, sugallja szeretlek apa, s hozzád jöttem a földre, hogy velem ünnepelj.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.10.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy lépcső teteje

Egy lépcső mi a fán tekeregve vitt engem az égbe, fokain emelkedtem s egy felhőről  léptem az égszínkék égbe.

Gondolatok sugallták, hogy az élet a tudás útja felfelé vezet, hogy milyen hosszú lesz és meredek, még az isten se mondja meg.

Fentről alánézve mindent láttam. Egy térkép volt alattam s a napfényben csillámló tenger gyémántszőnyegét az emlékembe zártam.

Rá kellett jönnöm út közben, hogy a lépcsőt én magam építettem s a világ teteje ott van, ahova én azt tettem.

Út közben eggyé olvadtam a világgal, anyagokba születve vándoroltam,…hol sok mindent láttam. Voltam kavics és delfin is,… az óceánokat jártam az öblökig.

Az utam során a szennyesem is kimostam s hófehéren már a mennyország kapuját keresve, hirtelen ott voltam.

Kopogtam s vártam, de egy nyitott ajtó előtt álltam. A saját hangom hívott be és megrémülve láttam, hogy gyerekként a fényben ott álltam.

Egy új család várt engem kiket fentről láttam, áldásként érkeztem s amíg nem beszéltem, a szememmel üzent nekik, hogy én rátok vártam.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.25.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Kategóriák
Versek

Húsvéti csokinyúl feltámadása

Húsvét a kereszténység ünnepe, ahol a csoki nyulak hadserege állt fel, hogy a vasárnapi körmenetben a feltámadást kövesse.

Mikor Jézus Krisztus feltámadt, a csoki nyulak hadserege már elfáradt. Éhes  gyerekek csaptak le a fáradt seregre, s felfalták őket mielőtt elolvadtak volna, mert Jézus a fondüt nem szerette.

De Jézus a csoki nyúl nélkül is a bűnt s a halált megváltotta, de az utolsó nyulat tarisznyájába még idő előtt bezsákolta.

Jött a tavasz mire Jézus is várt, csokinyula a tarisznyájában egy hűtőre várt.

Várhatott, mert a zsidók a peszáh-ot ünnepelték, így isten csoki nyulát már a tarisznyában eltemették.

A szabadság ünnepén csoki sírja lötyögött a tarisznyában, isten belenyúlt, hogy megkóstolja milyen ízű is a katonája.

Az ízlelés pillanatában a csoki nyúl feltámadott, s újjászületve Isten által egy új csomagolást is választhatott.

Az új csomagolásban szimbólumként újra kiállva, tyúkok sorakoztak fel neki, hogy a tojásuk legyen megáldva.

De a csoki nyuszi a tyúkokat váratta s megvárta míg a kölnie megérkezik Amsterdamból a postára.

Mikor megkapta, a tyúkokat értesítette…

by phone s elmondta, hogy nincs ki a kölnitől hervadna.

Álljatok sorba gyorsan, a nyúl ezt mondta.

A tyúkok izgalmukban vártak a nyúlra, míg nem ők következtek addig költöttek ők sorba.

A nyúl a tavasz küszöbén a tojásokat bezsebelte, s megmutatta a papnak, hogy nem ő tojik csak a tyúkokat szeretgette.

A pap a sok tojást keresztekkel befestette s Rómába írt, hogy isten a nyulat tojásból teremtette.

A népszokást a Vatikán feljegyezte, így minden vallásos ember a nyulat ünnepelte.

Az igazat még én sem tudom… csak azt, hogy az ünnep a fontos nem a mese, s az hogy együtt vagyunk…

Ha felháborodnál viccesen morbid verses prózámon, ne tedd, csak gondolj bele, hogy a világ most ébred sötét voltából.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Rend – Szer

Mikor születtem, Anyám a fénynek adott vissza.

Mikor cseperedtem nyílt szívvel éltem s voltam tiszta.

Mikor bölcsődébe jártam, őszinte szeretetet láttam.

Mikor óvodába mentem, már a szabályokat álltam.

Mikor iskolába mentem rendet és fegyelmet láttam, játék nem volt s egy szűkülő világba jártam.

Mikor érettségiztem, még a jövőm sem láttam.

Mikor egyetemre mentem, a megoldást csak magamtól vártam.

Mikor dolgozni kezdtem, a pénzért  szabadságom ádtam.

Mikor megnősültem, egy boldog jövőt vártam.

Mikor családom lett, már nem elől álltam, s mikor a gyerekeim neveltem, sokszor magamat láttam.

Mikor kirepültek, a bölcsességem után jártam.

Mikor az unokáim jöttek magam kaptam vissza, s csodálva álltam.

Mikor megvilágosodtam, már ötven felett jártam.

Mikor a magány szólított, a gondolatok közt jártam.

S mikor egy szép napon a fény szólított, már a szeretteim láttam !

Mikor visszajöttem, ismét tanítóvá váltam.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A lufi szabadsága

Minap lufit kaptam s csak néztem, ahogy felszáll és lebeg a légben.

Egyet elengedtem, hogy találjon barátot, de figyelmeztettem a gázt tartsa bent mert nem lát világot.

Emelkedett s a szél fújta, fáktól bokroktól tartva sodródott s dúdolta.

Gázos vagyok de nem szégyellem, feszes alakom ránctalan s ha vihar uraság felkér egy táncra, testemet átadom.

Szállva köszöntem a borznak s tehénnek, könnyeztem felettük, mert marta testem egészen… nemesebb gáz volt mit reméltem…

Legelők, erdők felett szálltam s a hegyek előtt izgatottan álltam. Áramlásra vártam, de ha jött nem tétováztam.

Egy termik jött mire vártam, s átrepültem a hegyek felett, de ott már fáztam. Éreztem, hogy gáz van, süllyedtem és álltam…

Egy város felett jártam, hol a meleg áramlatok emeltek s kiabáltam, fel-fel, erre vártam.

De nem volt sok idő mire láttam, hogy ráncos testemmel lefelé szálltam. Feszes idomom a múlté lett, s fonnyadt testem a töppedt aszú szemeknek köszöntek.

Csökkenő magassággal siklottam a légben, s búcsúztam a madaraktól, egyenként sorba a szélben.

Egy udvarban landoltam, hol gyerekzsivaly hallatszott, s éreztem közben hogy belőlem a gáz kifogyott.

Alászállva egy gyerek elkapott és mosolyában a napsütés ragyogott.

Meleg sugárzó tekintete áthatott s megértettem, hogy mi az utam célja, mi egy üzenet, amit ma átadok.

A Szabadságot hoztam mi belülről hajtott felfelé, s ha nem hittem volna benne, a rabság eszméje durrantott volna szerteszét.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Vágyban születni

A megtestesült vágyam előttem állt,

mosolyával és illatában a szomjamat oltotta.

Éltem és haltam a világba s a sötétben zseblámpával futottam utána. Verítékem mosta arcomat s közben kiáltottam, hogy merre vagy.

Egyenként mindenkit tapintottam s a sötétben kerestem az illatot,

mit magasztaltam.

De a lámpám fénye nem gyújtott világot, s a sötétben az arcokat nem látva a remény kiáltott.

A vágyaim emlékeimben temetkezett, csendben vártam a sötétben

s a gondolatok öltek meg.

Elaludtam s egy hűvös lehelet csókja érintette arcomat,

felébredve a fényben láttam őt s az érzés újra elragadt.

Nem érinthettem, hiszen angyal volt már, ki az éden kertbe vezetett engem, hol közös őseink vártak már, az ünnepre felkészülten..

Az éden kertjében a fény oltárán, kettőnk lelke eggyé vált

s egy lélekként születtünk le újra a vágy kapuján.

Megérkezve, a szülőkre mosolyogtunk s tudtuk,

hogy mi a két szülő vágyának rügyéből, egy testként fakadtunk.

Ha kérdezitek mi a vágyunk, mit akarunk.

Gyerekként a felnőtt fejünkkel játszani s lubickolni szabadon.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.