Kategória: Versek

Kategóriák
Versek

Aktként születni

Parfüm illat áradt a műhelyben. Ahol a szerelem és a művész erotikája közösült, s a vásznon elméje kezével egy aktot szült.

Az érzéki kéz alkotása a vászon méhén festékként fogan meg, s a testeket később képükben szüli meg.

Minden szín és forma játszott az érzéki világgal, s különös gondolatok cikáztak a fejemben e formai varázsban…

Ma már csodálom e világot s a művészt, kinek szerelme a vásznon talált barátot.

Ez a szerelem az aktok képében ragyogott, s ma már az én erotikus gondolatom is hozzá tartozott.

Később vágyam vonalai a képre rajzolódtak, a művész kezében én ecsetként elsültem, s a festékem vérével a vászonra születtem.

A test mi az erotika szellemét vonzotta, a vágyaim oltárán epekedve, ezt mondta:

Nyisd ki a szemed s éld meg az érzéki világod, s ha a képben utaznál, ott az erotika vár s a művész ki megáldott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Sziget

Ma egy barátom felhívott engem, s a szigetről keresett.

Elszigetelten elmélyülve társalogtunk s a barátságunk hangja hidat épített köztünk, melyen áthaladtunk.

Beszélgetés közben egy kicsit ábrándoztunk s a szavaink közt álmodoztunk.

A szavak érintettek s a hely emlékének varázsa, mi felkavarta lelkem és vágyódtam otthonomba a barátom áldásával megáldva.

Szigetek gyöngye és paradicsomának látványa, napsütötte éggel tálalta képeit elmémben s eljutottam e világba.

Hol narancs illat és olíva ligetek borították e tájat, s az égszínkék tenger festett alá egy lábat.

Tenger vitája hallatszott a sziklákkal. Hullámai szüntelenül csapdosták partját, habbal mosva őket, s koptatva alakját.

Messzi távolban ringatták a halászokat, hajójukon a halak gyémántként csillámlottak. A fedélzeten a napfényben úsztak s a halásznak ajánlották fel a múltat.

A parton állva merengtem, s a messzi távolra figyeltem. A szél ébresztgetett s a tenger sugallta, hazajöttél megpihenni mert a sors ezt akarta.

Miután a beszélgetés merengésének bölcsességéből felébredtem, elindultam a szerpentinen s barátommal a beszélgetést befejeztem.

Miután leraktam a telefont, még a beszélgetés sokáig áthatott. Az elme csodája képeiben ringatott, s a barátom hangjának emléke, mi a szavai világával nyugtatott.

Tudtam, se lánc se vírus nem korlátozhatja szabadságom, s ha kell veszett kutyaként élek majd e világon.

A barátság szigete lesz az én országom, s hamarosan találkozunk, jó barátom!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021. 03. 12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A Bor őszintesége

Estének egy esetében váratlan vihar tombolt a társaság életében.

A szép emlékek s az udvarlási szokások kötöttsége volt a téma, csak az ego árulta el, hogy ki lesz a préda.

Mérgezett tudatok eltévedt talánya, nem tálalta az érveket mi visszavinné a világba.

A pohárban lévő bor tükrére hulló könnycseppek, elítéltek mindenkit kik a csepp hangján nevettek.

A vörös óceán erejével igazságok születtek, s egy gyertyaláng világította meg a problémát mit kerestek…

A gyertya kialudt s nyugovóra tértek.

A könnycseppek emlékének hangja lágyan ringatta őket, s az álom vörös óceánján hajózva a megvilágosodás szigetére értek…

Egyenként üzenem néktek:

Megérkezve gondold át, hogy kivel lépsz a szigetedre s ki lesz érted..

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Az ünnep filozófiája

Ünnep egy alkalom s mindegy, hogy ki tálalja fel a vacsorát az asztalon.

Ünnepen ünnepelj s ne bíráld, hogy miért vagy ott, kiért született az esemény és mit érdemel.

Ünnepi társaságom jókedve gondolatra sarkal, s megtöltöm szívemmel az ünnepi asztalt.

Ünnepek kultúráival építem fel téves eszméimet a romokból. Öregecske váram falain törtem át, egykor – egyként szabadon.

Nincs ítélet sem ellentmondás bennem, így ma már minden vallás ünnepének az asztalához ültem.

Egy szó volt mi elgondolkodtatott: ünnep.

Miattam mennyi év veszett kárba, család s a barátok nélkül a sötétbe zárva.

Ma már a figyelem, az életem része, s bölcsként tanítom a világtalanoknak, hogy gyógyít az ünnep s ha megérted, te leszel érte!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 09.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Nőnapi köszöntő

Nőnap az a nap, mi ünnepelve csak a Tiéd. A világod virágával köszöntelek Téged, hol  csókom is elér.

Te vagy a mi hátországunk, talajunk s hitünk a világba. Mosolyod üzenetének gyógyítása, elfedi, mi a férfi szív szomorúsága.

Minden új generációt megszültetek, a teremtés koronái vagytok, valójában Ti vagytok az ünnep s mi azt ajándékként kaptuk.

Mosolyotok fény és lángként lobog a lelkünkben, tetteitek szeretettel örökké dobogni fognak a szívünkben.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Reggeli csoda

Reggel a természetbe ébredtem s a dér csillogó pázsitját szemléltem. 

Madarak énekelték be a tájat, jó reggelt kívántam az erdő lakóinak és a reggelt ünnepelve éltem a mának.

Megdermedt erdei növények és a deres fák várták a nap sugarait, lágy szellő seperte az erdőt, ébresztve bogarait.

Egerek, pockok reggeliért szaladgáltak s az avart zörgetve felkínálták magukat, a sas madárnak.

Hegytetőn a szarvasbika felkelő nap foltjában fürdőzött, tehenek csatlakoztak hozzá s leheletük felhőként ütközött.

A sakál otthonában a függönye mögül egy nyulat pillantott meg, levadászva a húsán lakomát rendezett s szegény nyúl a sakál gyomrában oda lett.

A nap fénysugarában megtört harmatcseppek, csillogó gyémántként gördültek le a fákról, madarak kortyolgatták s a rügy gyümölcse sem maradt távol.

Messze egy ezüst tó csillámlott, hol az úszó leveleken békák sütkéreztek, reggeli koktéljukat fogyasztották s közben ebédre szúnyoglevest készítettek.

Miután a körforgásból részem én is kivettem, megpihentem a réten s hálát adtam istennek e boldog napért, mit már régóta kerestem.

Ott együtt volt minden, nem kellett semmi.

A napban izzott már a végtelen, mi üzente nekem, haza kéne menni…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy költő gondolata

Versben gondolkodni vagy versen gondolkozni, maga az út, amin elindultam.

Lelkem földjén írva szántok, vetem a sorsom magjait s csak a hajtásra várok.

Egy kútból locsolom a sarjakat s fény táplál engem, hogy a sötétbe ne ragadjak.

Üzenetet küldök, üzenetet várok… Nem számolom a strófákat, csak egy világot látok.

A felkelő nappal kelek én is, leírhatatlan csodák születnek az elmémben, ahol ott vagyok én is.

Szabadságom világa elmém házában él, ki engedem, mert ha nem, míg élek csak az üresség kísér.

Mikor vége lett elmém földi magányának, a fény vitt át a túlvilágra,

s én nem felejtettem el semmit megírni unokámnak.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Vágyban születni

A megtestesült vágyam előttem állt,

mosolyával és illatában a szomjamat oltotta.

Éltem és haltam a világba s a sötétben zseblámpával futottam utána. Verítékem mosta arcomat s közben kiáltottam, hogy merre vagy.

Egyenként mindenkit tapintottam s a sötétben kerestem az illatot,

mit magasztaltam.

De a lámpám fénye nem gyújtott világot, s a sötétben az arcokat nem látva a remény kiáltott.

A vágyaim emlékeimben temetkezett, csendben vártam a sötétben

s a gondolatok öltek meg.

Elaludtam s egy hűvös lehelet csókja érintette arcomat,

felébredve a fényben láttam őt s az érzés újra elragadt.

Nem érinthettem, hiszen angyal volt már, ki az éden kertbe vezetett engem, hol közös őseink vártak már, az ünnepre felkészülten..

Az éden kertjében a fény oltárán, kettőnk lelke eggyé vált

s egy lélekként születtünk le újra a vágy kapuján.

Megérkezve, a szülőkre mosolyogtunk s tudtuk,

hogy mi a két szülő vágyának rügyéből, egy testként fakadtunk.

Ha kérdezitek mi a vágyunk, mit akarunk.

Gyerekként a felnőtt fejünkkel játszani s lubickolni szabadon.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy világi utazás

Belső nyugalom árasztotta el testemet,

becsuktam a szemem, s magamat kérdeztem.

Merre induljak, hova menjek, a választ nem vártam meg

s csak éreztem, hogy egy érzés kapott el és vitt engem.

Oda vitt, ahol a gondolatok nem vártak többé,

s hol az érzéseim szeme a dimenziókkal vált eggyé.

Magamban utaztam a gondolataimat kizárva,

s egyszerre több kapu nyílt meg bennem a világra.

Érzéseim meleg áradatában sodródtam, érzésre, érzéssel feleltem,

mert e világban magamban csak egy voltam.

Sokat tanultam a nyugalomtól, kikapcsolta látásom,

csak az elmémben utaztam s tudatom vigyázta a világom.

Szemfedőm alatt éreztem igazán, hogy a testem üzente az utazásra készen áll.

Az üzenet hatása áthatott, éreztem, hogy a nyugalmam már nem várhatott.

Így hát visszatértem az anyagi világba, s amit tapasztaltam megosztottam a bölcsekkel, hogy használják a világba.

Minden érted van, a léted megáldva, te vagy ki elmédben a világod kreálja.

Utazzunk együtt e világba!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Nyugalomra ébredve

Szürke égbolt alatt hulló ķönnycseppek, a pipám füstjébe születtek.

Lobogó tűz világítja meg arcomat, minden gondolatom képe lelkemben fennmarad.

Megrajzoltam a világom, s ha megérinted lelkem azt is tudni fogod mit kívánok.

Éjjel a nappalokba vágyom, hol a hullámzó vizen csillagok világítják hajómat, s a fény folyóján sodródom és csodákba torkollik minden gondolat.

Ébredezve reggel a fény várt s a remény,

kitekintve a sátramból egy virágszőnyeg tárult elém.

Friss harmat párolgása ébresztette a szunnyadó virágot. A bogarak zizegtek, és igyekeztek inni a virágon.

Mohás sziklákon mentem a forrásig,

hol vadvirágok nyíltak s a szivárvány pompázik.

Forrás az élet vize volt, csobogva táplálta a világot, az élők szomjaztak rá, mint két szerelmes, kinek a csók hiányzott.

Hazafelé minden hang, illat és fény megáldott,

s az erdő szelleme sugallta, hogy a természet szülte e világot.

A sátramhoz érve kérdeztem magamat, mi az mi itt tart s oldja gondomat.

A felesleges kérdés válasz nélkül maradt,

s csak egy érzést indított meg, mit szült egy gondolat.

Az érzés a nyugalom volt, mi fogva tart,

s megértve az erdő lakóit, kiket az emberi civilizáció megzavart.

Gondolkozz el, ha nyugalomra vágynál, mi az mi visszatart.

A Világod mi tiéd, ki a fejedben lakik, s ha hagyod, rajtad uralkodik.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.