Kategóriák
Versek

Tükörben félni

Megismerném a képemet, de a tükörben nem álltam soha perceket.

Magamat keresve a tükörrel szembe álltam s mikor feltűntem benne, lehajtottam fejem és csak a fogkefém láttam.

Kérdeztem magamtól, mennyi időt és miért éltem én…. Miért jön az idő zavar, ha a képem látom én.(?)

Mennyi időt is éltem én…és miért félek ha magam látom én.(?) 

Erő kellett hozzá hogy megérthessem, a tükörképem erősebb volt, mint én lehettem.

Gondolkodtam s vártam, féltem magamtól és egy helyben álltam s mikor visszamentem a fürdőszobába, elértek az érzések a percekbe zárva.

Ma sem tudom, de ma már megteszem… állok a tükör előtt és magamat szeretem.

Köszönöm magamnak, hogy az éveket a percekben temettem, s a tiszta tükörben ma már láthatom ki vagyok én s tudom itt van velem a végtelen.

Így adott értelmet a tükör énnekem, s innentől kezdve a világosság és béke táplálta hátralevő életem.

………………..!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Robin hód esete

Robin Hód volt az, kit a hódoktól kidobtak. Nem hódolt be és nem küzdött, csak a napot lopta s fürdőzött.

Robin tikfa napágyán naphosszat pihengetett, s figyelte az erdő népét, ahogy megvetve nézik őt mert a hód lányokra szemet vetett.

Éjjel a csillagok alatt Robin dolgozgatott, szorgos erdő népének éléskamráiból a táskájába pakolgatott.

Hazaérve várába a táskáját bezárta, s másnap a városba ment a patkányokhoz, hogy a rabolt gyümölcsét kínálja.

De egy hiéna politikus a városban tömörülő patkányokat a piacon meglátta, s felfigyelt Robinra ahogy gyümölcseit az asztalon ajánlja.

Oda lopakodott s megvárta, míg Robinnál a pénz talált gazdára. Felajánlotta a hiéna, hogy az erdő gyümölcseit megszerzi, s vele az erdő lakóit is kiűzi.

Robin a tervben a sötétséget látta, nemet mondott a hiénának, s a szemében úszó hód lányok vízi balettjét látta.

Megzabolázott elméje erejével a hiénát azonnal haza vágta, s búcsúzáskor a 10 forintját a pofájába vágta.

Mocsok hiéna! Az erdőmben én vagyok a tolvaj, s ha nem tudnád, az erdő lakói a politikust nem becsülik, de ha bemerészkedsz mégis, életed is elvehetik.

Robin hód, hazafelé sokkot kapott. Tolvaj élete s varázsa, feladatott.

Így hát, tikfa napágyát eladta, s a takaros vára vezetését egy szép hód lánynak átadta.

Ma már nem lop, lábai helyett a fogait rágatja, nincs fa mit Robin meg nem rághatna.

Robin hódból becsületes fejedelem lett, s az erdő lakóit képviselte, míg a nemzettségéből valaki politikus nem lett.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.03.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A homok szeme

Homokszem vagyok a sivatagban, nagy az én családom. Elfúj a szél, ha a felszínt járom.

Suhanva s repülve utazom, landolva dombokon és partokon.

Szállok az időben a múltban, az égszínkék tengeren hajózva a napfényben úsztam.

Nem jártam iskolába, nem beszélek nyelveket, csak egy szem vagyok mi az éterben pereghet.

Ha a reggel széllel ébred, ősi magokat ások, felhők könnyeivel a magot ébresztem álmából, s várok

Szemként nem látok mert vaknak születtem, lélek nélkül szolgálom a világot, s anyagként létezem.

A természet szeme vagyok, a világ az otthonom. Egy parton landolva kövesedtem meg s a habok közt leltem alkonyom.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A vizinyúl halála

Minap reggel a nap oly csodásan kelt fel, a völgyben emelkedve mosolygott, s a tó tükrében megmosdott.

Egy nyúl tétovázott hogy igyon e a tóból, tükrében egy másik nyulat látott s megkérdezte a tóról.

Milyen világ az nyúl uraság, hol egy vizinyúl a halaknak társaság? De a mása nem válaszolt, csak álldogált, kérdezve nézett vissza s nem kiabált.

Faragatlan nyúl!  – a tó partján kiáltott, s mikor ivott a tóból, a mása képében hullámzott. 

Elugrott a tótól s szaladt míg bírta, sokkolta vizirokonának, effajta stílusa.

Kimerülve az odúja előtt pipázott s hód barátja arra járva kiáltott: Ne szennyezd a világot!

A nyúl már semmit sem értett s a zaklatott élete itt ért véget…

Eloltott pipáját az odúba rakta s végrendeletében a sekrestyésre hagyta.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.16.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A lufi szabadsága

Minap lufit kaptam s csak néztem, ahogy felszáll és lebeg a légben.

Egyet elengedtem, hogy találjon barátot, de figyelmeztettem a gázt tartsa bent mert nem lát világot.

Emelkedett s a szél fújta, fáktól bokroktól tartva sodródott s dúdolta.

Gázos vagyok de nem szégyellem, feszes alakom ránctalan s ha vihar uraság felkér egy táncra, testemet átadom.

Szállva köszöntem a borznak s tehénnek, könnyeztem felettük, mert marta testem egészen… nemesebb gáz volt mit reméltem…

Legelők, erdők felett szálltam s a hegyek előtt izgatottan álltam. Áramlásra vártam, de ha jött nem tétováztam.

Egy termik jött mire vártam, s átrepültem a hegyek felett, de ott már fáztam. Éreztem, hogy gáz van, süllyedtem és álltam…

Egy város felett jártam, hol a meleg áramlatok emeltek s kiabáltam, fel-fel, erre vártam.

De nem volt sok idő mire láttam, hogy ráncos testemmel lefelé szálltam. Feszes idomom a múlté lett, s fonnyadt testem a töppedt aszú szemeknek köszöntek.

Csökkenő magassággal siklottam a légben, s búcsúztam a madaraktól, egyenként sorba a szélben.

Egy udvarban landoltam, hol gyerekzsivaly hallatszott, s éreztem közben hogy belőlem a gáz kifogyott.

Alászállva egy gyerek elkapott és mosolyában a napsütés ragyogott.

Meleg sugárzó tekintete áthatott s megértettem, hogy mi az utam célja, mi egy üzenet, amit ma átadok.

A Szabadságot hoztam mi belülről hajtott felfelé, s ha nem hittem volna benne, a rabság eszméje durrantott volna szerteszét.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Aktként születni

Parfüm illat áradt a műhelyben. Ahol a szerelem és a művész erotikája közösült, s a vásznon elméje kezével egy aktot szült.

Az érzéki kéz alkotása a vászon méhén festékként fogan meg, s a testeket később képükben szüli meg.

Minden szín és forma játszott az érzéki világgal, s különös gondolatok cikáztak a fejemben e formai varázsban…

Ma már csodálom e világot s a művészt, kinek szerelme a vásznon talált barátot.

Ez a szerelem az aktok képében ragyogott, s ma már az én erotikus gondolatom is hozzá tartozott.

Később vágyam vonalai a képre rajzolódtak, a művész kezében én ecsetként elsültem, s a festékem vérével a vászonra születtem.

A test mi az erotika szellemét vonzotta, a vágyaim oltárán epekedve, ezt mondta:

Nyisd ki a szemed s éld meg az érzéki világod, s ha a képben utaznál, ott az erotika vár s a művész ki megáldott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Sziget

Ma egy barátom felhívott engem, s a szigetről keresett.

Elszigetelten elmélyülve társalogtunk s a barátságunk hangja hidat épített köztünk, melyen áthaladtunk.

Beszélgetés közben egy kicsit ábrándoztunk s a szavaink közt álmodoztunk.

A szavak érintettek s a hely emlékének varázsa, mi felkavarta lelkem és vágyódtam otthonomba a barátom áldásával megáldva.

Szigetek gyöngye és paradicsomának látványa, napsütötte éggel tálalta képeit elmémben s eljutottam e világba.

Hol narancs illat és olíva ligetek borították e tájat, s az égszínkék tenger festett alá egy lábat.

Tenger vitája hallatszott a sziklákkal. Hullámai szüntelenül csapdosták partját, habbal mosva őket, s koptatva alakját.

Messzi távolban ringatták a halászokat, hajójukon a halak gyémántként csillámlottak. A fedélzeten a napfényben úsztak s a halásznak ajánlották fel a múltat.

A parton állva merengtem, s a messzi távolra figyeltem. A szél ébresztgetett s a tenger sugallta, hazajöttél megpihenni mert a sors ezt akarta.

Miután a beszélgetés merengésének bölcsességéből felébredtem, elindultam a szerpentinen s barátommal a beszélgetést befejeztem.

Miután leraktam a telefont, még a beszélgetés sokáig áthatott. Az elme csodája képeiben ringatott, s a barátom hangjának emléke, mi a szavai világával nyugtatott.

Tudtam, se lánc se vírus nem korlátozhatja szabadságom, s ha kell veszett kutyaként élek majd e világon.

A barátság szigete lesz az én országom, s hamarosan találkozunk, jó barátom!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021. 03. 12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A Bor őszintesége

Estének egy esetében váratlan vihar tombolt a társaság életében.

A szép emlékek s az udvarlási szokások kötöttsége volt a téma, csak az ego árulta el, hogy ki lesz a préda.

Mérgezett tudatok eltévedt talánya, nem tálalta az érveket mi visszavinné a világba.

A pohárban lévő bor tükrére hulló könnycseppek, elítéltek mindenkit kik a csepp hangján nevettek.

A vörös óceán erejével igazságok születtek, s egy gyertyaláng világította meg a problémát mit kerestek…

A gyertya kialudt s nyugovóra tértek.

A könnycseppek emlékének hangja lágyan ringatta őket, s az álom vörös óceánján hajózva a megvilágosodás szigetére értek…

Egyenként üzenem néktek:

Megérkezve gondold át, hogy kivel lépsz a szigetedre s ki lesz érted..

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Az ünnep filozófiája

Ünnep egy alkalom s mindegy, hogy ki tálalja fel a vacsorát az asztalon.

Ünnepen ünnepelj s ne bíráld, hogy miért vagy ott, kiért született az esemény és mit érdemel.

Ünnepi társaságom jókedve gondolatra sarkal, s megtöltöm szívemmel az ünnepi asztalt.

Ünnepek kultúráival építem fel téves eszméimet a romokból. Öregecske váram falain törtem át, egykor – egyként szabadon.

Nincs ítélet sem ellentmondás bennem, így ma már minden vallás ünnepének az asztalához ültem.

Egy szó volt mi elgondolkodtatott: ünnep.

Miattam mennyi év veszett kárba, család s a barátok nélkül a sötétbe zárva.

Ma már a figyelem, az életem része, s bölcsként tanítom a világtalanoknak, hogy gyógyít az ünnep s ha megérted, te leszel érte!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 09.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Nőnapi köszöntő

Nőnap az a nap, mi ünnepelve csak a Tiéd. A világod virágával köszöntelek Téged, hol  csókom is elér.

Te vagy a mi hátországunk, talajunk s hitünk a világba. Mosolyod üzenetének gyógyítása, elfedi, mi a férfi szív szomorúsága.

Minden új generációt megszültetek, a teremtés koronái vagytok, valójában Ti vagytok az ünnep s mi azt ajándékként kaptuk.

Mosolyotok fény és lángként lobog a lelkünkben, tetteitek szeretettel örökké dobogni fognak a szívünkben.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.