Kategóriák
Versek

Fáklya

Egy reggel ébredeztem, látom a felkelő nap a holdat hívja táncra, s a meghatódott felhő öröm könnyei hullottak szivárványuk oltárára.

Táncuk alatt gyóntam meg, amiért nem az vagyok, ki talán lehettem, magam tanára tanított meg arra, hogy hol az én helyem s mire teremtem.

Ma már nincs szó amit elhallgatnék, erő sem kell hozzá, tollam őszinte téntája égeti soraim s olvadó könnyeim a pecsét hozzá.

Most fehér lepel borítja testem, ősz hajam s szakállam lett minden kincsem. Napfelkelték izzó parazsa gyújt engem lángra, így lettem én fáklya, miben ködként távozott el, félelmeim árja…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 01. 19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Vallomás

Kedvesem, háborúztál velem de én békét kötöttem. Szenvedtem s ahogy néztél rám a boldogság mámorában lebegtem.

Szerelmünk tüze szívünk darabjait olvasztotta, az üllőn lelkünk kovácsa izzó vasként egybe kovácsolta.

Mosolyod s az utolsó ütés indította újra,…sebes vonatként zakatoltunk, egymáshoz szólva.

Dobogó hangok közt, karunk fonta ölelésében ébredtünk, elvesztem benned s érzem nem térek magamhoz, bevallom, szerelmem..!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.01.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Mérlegem

Az időben születtem, mi időt adott,… de apámtól közben elvette, így Ő most halott.

Anyám túlélte,… most virágzó orgonák játszanak neki, de jó, hogy még itt van velem s nevem az ajkára veszi.

Az idő mérlegét sok ember nem érti, ifjan feledve Őt, szeretnek gyorsan élni.

Aki élete tudásfáját fiatalon megmászta, ma a bölcsesség almájának kukaca is a barátja.

……

Most mérlegemen az én időm,..ahol adtam s kaptam vele minden esztendőt.

Csak egy kérdés nyugtalanít, mi nyitott maradt!

Az időm,…kire marad?

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 01. 05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Konok Ember

Egy konok ember, magával szembenézni nem mer.

Szikla lelkét eső veri, erodálja őt, ahogy az idő eszi.

Repedéseit a sivatagi homok gyógyítja, száraz gyógyír rá, mi a megkövesedett sebeit oldozza.

Rózsa töviseként él árva lelke, világában elesve, csatát vesztve.

Igaza egy marad és örök, mint a halál krónikájában említett török.

Egy ménes sem tudja elhúzni árnyékát, elméje szoborként áll majd, élete utolsó színpadán.

Neve koporsója falára vasalva, mit megevett a rozsda, s csak a feledés az, ki őt valaha megsiratta..

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021.12.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Apa Lánya vallomása

Édes kicsi lányom, te vagy az én világom. Harmadik szemed még nyitva, lelked mint a hó, patyolat tiszta.

Édesapádnak Egek mélyéből jött fényes planétája, szívem szeretetének örök háza.

Tündérek védelme alatt fényes csillagod mosolyog, gyermeki éned üzeni, Apa, itt vagyok.

…………

Apa tudd, hogy melletted a vihar kerül, a napsugár aranyoz, s az ég örömkönnyei alatt a szeretetedben tisztulok.

Szeretlek Apa,… érted jöttem a földre, lelkemben te vagy a tó, minek én vagyok a tükre!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021.12.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Holdudvar

Holdudvaron ezüst koszorú, csillagok táncolnak körbe-körbe s énekük a földig hallható.

Alattuk hófehér selyem, ködfátyolnak függönye s halk lépteim a csillogó deres fűszálakra lépve az éneket megtörte.

Útközben egy bölcs bagoly ülve a fán, az éj katonájaként huhogva köszönt rám…

Erdő felett ott volt a holdsugár, csillámló füzérként játszadozott Ő minden fán.

Hazaérve ágyba estem, az éber álom szenderítve a mélybe húzott engem.

Másnap reggel arcomon ücsörgött a tavaszi napsugár s ébredeztem a fagy könnyeinek kopogása hallatán.

A tél elköszönt, madarak ünnepelték, hogy az új évszak eljő s a lágy szellő sepregetett suttogva, ébredjetek, új csoda születik, otthonotok az erdő…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021. 12. 27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Időben elveszni

Valami elveszett, naphosszat gondolkodom rajta, hova lehetett….

Reggel magam vagyok, fekszem csend ül rajtam s az ágyam ágyasaként lustálkodtam.

Kint süvít a szél postásként viszi a levelet, mindenki megkapja, amit elvesztett.

Ahogy felkeltem lelkem s elmém között csatát látok, azon gondolkodom,… ma magam körül mit találok.

A reggeli beszűrődő nap árnyékomat húzza, sötét másomat mutatja, mi haszontalan, kinek az élők közt nincs súlya.

Jött az érzelem őszinte árja, elöntötte lelkem s vitt hajóm az ég viharába.

Az énvalóm lelkem tavában fuldoklott… Dobogó szívem hangja, hullámként ostromlott.

Mint csobbanó kő hulláma emelt ki s mentett meg, s adta vissza nekem mi egykor elveszett…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021.12.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy levél vallomása

Megmagyarázhatatlan okokból létezem, életből, életbe érkezem. Létezéseim a gyökereimből erednek, s az élet a magam versét írja meg.

Meztelen testem ruhája a reggeli nap sugara, rajta harmatos esőcseppek fényes gyöngyei peregnek, madarakat itatva.

Tavasszal, életem fájának rügyeiként  pattanva születek, s leveleimre a hold ezüst tolla írja a verseket.

A Nyári tűző nap alatt hűs árnyékkal játszom, s a délutáni záporesőben ernyőm alatt a lágy szellővel hálom.

Ősszel, már minden levelem színekben öltöm, festem a tájat s csak a fagy veti le rólam ezt a köntöst.

Télen, ha átölel a fagy az avar csillámló szőnyegeként pompázom, s a hó alatt anyatejként én újra meg újra a földemet táplálom…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021. 12. 18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Örök szerelem

Mikor újra megláttalak, szívem a szívedbe dobbant, vérem pezsgő hullámai öntöttek el…s szóltam, szerelmem ölelj a mostban.

Szél fútta hajad aranyló zuhataga arcodat díszíti, szálai mint egy-egy költemény, ábrázatod megfesti.

Szemed sugallta, kérlek bilincselj örökre magadhoz, s nézd a gyűrünk végtelen útját,..mily fényes és tiszta, ami mindenhonnan haza hoz.

Ígérem, az úton fogom majd a kezed, viharban neked a barlangod leszek. A nap alatt neked virágzom, s a szélben ha kéred, táncunk is eljárom.

És ha az ég könnyei hóként hullanak a földre, szerelmünk csonka gyertyája csillagot gyújt a temetőbe.

Ott a csillogó fehér pázsit alatt nyugszunk mi kéz a kézben, s a mi csillagunk visz el minket, a mindenségben. 

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 12. 11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Habok köntöse

Tengerparton ücsörögtem, s a habzó hullámok tejszín párájában gyönyörködtem.

Sziklák csendesítették a háborgó tengert, hatalmas hullámok csaptak le, mivel szembe ember nem ment.

A tenger hullámhegye robajában tűnt el s a nap volt az, ki a látványt festette meg, mi egy felhő árnyékában halt el.

 A háborgó víz tükrén táncoló nap fénye a víz testét simogatta, párában fonódtak össze és őket a szivárvány összeadta.

Felhők bárányai széllel bélelve haladtak felettük az égen, s a nap masszírozta szét dunyhájukat, tollpáraként a légben.

Ültem a világ egyik legnagyobb erejével szemben, hullámok lehajtott fejű vadlovainak ménese dübörgött benne.

Elmerengtem s egy vízfröccs ébresztett, előttem fodrozódott a kék selyem, min csillogó gyémántok hevertek.

A sebes víztömeg habzó pezsgőként olvadt a partba, kisimulva csendesedett el s ölelte, mint gyermekét karjában tartva.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.12.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.