Egy hét, egy év, egy élet, mint egy
pattintott kő nem válaszol, csak
ha kell szikrát képez…
Ég alatt s feletti szülemény, formáját
az anyai világ, anyagivá tette…
Sokan vannak még így, hang nélkül
élve eltemetve…
Egy isteni szikra olvaszthtana mindent
egybe, s míg a kövek görögnek, néma-
ságuk meg-meg szólal, s elhallgat egy
kis időre…
Míly szép is ez az élet, hol egy szikra
lángot , s tengert emelhet fel a messz-
szeségbe…Itt mondom én, még több
szikra kéne…!
Minden nap ugyanaz, felkel, s ágyába
tér vissza. Fényében arany sárga káp-
rázat, s megvakít, eléget, ha az éj ezüst-
jét én a káprázatért elcserélem…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.03.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.