Szerző: Erchegyi Csaba Rudolf

Kategóriák
Történelem Versek

Nyugati gondolatok

Ma csend szitált a völgyben, a nyugati nap mosdatta madarait. S kandikált hamis fátyla mögül az est, csókjába lehelve hűs magvait…

Az ősz idén megelőzte korát, az öregedő tájon sok elszáradt bús koronák, ölelve árnyalva „a” még zöldet… Mondd ki a felelős ezért, Ó, föld…!?

Gyengélkedik az erdő, a pataknak hűlt helye, Isten akarta így, vagy az ember, hmm…egy éles kés sem vágná „erét”, s én úgy tudom a kereszt is régóta ferde…

Az égi csillagok üzennek, a világ remeg, látjuk mi a tűz egén „a sok x-eket”! Hamis bárányfelhők jönnek, éji gyilkosok, s a reggeli levegő fűszer a halottnak…

Táltosok, tanítók kellenének nem miniszterek, világokat összekötni fegyverekkel most sem lehet! S isteni tudatomért, ma áruló robotok versengenek !?

Egy biztos, kinek nincs otthon szege, az ebből nem rögzített semmit. Ha a magyar szellem dereng, ha kalapácsa alszik, elvetél! Földieim, cselekedjünk az Istenért!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.09.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Ma

Egy új tücsök hamisan hegedült, s a fény mély ezüst színében tündökölt. Hamis csalfa csíkos ég volt az ördög lelkével fűszerezve, s ronggyá szakadt nemzeti vitorlánk alatt e hamis matrózok világi hajóinkon lékelik a testet…

Mindennap kémlelem a felső világ játékát, isten-isten ellen játszik e világi sakktáblán. Láthatatlan nyakörvet viselnek az eltévedtek, feszes lett a gyémánt lánc…, ebből a kozmoszban vándorlók nem engednek!

Tavaink, folyóink könnyeznek az ég tükrében, s egy csepp eső sem hull alá, mert mérgezett karperec köti Isten kezét az emberek szemében. A kulcsár mélyen alszik, ébresztgetem, nem ocsúdik fel, mert hallgat az én nemzetem…

Tűzben ég a levegő, s bőre meleg sekély zöld vizeinknek, a nyár derekán az őszi levél szőnyege alatt kutak tükrei repedeznek…, meztelen fenekén egy üzenettel: e tiszavirág lárvája 3 évet kélt, rövid tánca után a nemzet elítél…!

S így…, számot kell vetnem nemzetem előtt, nem ástam ki kardom se bárdom, még a fenőkövem sem találom! De annak szánom pengém ki vermünket mindennap ássa, és minden lelketlennek, aki a Magyart bántja…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.08.31.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Az Isten nyila

A magyar lélek hazájában igaz nemzeti gondolatok vándorolnak. S a remény üde csókja, mindennap  szívek dobogását visszhangozza. S ti bábok, kik hajbókoltok a combfixes nyugatnak…, hova tartotok?

Keselyűk csőrén át szakadt országunk…, széttépték egykori szent nemzeti világunk. De a magok hasadnak újra meg újra!  A hűs hajnal szeretője az örök tűz…, kiknek fény gyermekeinek Istene a Magyar volna ?

Mi világot gyújtunk hol a sötét jár, lássák ők árnyékukat a pokol kapuján! Nem kell nekünk csak becsület, anyák, apák ékes nyelvének szimfóniája, s meglásd eljő seregünk, aki égig fogja zengeni az ősi vér akaratát…!

Na de, ezek itt nem Sobri Jóskák…! Nemzeteket századok óta hazaárulókkal oltogatják… S hol van a sok szerelem, a sóhaj, az édes élet! Ti arra vigyázzatok, hogy kígyók ne tekerednek körétek…!

Ébredj…, százszor is elmondom ha kell, töröld szavaddal, mit félelmed nyom el. Állj fel, s húzd ki magad…, te vagy a gyök, s az Isten szava! E nyelv oly világi hatalom, hol a szív magjának virága, a templomod!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.07.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Orsó

Megtört a fény, s immáron a világosság vár…  A szerelem örvénye tornádót szül, ha az orsóból egy szál, önmagára talál…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. 07. 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Aforizma Természet Versek

Folyó idő

Egy halálban, csak egy tőr állhat… S az idő folyóján ébred, ki tengert áhít…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.07.05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Egy csepp eső

E világi állomáson több utazó lelke is szomjazik, s aki a sárkány tejéből iszik, az haldoklik… De ki vízért kiállt az bölcs…, szellemének tengere édes, fennkölt.

Az ember homokórája az eső. Hangja morzejelként szól, s aki érti mit mond…, ő a boldog merengő. Szíve nyugodt hullámain pihen, csendben ring, s tudja Ő is teremtő.

A versek önmagában nyelnek el, s nem értem a magyar ember társaim sokaságát miért égeti magjainak gyökerét, mi egykor világot gyújtott, s adta el lángjának világosságát….

De a zászló marad, s a szív és vele az elme, na és a tudat persze! De eme fekete ruhás gyáva nép, férges illuzórikus bibliája alatt, harangokat láncolnak, hogy ne konghassanak.

És ma! Cseppekben esik már az eső! A nemzet virágai szomjaznak mert lángolnak a rétek, hol ősi magokat vetnének, s óvva dédelgetve nevelnének…

Mindig egy volt a gyújtogató…, ki feladja magjait, s nemzetét…Csillogó arany ragad keserű útján mézes cipőjére… S hamuvá égett a bölcső, mi e hazában egykor helyt adott néki…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.07.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Élet

Az élet egy szempillantásnyi csoda, hol a lent, s a fent szánt vet : de te kéred mit, s hova…!

Visegrád, 2026.06.15.

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Diploma a kézben, emlékek a szívben…

Kitárult az élet kapuja, s ma a pillanat kísér a nagyvilágba. Már a diplomád nyomata csendben aluszik, s kívánom hajts levélként újra meg újra a tudás fáján.

S amit hoztál e másvilágból oszd meg a mindenségben, úgy add tovább, hogy az a leveled erezetében bevésve örökké éljen. Így légy bölcs bagoly, mindig tettre készen!

S ne felejtsd szíved, ki érted dobog! Mert szeme te vagy, ki nap mint nap, a napos göröngyös úton veled végig robog. De ha a mézes útra is tévednél légy okos méh, s bölcs bagoly, mert az idő nem szól, nem kímél…

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

2026.05.26.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Együgyű világ

Csendben zakatol ma a végjáték. Koholt háborúk véres hamvai felett, szótlan könnyek tükrében sorvad a világ. S a hazugság csecsén lóg a sok butaság!

A csend az a zavar, ami nyugalomra int. S ha jő a hurrikán, mit az ember korbácsolt, te is riadtan menekülsz. De innen nincs hova: a szó végtelen igaz világot szül…

A képzelet annak ad időt aki a valóság tükrén áthalad, s úgy nézhet vissza magára, mint egy alkotó, ki szilánkokból testesített, s színeztett időt, eonokat…

De e földön én tovább megyek, szeretem a magyar zöld hegyeket! Mert főmet emeli a magosba, és mert tekintetemnek az ormon a helye! Egy úrnak az Úrban a helye!

S tudom a jóban egy csipetnyi só van, a rosszban egy kis mézlelkűség, s a szív diktálja a lépést jómagam Istene felé. Egy úton, jó irányban hozzád hazám, hazafelé…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.05.07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Történelem Versek

Zsebes

Az ország legnagyobb zsebese, kiszorult ez évben a peremre. Vitte a nép, s állam vagyonát, elhagyva őt a gőg, s pár jó barát.

Képzelt trónjának aranya, mint keserű epe mardossa. S kardjának porcelán hatalma egy nap, s éj alatt hullott a nemzet színe előtt darabokra.

Ej te döjfös kis uracska: e népnek te valaha esküt tettél, hogy felemeled a magasba! S ma a nép ítéletet hirdetett! Becstelen, s áruló szolgaként menesztett.

Egy nemzet államban, országnak nincs helye! S te más nemzetnek esküdtél fel, néped sorsát zsebeid feneketlen sötét kutjába temetve.

A magyar lélek holtában is erős, oly erős, mint a múlt gyökere. De aki a teremtő fáját ássa alá, annak ága nem hajt, s nem lesz levele. Korhadó ág lesz,  rovarok eledele…

S végezetül: a nép ébred, a gyáva, hazaáruló, s a hontalan menekül. S marad ki érez, nemzeti öntudatra ébred. S aki tudja Isten hol lakik, azok hazatértek…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.04.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.