Szerző: Erchegyi Csaba Rudolf

Kategóriák
Történelem Versek

Zsebes

Az ország legnagyobb zsebese, kiszorult ez évben a peremre. Vitte a nép, s állam vagyonát, elhagyva őt a gőg, s pár jó barát.

Képzelt trónjának aranya, mint keserű epe mardossa. S kardjának porcelán hatalma egy nap, s éj alatt hullott a nemzet színe előtt darabokra.

Ej te döjfös kis uracska: e népnek te valaha esküt tettél, hogy felemeled a magasba! S ma a nép ítéletet hirdetett! Becstelen, s áruló szolgaként menesztett.

Egy nemzet államban, országnak nincs helye! S te más nemzetnek esküdtél fel, néped sorsát zsebeid feneketlen sötét kutjába temetve.

A magyar lélek holtában is erős, oly erős, mint a múlt gyökere. De aki a teremtő fáját ássa alá, annak ága nem hajt, s nem lesz levele. Korhadó ág lesz,  rovarok eledele…

S végezetül: a nép ébred, a gyáva, hazaáruló, s a hontalan menekül. S marad ki érez, nemzeti öntudatra ébred. S aki tudja Isten hol lakik, azok hazatértek…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.04.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Virágzó lélek

Egy virág mosolya mögött, kecsesen hajló huncut szirmainak gondolatai cikáztak. Kinyílva színeiben még az árny is, mint ártatlan álca pompázott.

Kedves az élettől, hogy megalkotta a virágot… Megannyi szépség, mennyi lélek, s mind hamvas szüzek, így jönnek a világra. S hagyjuk a húsevő virágot!

Én a legszebb virágra gondolok! Aki levelein, szirmain, a napsugarat dédelgeti, s a szüntelen reggeli harmat édes csókjait, testén ölelve melengeti.

Ő a virág, aki egy, s mindenki virága! Csókok képzete, s a rét gazdája. Illatos csendjével hívja szerelemre, ki megérett. Bársonyos idomán, mint telt ajak érintése, egy hangtalan ígéret…

Virágzó lélek fonta aranyló hídon át,  lágy sugallat simogatja, s ébreszti a szépet. Kulcsát annak akasztva fel, kiben a világ, virágképében szeretetre ébred…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.04.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Történelem Versek

Nyolc kerge év, egy verses mesében…

Rebeka a hónap első napján született. Egy bolondos napsugár küldte apának, s egy kerge gólya hátán szépségével az égből érkezett.

Április elseje a bolondozások napja. Isten a lányom tarsolyába tette üzenetét, s mikor kinyitotta szép szemét, egy csillag adta át történetét…

Te vagy az én egyik fényes kerge csillagom, kinek 8 éven át a kék égen a felhőket oszlatom… Napodként követlek én egy életen át, ragyogj éj, s nappalon át…!

Boldog születésnapot kívánok!

Apa

Érchegyi Csaba Rudolf

Írta lányának

Érchegyi Rebeka Annának

2026.04.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Fürtöske

Egy fürt alatt egy csavaros csók cuppant, s mosolyának tengere merített el engem. Lélegzetének vihara repített el, s a csók megüzente, ölelj szorosan, ölelj engem.

Bozont vagy a csók, mhh… melyik is ragadott el csendben? A kérdés száz meg száz lehet, de egyik sem fontos csak a virágom, mert én szirmai közt szenderedem.

Az égitestem is…, szemeiben a hold és a nap! S mint egy jó deák, számon tartva írja a napokat. Ő az író, s én lennék a hőse…? Egy külön világ születik, mi nem volt előtte.

Na, de én a fürtök alatt dobogó szív megszállottja vagyok, nem tagadom. Ki a másodpercekben órákat lát, s tudom benne szüntelen ott van a napsugár…!

E virágot én elültettem, s szívem kertjében friss patakom vizével öntözöm. S ha a fénysugár mosakszik benne, a virágos rétünk tükrében vár a csókom, esküszöm…

Érchegyi Csaba Rudolf

Mavros Kolympos

2026.03.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Óda az ostorhoz

Elveszett Isten ostora! S a szent föld becsülete, hova veszett a régi korona? Hol rejtegetnek jogarunk…, haza várnak a magyarok, légy újra nekünk oltalom…

A tekintet, a gerinc, az erős akarat mivé lett? Horpadt mellkas, s leszegett fejek közt az ősök büszkesége az enyészeté lett. S te Idegen rabszolga! E haza kellene?

De mielőtt a tietek lenne…, a világ börtönei szomjaznak lelketekre! Élő sötét koporsókba lélektelenül pusztultok el, s a kék ég fénye alatt, szénné s porrá égtek el.

S aki e hazát elárulva eladta, annak szívét lángoló rózsák máglyáján izzó tüskéi szúrják halomra. S ha őszesen is magyar, hidd el, Róma előtt is tied volt a jogar!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.03.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Isteni szikra

Egy hét, egy év, egy élet, mint egy

pattintott kő nem válaszol, csak

ha kell szikrát képez…

Ég alatt s feletti szülemény, formáját

az anyai világ, anyagivá tette…

Sokan vannak még így, hang nélkül

élve eltemetve…

Egy isteni szikra olvaszthtana mindent

egybe, s míg a kövek görögnek, néma-

ságuk meg-meg szólal, s elhallgat egy

kis időre…

Míly szép is ez az élet, hol egy szikra

lángot , s tengert emelhet fel a messz-

szeségbe…Itt mondom én, még több

szikra kéne…!

Minden nap ugyanaz, felkel, s ágyába

tér vissza. Fényében arany sárga káp-

rázat, s megvakít, eléget, ha az éj ezüst-

jét én a káprázatért elcserélem…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.03.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Versek

Fekete lyuk

Olcsó válaszokban burkolt hamis fátylak

mögött alszik a világ. S az alkony tölcsére

lágyan ragad el, s én benne hallom a

pirkadat lágy zongora játékát…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.03.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Rács

E nemzet szíve, rács mögött dobog.

Kígyók alkotta hálók mögött, bűz

és mocsok. S ha lángoló szíved igaz

szót szólna: idegen alkotta törvényre

hivatkozva, hazád bírái taszítanak

majd a szolga sorba…

Visegrád, 2026.03.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Versek

Tél

A koronák hava, fenséges hideg ruhájában szökken hónapról hónapra. S fagyos könnyeinek fehér hulló csillagait áldozza, e virágzó madárfüttyös tavasznak…

Hófehér elegancia, fehér tisztaság…! A föld maszkja alatt, csendben aluszik már minden csodabogár. S az éj keblén a hold pihen, simogatva őt egy éjen át.

A tél egy költemény, mi önmaga írja sorait, s világi esszéjét. Megkerülhetetlen fenséges erő, ki a föld köpenyét gyógyítja, s eonok könyvében olvasztva a múltat, a jelenben feloldja.

Nem tapad vér a kezéhez, nem manipulál, fagyos csókja mögött a tűz komponál. Olvadó könnycseppjeinek vizeiben született az élet, ősi rend ez, nem elmélet…

Folytatnám még, de veszett szavaim üres kutakban némán száradnának el. Elmeséltem már fent néktek, hogy a tél oly évszak, hol az elme a tudattal egybekel…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.02.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Dobogó szív

Egy ideje, lüktetve áramlik már az energia… Hullámainak tükrében pislognak a szemek, s látva oltják el magukban az ősi szellemükben féltve őrzött tüzet.

Erősebben dobog a föld szíve, ugye te is érzed…? E bolygót a múlt művelte, s a fekete arc nélküli köpenyesek véres bankóiért, a senkiktől megvehette…

Azt hiszik megszerezték… Okos buták… Gyökerestül, mind rabszolgák! Ők a sátán szolgái, a világi világtalanok. A félelem iskolájában, mind hatalomért sóvárog…

Valahol még él egy bölcs juhász, aki a sok birkából majd farkast csinál… A nemzet farkasait eszméjével megalkotja, s kiveti a rókát vagy könyörtelenül eltapossa.

E haldokló világképnek itt nincs eredője, se iránya, s e földön teendője. Csak egy fegyvere van a népnek. Az esze!  Szabad akarattal, magját s gyökereit felesketve…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.02.16.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.