Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Mennyi időnk van még…

Az időm, az életem, a valóság kapcsolata közt eltelt paradoxon… S ha meghalok, mely valóságos esemény, helyet foglalok majd én a tér ölén…

Majdan ha a térben utazgatom, viszem kincsem minden utamon! Bőröndömben úgy pakolok én, hogy beleférjen minden csók, s vidám esemény…

Viszem én a cinkék dalát, a tavaszi fű illatát, s aki átkarolt egykor szívének halk lükető szavát…  Viszek mindent, mi oly szép volt egy életen át!

Elviszem én a világ zaját, elviszem én…! Hozok helyette békét, nyugalmat, s megkérem „Istent”, hogy adja át a Magyaroknak a földanya üzenetét…

Abban irattatik meg majd, hogy te, s én vagyok a világ, kiket a fény és az élet nevel eonokon át… Na de mégis…, ti mit gondoltok, mennyi időnk van még…?

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.11.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Aforizma Történelem Versek

Budapest

Budapest te kis édes zongorám…, volt, holt, s élő kultúrádból dal fakad hallom ám…! Festői képeidben az örök idő barangol, mesélj nekem kérlek a kék Dunáról, amin még a fény áthatolt…

Emlékek, s golyók nyomai az utcák falán, langyos szellő kavarta fel itt a történelem porát. Ékes városunkban annyi szív talált már hazát, csent csókok történeteit számos öreg platán őrzi ma is talán…

Megpihenve hallgatom a Duna karmesterének alkonyba nyúló dallamát, mi lángra gyújtotta Pest és Buda oldalát. Szemem előtt a régmúlt filmje pereg…, hol dolmányos és paszományos emberek.

Hej…, de büszke magyar lennék, ha számos ruhánk életre kelne, s nem félnétek viselni büszke történelmünk, veletek újra szép magyar hon lenne! S ígérem, míg szívem dobban, nem adom el az ördögnek a múltam…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. November 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Kísértés

Napomra borult a hold mély sötét igéje, s a csalfa kaptafa hamisan állt a helyében. Farkasok veszett rókái szabadon engedve, s e hollók az élet fáján nemzeti aranyágat lengettek.

A holnap ma is csalni kész, mi oly rongyos útra lép, hol az elme élő tetemeinek szótlansága miatt foszlik szét. A mai Duna idén fenekét mutogatta, s a megfeneklett hajóink rajta foltos tomporát takargatja.

A nemzeti erkölcstelenség a morális barbárságnak európai melegágya, de ki fogja szabotálni, ha hazánkat majd idegen eke szántja? S ti hántolatlan kalászok…, vessétek már le az ólom nehéz kabátot!

Értünk sírnak a könnyek…, s a hamis mosolyok játszák el szemem világát… Rezdületlen arcom fel-fel kiált, s én tudom, hogy kísért e múlt leszegett feje, halld meg…, körülöttünk már tombol harsog a világ…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. November 8.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Felhők rózsája

Egy Isten küldte virág motoszkált gondolatomban. S e pillanat zajában a nyíló rózsám bimbóját kovácsom izzó veresre hevítette, s e testet öltő felhőhegyek domborulatain őt elhelyezte.

Hatalmas felhők kertjében fogant szikrázó csodaország éterében, angyali üzeneted suttogott nékem… Szívem harsonái fújták el vágyam sóhaját, s ezüst lovam repítette szikrázva egy éjen át…

A zenekar készen állt lelkem kertjében…, hol az idő nekünk komponált, darabjában a fény lágy hullámai szőtték át jövőnk otthonát. S jött a fővilágosító…, ki aranyozta csillámló egünket, ahol egyik szerelmes gondolatom, egy másikba szeretett…

E világ virágom, te nélküled sebzett országom vesztőhelye lenne, jer le hozzám édes kedvesem, s szirmaid között illatoddal andalítva, mosolyod sugarai alá temess el engem…

Oly szépet álmodnék és ébrednék én benned…, s ezalatt napkorongom aranyszálaiból angyalokkal ruhát varratnék néked… S ha e ruha elkészülne…, kezed a kezemben e vers alatt esküt tenne…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.10.17

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Nyugati gondolatok

Ma csend szitált a völgyben, a nyugati nap mosdatta madarait. S kandikált hamis fátyla mögül az est, csókjába lehelve hűs magvait…

Az ősz idén megelőzte korát, az öregedő tájon sok elszáradt bús koronák, ölelve árnyalva „a” még zöldet… Mondd ki a felelős ezért, Ó, föld…!?

Gyengélkedik az erdő, a pataknak hűlt helye, Isten akarta így, vagy az ember, hmm…egy éles kés sem vágná „erét”, s én úgy tudom a kereszt is régóta ferde…

Az égi csillagok üzennek, a világ remeg, látjuk mi a tűz egén „a sok x-eket”! Hamis bárányfelhők jönnek, éji gyilkosok, s a reggeli levegő fűszer a halottnak…

Táltosok, tanítók kellenének nem miniszterek, világokat összekötni fegyverekkel most sem lehet! S isteni tudatomért, ma áruló robotok versengenek !?

Egy biztos, kinek nincs otthon szege, az ebből nem rögzített semmit. Ha a magyar szellem dereng, ha kalapácsa alszik, elvetél! Földieim, cselekedjünk az Istenért!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.09.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Ma

Egy új tücsök hamisan hegedült, s a fény mély ezüst színében tündökölt. Hamis csalfa csíkos ég volt az ördög lelkével fűszerezve, s ronggyá szakadt nemzeti vitorlánk alatt e hamis matrózok világi hajóinkon lékelik a testet…

Mindennap kémlelem a felső világ játékát, isten-isten ellen játszik e világi sakktáblán. Láthatatlan nyakörvet viselnek az eltévedtek, feszes lett a gyémánt lánc…, ebből a kozmoszban vándorlók nem engednek!

Tavaink, folyóink könnyeznek az ég tükrében, s egy csepp eső sem hull alá, mert mérgezett karperec köti Isten kezét az emberek szemében. A kulcsár mélyen alszik, ébresztgetem, nem ocsúdik fel, mert hallgat az én nemzetem…

Tűzben ég a levegő, s bőre meleg sekély zöld vizeinknek, a nyár derekán az őszi levél szőnyege alatt kutak tükrei repedeznek…, meztelen fenekén egy üzenettel: e tiszavirág lárvája 3 évet kélt, rövid tánca után a nemzet elítél…!

S így…, számot kell vetnem nemzetem előtt, nem ástam ki kardom se bárdom, még a fenőkövem sem találom! De annak szánom pengém ki vermünket mindennap ássa, és minden lelketlennek, aki a Magyart bántja…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.08.31.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Az Isten nyila

A magyar lélek hazájában igaz nemzeti gondolatok vándorolnak. S a remény üde csókja, mindennap  szívek dobogását visszhangozza. S ti bábok, kik hajbókoltok a combfixes nyugatnak…, hova tartotok?

Keselyűk csőrén át szakadt országunk…, széttépték egykori szent nemzeti világunk. De a magok hasadnak újra meg újra!  A hűs hajnal szeretője az örök tűz…, kiknek fény gyermekeinek Istene a Magyar volna ?

Mi világot gyújtunk hol a sötét jár, lássák ők árnyékukat a pokol kapuján! Nem kell nekünk csak becsület, anyák, apák ékes nyelvének szimfóniája, s meglásd eljő seregünk, aki égig fogja zengeni az ősi vér akaratát…!

Na de, ezek itt nem Sobri Jóskák…! Nemzeteket századok óta hazaárulókkal oltogatják… S hol van a sok szerelem, a sóhaj, az édes élet! Ti arra vigyázzatok, hogy kígyók ne tekerednek körétek…!

Ébredj…, százszor is elmondom ha kell, töröld szavaddal, mit félelmed nyom el. Állj fel, s húzd ki magad…, te vagy a gyök, s az Isten szava! E nyelv oly világi hatalom, hol a szív magjának virága, a templomod!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.07.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Kategóriák
Aforizma Természet Történelem Versek

Orsó

Megtört a fény, s immáron a világosság vár…  A szerelem örvénye tornádót szül, ha az orsóból egy szál, önmagára talál…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. 07. 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Aforizma Természet Versek

Folyó idő

Egy halálban, csak egy tőr állhat… S az idő folyóján ébred, ki tengert áhít…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.07.05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

Egy csepp eső

E világi állomáson több utazó lelke is szomjazik, s aki a sárkány tejéből iszik, az haldoklik… De ki vízért kiállt az bölcs…, szellemének tengere édes, fennkölt.

Az ember homokórája az eső. Hangja morzejelként szól, s aki érti mit mond…, ő a boldog merengő. Szíve nyugodt hullámain pihen, csendben ring, s tudja Ő is teremtő.

A versek önmagában nyelnek el, s nem értem a magyar ember társaim sokaságát miért égeti magjainak gyökerét, mi egykor világot gyújtott, s adta el lángjának világosságát….

De a zászló marad, s a szív és vele az elme, na és a tudat persze! De eme fekete ruhás gyáva nép, férges illuzórikus bibliája alatt, harangokat láncolnak, hogy ne konghassanak.

És ma! Cseppekben esik már az eső! A nemzet virágai szomjaznak mert lángolnak a rétek, hol ősi magokat vetnének, s óvva dédelgetve nevelnének…

Mindig egy volt a gyújtogató…, ki feladja magjait, s nemzetét…Csillogó arany ragad keserű útján mézes cipőjére… S hamuvá égett a bölcső, mi e hazában egykor helyt adott néki…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.07.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.