A csend hangtalan üzenet…,s a válasz bírája az ítélet, mert a lét maga a cselekedet…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.25.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A csend hangtalan üzenet…,s a válasz bírája az ítélet, mert a lét maga a cselekedet…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.25.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026. 01.16.
Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A digitális világ etet, a könyv ami táplál…
Egy sorban több szellem is jár…, de a szem repít oda, ahol a gondolat a léttel jegyben jár…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Egy nagy piros kalap, két zöld smaragdot rejtett, s ahogy megcsillant lángoló szívem is belerengett.
Koronáján fürtjei úgy ringottak, mint a Balaton tőkéinek aranya. Egek ura hitvese…, ő volt a Madonna.
Parfüm illata a teret mosogatta, s ringó csípője e férfiak szívében az égő vágyak reményét, tekintet nélkül oltogatta…
Egy démon volt…, ki tereket renget. Ezer és ezer sudár kalász magjából, neki csak egy kellett!
S amikor a mag szárba szökkent benne, egy érzésben több gondolat volt, mint amit valaha megérthetne…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.01.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Hópihében zárva hullanak alá a csillagok. Csengetek, s én állok a fa előtt. Szikrázó hóesésben üzenetek szállnak, s egy mosolyközt született gondolatot küldök én, a hiányzó családfámnak.
Visegrád, 2025. 12. 24.
Érchegyi Csaba Rudolf
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Ma a fény parazsát lobbantja újra, s a csillagok ösvényén szívek szárnyalnak fenn az égen, s mélyen a gondolatomban.
Egy kis emlékben, egy parányi üzenet: úgy pihenj meg ma e fa előtt, hol a fény melegít, s ha szólsz őseidhez halld meg az üzenetét…
Lángol minden szív a fény terít meg ma este, mosoly repked az asztalon, s közben fogd a kezem, és ölelj át vérem…, angyalom.
Eonok e szent napján a csillagok közt szállok, s hálával tartozom annak ki fényt gyújtott bennem, az örök világosságot…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.12.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Reggeli álmos kékellő fényes világ, kócos habjaira írta a nap regényét felettem. Smaragd színében csillámló hullámok szelében írtam meg néktek e versem…
A nap szoknyája alatt üldögéltem a parton, millió és millió lábaival lépkednek rajtam. Kecsesen járkáltak ide-oda, olyan érzés fogott el, ahogy csecsszopóként egykor anyám simogatta arcom.
Ingatag piros vitorlás pecsételte meg a tó vizét, s a lágy szellő tánca ringatta mezején. A nap sugarai úgy szikráztak a tó vizén, mint folyékony higanyként látszó más világ…, kíváncsi tekintetek terhes gondolatait mosta át.
Mellettem szomorú füzek álltak sorba, siratva a nyarat, s kecsesen hajlongva a szélben szálló muzsikaszóra. Bozontos frizurájuk árny világa szőnyegén, s a fény körül ölelte…, anyatejként fojt szerteszét…
E parti sétány csipkéi körbe rajzolták a tavat, macskakövek heverésztek a léptek hangjai alatt. Ezrek zászlói lobogtak a kócos nádas erdején, s így öltött köntöst, árnyas ezüstben szürkülő narancs színeinek estéjén…
Gondolataim a lemenő nap tűzében pernye hajóként emelkedve tova szálltak, s az ébredő szél karmestere vezényelt e világi orgonán…, dúdolt az ősz karjában a langyos szellővel, így oltotta el az ég mécsesét….
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.09.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A tegnap megkérdezte a mai napot, hogy miként lehetne megjósolni a holnapot. A válasz a csend folyójában csobogott…
A víz sem kérdezte még soha, hogy hova folyjon… A kő örökké hallgat, minek hátán csak a szél beszél…, csak hallgasd…
A nap is úgy oszlatja fátylát az égbolton, mint az árnyék a fényt, s annak ácsol menedéket ki lángol még lelke tengerén.
Egy óceánban él a tegnap, a ma, s a holnap. Egy szó, tett, vagy egy gondolat sem veszik el…, megszólal vagy hallgat….
S e gazdagság nincstelensége oly mérhetetlen…, mégis a gazdagság szabadsága börtönében az idő értéke, könyvelhetetlen.
De az emlék egy drága portéka! Ég és föld közötti pillanatok oszlopa. Éber tükrében üzen tegnapunk…, s így válaszol nekünk holnapunk…
Érchegyi Csaba Rudolf
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Agios Nikolaos
2025.06.25.
Felső világ ma szemét dörzsöli, dunyhája gyöngye kopogtat, hullik az eső. Virágzik a ringló, tavaszi ünneplő ruháját öltve. Mellette az aranyeső, neki napsárga fényt kölcsönözve.
Szitál s zuhog nap-napután… A zöld hadserege fölényesen ostromolja kertem, s a vakond is morog tán. Lila virágok ibolya kosztümben kecsesen álldogálnak, s fehérben a meténg, az ég könnyében bőrig ázva.
Egy szó sem csattan el…, a béke illata terjeng a kert levegőjében. Borostyán zuhog le csendben borítja akác támfalam, kendőzve kertem szigeteit, ahol csak lehet, e varázslatos birtokon.
Gyönyörű néma hárfa ez a kerti világ, magán játszik, s harmónia öleli szótlansága szépségét, értve neki minden szavát. Talán szépsége a nyelve…, formában s színben mindnyájunknak megénekelve.
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.04.04.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Százszorszép mosolya virágzott nekem akkor este. Egy nő lépett a sötét utcában elém, s a pillantásom csente. Szemében kéklő láva, s hangja az azúrkék óceán tisztasága.
Mint egy derűs reggeli tünemény, úgy festett az est koronáján. S dalolva beszélt, mint egy kalitkájából szállt kismadár. Szívem kék egén repkedve festett, te jó atyám…
Elhívtam egy kisvendéglőbe, ami ott állt az út szélén. Bent zsivaj köszöntött, s állt közénk. Egy sarki asztal üres volt, leültünk…, az est pompás volt. Ő beszélt, az arca írt, mesélt…
Hallgattam élete történetét, s benne százszor megélt öröm és bánattal megrakott húzott ökrös szekér. Kerék nyomai az arcán ültek, s szavaiban néha-néha szerettei is felcsendültek.
Oly színes és szép volt ő egybe csomagolva. Akár az esőben született szivárvány fátyla alatt megbújt kis virág, ki szirmait óvatosan, s lassan a hulló cseppek közt bontogatja.
Az est zárórát hirdetett, a fény andalogva tova sietett… Fizettem…, lelkem szavam kötötte gúzsba, s én a százszorszép virágommal a hold tükrében írtam az életem újra…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.03.02.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.