Címke: Istenes

Ej világ hova rohantál, hatalmat hitetlen árulók kezébe miért adtál!?

Ej népünk vakokat süketek szültetek, itt az idő, hogy lássatok, halljatok emberek.

Ej Istenünk, benned van minden vigaszunk, ostorod csattanása sokszor a földig hallatszott.

Ej anyáink, igaz hitű szép lányokat szüljetek, ha kell, ember s Isten mellett legyetek.

Ej apáink most erős okos fiaitok kellenek, hazafiak, kik szívből hangoztatják nyelvüket.

Ej katonák, emeljétek tiszta zászlónkat a magasba. Csatáink vérét könnyek mosták le mostanra.

Ej tanár, nekünk igaz történelmet tanítsál, tudd, hogy éles elme kardért soha nem kiált.

Ej világ, lassítsál… Hagyd tiszta folyóinkat medrében, ne mérgezd, s ha kell szomjazzál.

Ej nemzet, végül hozzád szólok! Nem halljátok…, a világ vészharangjai megkondultak…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.11.26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Univerzum szülte ember,

ébredj,… mert meghalsz,

ha szólni nem mersz…

Nagyjaink, egykor a nemzetért

haltak, öltek. Hazánknak nemzettek

s becsülettel nevelték őket.

A ma fiai a félelem rabjai,

mellettük sarjuk, mint zavart vad,

 s előttük jövőjük hamvai.

Felteszem a kérdést,

alvó emberek, ti mire vártok?

Magotok ősi hatalma,

keljen vagy a sötétben várjon?!

Álljatok fel s lépjetek,

alkossatok erdőt s réteket.

Forradalmárok! Ha kell,

a széllel is üzenjetek…

Szabadságotok forrása,

bugyogjon s törjön ki.

Öntsön el minden üreget,

s a mocsok jöjjön ki.

Pusztuljon minden áruló,

ki a haza ellen tervet szőtt.

Halott lelkeknek, itt nincs

már hely, se temető.

Fojtogatja már a halál a mély

állam katonáit,

hagyja az ébredő erőt,

hogy enni hozzon az asztalához.

A sors bírójának kalapácsa,

előtted porosan az üllőn pihen.

Népek népe, ez neked üzen!…

Ha eljön az idő,

mikor egyet üt majd.

Civilizációnk Atlantiszként

tűnik el,… s hiába kiáltasz,

életed, a kezedben van…

Érchegyi Csaba Rudolf

2022. 07. 21.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Magyar fogak csont dárdámat díszítik, csatában elesett katonák kiáltása most is hallatszik.

Falamon a dárda, velem hallgat. Emlékek csonka csontjában a harcosok utolsó leheletei voltak.

Nemzetet szültünk néha vérrel, verítékkel. Istenfélőkkel s ateistákkal együtt tettre készen.

Egykor szívünket adtuk e büszke népért, nemzettségünket a csillogó arannyal teli ládák zúzták szerte széjjel.

Nyilaink már nem lőnek, dicső honunkra dögkeselyűk repültek. Széttépték országunkat húsába marva, sebei gyógyulnak s nem felejt a Magyar, anno Isten előtti fogadalmát tartva!

Érchegyi Csaba Rudolf

2022. 05. 19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy szó hangzott el, száz válasz volt benne, kérdést nem engedett, így lett ítélkezve.

Mennyek és szellemek Ura, keresd meg Káin gyermekét, hogy feljegyezhesse a földi helytartók pusztításának végletét.

Uram, adj erőt s bölcsességet az embernek, hogy a megmérgezett földön a kígyókat maga alá temesse.

Saját mérgükben fuldokoljanak, a pokol tűzén égjenek el, apáik s anyáik emlékét a szellemek börtöne nyelje el.

Ébredjen a tudat, lelkek lángoljatok, fényben születettek s e földi világban fogantatok.

Ne féljetek, mert ez nem a mi kenyerünk, a gonoszt a szeretet fojtja meg, s így lehet a méreg, orvosság nekünk!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 01. 25.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Magyarként a nemzeti nyelved lelkeddel született, ha nem edzed, a kovácsot is feleded.

E nyelvi kódot azért kaptad, hogy a világ ne értse mitől vagy gazdag.

Láss át a szitákon s szűrd le a Magyart, ne keverd nemzeted eszméit, amit a sátán akar.

Egykor a Magyarok hitének akaratát egy mély barlangba temették, s aki felhozza azt, kard nélkül adja vissza a nemzet erejét.

Őseink nyilai a hazát védték. Nemzetünket a gyarmatosítók szíven döfték.

Szabadságunkért elesve a zöld mezőn feküdtünk, fehér fény világított felettünk.

Rajta az ég vér tengere hullámzott, Magyar szív soha nem feledte képét, de a zászlónkért, kiáltunk.

Nemzetárulók és hazugok, ti zászló nélkül maradtok, lelketek fekete s örökre a mocsokban ragadtok.

Ha baj van, a mi kis nemzetünkért minden Magyar szív dobog, Árpád vezérünk üzeni, ébredjetek Magyarok !

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 06. 13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

A harangok ma másként konganak, a ház gazdájával már nem egy hitet vallanak.

Az aranyló oltár szónoka a megváltást kínálva, ostyaként adta a testet istennek ajánlva.

Egy fehér fényt láttam mi az aranyat mosta, az oltár helyén az igazság lépett be, s nem volt rosta.

Világ kinyílt a sötétben nem féltem, az arany nem vakított el s szabadon éltem.

Egykor a sötét eszmék a szemembe és a fülembe másztak, de az igazság forró üstjében főttek szét és igazakká váltak.

Újra eljöttek ők, fekete oltárt alkotva,  minden aranyat felpakoltak s elvittek alkonyra.

Csak egy kincset hagytak itt, a lélek maradt, melyhez a vér még eddig sosem tapadt.

Ma már az én oltárom a magam háza, vallásom a kultúrámban talált otthonára.

Ha örök útra kelek én és napfényben a végtelen mezőkön sétálok, ott a virágok mesélik el nekem, hogy nem félnek a farkastól, mert Ők nem szeretik a virágot…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 05. 16.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy világ magjaként jöttek s a föld ma már ismeri őket.

Csodákat nemzettek, láncokba verve nevettek, jövőt láttak s könnyeztek, mert szembejött a világ, mit neveltek.

Egy Isten és egy lobogó alatt, s az örökös történelmi nyomás alatt kitartott igában, bízva hazában és a nemzeti imában.

Az eszme meghozta napsütötte gyümölcsét, a nemzet fellélegzett s királyként éltek míg tehették.

De az új világ programja gonoszt öltött, nemzetek szabadságát vette s a hatalomra költött.

A Magyarok országa s a népének imája, kérte a Földanyát, hogy ne várjon hiába.

Isten seregét küldte a világra, fegyverével, a szeretettel megáldva.

A nemzet szíve a hazáért dobogott, egy testként álltak ellen a Magyarok.

A zászló Örök lángként lobogott, s mindent legyőztek a Magyarok!

Bölcsőt adtak a királynak, s egy eszmét vártak cserébe, ne árts a hazának!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.02.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ezüst pohár szívem aranyával töltve, megáldottak vele engem sorsom világát öltve.

Nem kérek mást csak egy cseppnyi világot, s ha megkapom tanítva adom vissza annak, ki várja e tanácsot.

A láng őrzője vagyok én is, ki a fényben érkezett s távozott, de sorsából tanulva ha kérték, mindent átadott.

Ha üzennék, Te tudod hogy Én vagyok, s neked adom a lángot, mit itt hagyok.

A világ én vagyok, s ti vagytok a bölcsőm miben alhatok.

Hívjatok s itt vagyok!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Haza, becsület, Én így gondolom, s lehet hogy te leszel az, aki kinevet.

Most minket a világpolitika sötét eszméi fertőznek, a félelem csíráját elvetik, s a sátán könnyeivel nap mint nap öntözik.

De a világ nem tűri a sátán uralmát, új rendet hirdet és törli a gonosz uralmát.

Káosz, fájdalom s vér festi a falakat,új rend vette kezdetét, miben a gonosz nem marad.

Nem marad, mert az ember a fényből érkezett hol a sátán sosem élt, így a sátáni erő a világosságban elvetélt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.01.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Tudom mi a válasz, de nincs sehol. 

Beragadtam egy világban, mi sugallta, láss vakon.

Nem volt erő, fáradt a lelkem, a jövőm naplójába írva sebeim értelmét leltem.

Mindent leírtam, vázoltam meztelen lelkem, lássátok, hogyan láttam én, míg értelmet nem nyertem.

Minden ott volt, mi eddig nyomasztott, üzentem Nektek, hogy mi a világom, s Ti min osztoztok.

Egy írás állt a napló végén mit üzentem, velem vagytok s Én ezt soha nem feledtem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.02.      

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.