Címke: Istenes

Magyar fogak csont dárdámat díszítik, csatában elesett katonák kiáltása most is hallatszik.

Falamon a dárda, velem hallgat. Emlékek csonka csontjában a harcosok utolsó leheletei voltak.

Nemzetet szültünk néha vérrel, verítékkel. Istenfélőkkel s ateistákkal együtt tettre készen.

Egykor szívünket adtuk e büszke népért, nemzettségünket a csillogó arannyal teli ládák zúzták szerte széjjel.

Nyilaink már nem lőnek, dicső honunkra dögkeselyűk repültek. Széttépték országunkat húsába marva, sebei gyógyulnak s nem felejt a Magyar, anno Isten előtti fogadalmát tartva!

Érchegyi Csaba Rudolf

2022. 05. 19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy szó hangzott el, száz válasz volt benne, kérdést nem engedett, így lett ítélkezve.

Mennyek és szellemek Ura, keresd meg Káin gyermekét, hogy feljegyezhesse a földi helytartók pusztításának végletét.

Uram, adj erőt s bölcsességet az embernek, hogy a megmérgezett földön a kígyókat maga alá temesse.

Saját mérgükben fuldokoljanak, a pokol tűzén égjenek el, apáik s anyáik emlékét a szellemek börtöne nyelje el.

Ébredjen a tudat, lelkek lángoljatok, fényben születettek s e földi világban fogantatok.

Ne féljetek, mert ez nem a mi kenyerünk, a gonoszt a szeretet fojtja meg, s így lehet a méreg, orvosság nekünk!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 01. 25.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Magyarként a nemzeti nyelved lelkeddel született, ha nem edzed, a kovácsot is feleded.

E nyelvi kódot azért kaptad, hogy a világ ne értse mitől vagy gazdag.

Láss át a szitákon s szűrd le a Magyart, ne keverd nemzeted eszméit, amit a sátán akar.

Egykor a Magyarok hitének akaratát egy mély barlangba temették, s aki felhozza azt, kard nélkül adja vissza a nemzet erejét.

Őseink nyilai a hazát védték. Nemzetünket a gyarmatosítók szíven döfték.

Szabadságunkért elesve a zöld mezőn feküdtünk, fehér fény világított felettünk.

Rajta az ég vér tengere hullámzott, Magyar szív soha nem feledte képét, de a zászlónkért, kiáltunk.

Nemzetárulók és hazugok, ti zászló nélkül maradtok, lelketek fekete s örökre a mocsokban ragadtok.

Ha baj van, a mi kis nemzetünkért minden Magyar szív dobog, Árpád vezérünk üzeni, ébredjetek Magyarok !

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 06. 13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

A harangok ma másként konganak, a ház gazdájával már nem egy hitet vallanak.

Az aranyló oltár szónoka a megváltást kínálva, ostyaként adta a testet istennek ajánlva.

Egy fehér fényt láttam mi az aranyat mosta, az oltár helyén az igazság lépett be, s nem volt rosta.

Világ kinyílt a sötétben nem féltem, az arany nem vakított el s szabadon éltem.

Egykor a sötét eszmék a szemembe és a fülembe másztak, de az igazság forró üstjében főttek szét és igazakká váltak.

Újra eljöttek ők, fekete oltárt alkotva,  minden aranyat felpakoltak s elvittek alkonyra.

Csak egy kincset hagytak itt, a lélek maradt, melyhez a vér még eddig sosem tapadt.

Ma már az én oltárom a magam háza, vallásom a kultúrámban talált otthonára.

Ha örök útra kelek én és napfényben a végtelen mezőkön sétálok, ott a virágok mesélik el nekem, hogy nem félnek a farkastól, mert Ők nem szeretik a virágot…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 05. 16.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy világ magjaként jöttek s a föld ma már ismeri őket.

Csodákat nemzettek, láncokba verve nevettek, jövőt láttak s könnyeztek, mert szembejött a világ, mit neveltek.

Egy Isten és egy lobogó alatt, s az örökös történelmi nyomás alatt kitartott igában, bízva hazában és a nemzeti imában.

Az eszme meghozta napsütötte gyümölcsét, a nemzet fellélegzett s királyként éltek míg tehették.

De az új világ programja gonoszt öltött, nemzetek szabadságát vette s a hatalomra költött.

A Magyarok országa s a népének imája, kérte a Földanyát, hogy ne várjon hiába.

Isten seregét küldte a világra, fegyverével, a szeretettel megáldva.

A nemzet szíve a hazáért dobogott, egy testként álltak ellen a Magyarok.

A zászló Örök lángként lobogott, s mindent legyőztek a Magyarok!

Bölcsőt adtak a királynak, s egy eszmét vártak cserébe, ne árts a hazának!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.02.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ezüst pohár szívem aranyával töltve, megáldottak vele engem sorsom világát öltve.

Nem kérek mást csak egy cseppnyi világot, s ha megkapom tanítva adom vissza annak, ki várja e tanácsot.

A láng őrzője vagyok én is, ki a fényben érkezett s távozott, de sorsából tanulva ha kérték, mindent átadott.

Ha üzennék, Te tudod hogy Én vagyok, s neked adom a lángot, mit itt hagyok.

A világ én vagyok, s ti vagytok a bölcsőm miben alhatok.

Hívjatok s itt vagyok!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Haza, becsület, Én így gondolom, s lehet hogy te leszel az, aki kinevet.

Most minket a világpolitika sötét eszméi fertőznek, a félelem csíráját elvetik, s a sátán könnyeivel nap mint nap öntözik.

De a világ nem tűri a sátán uralmát, új rendet hirdet és törli a gonosz uralmát.

Káosz, fájdalom s vér festi a falakat,új rend vette kezdetét, miben a gonosz nem marad.

Nem marad, mert az ember a fényből érkezett hol a sátán sosem élt, így a sátáni erő a világosságban elvetélt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.01.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Tudom mi a válasz, de nincs sehol. 

Beragadtam egy világban, mi sugallta, láss vakon.

Nem volt erő, fáradt a lelkem, a jövőm naplójába írva sebeim értelmét leltem.

Mindent leírtam, vázoltam meztelen lelkem, lássátok, hogyan láttam én, míg értelmet nem nyertem.

Minden ott volt, mi eddig nyomasztott, üzentem Nektek, hogy mi a világom, s Ti min osztoztok.

Egy írás állt a napló végén mit üzentem, velem vagytok s Én ezt soha nem feledtem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.02.      

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egyesült lelkek anyagi világából sebesen, a fény üzenetével érkeztem.

Alakot öltve s a teret kitöltve cseppentem a világba, hol a diktatúra az emberek életét nap mint nap bírálta.

Szemem világa a jelen tudatomat formálta, rájöttem hamar, hogy e civilizációnak nincs más forrása.

Tudtam, két út van s nincs más, hol teremtéssel válok szabaddá, vagy a birtoklással birtokká.

Ma már kívülről látom létemet, s nem aggódom mert fényben úszik az értelem.

Tudtam jól, hogy a teremtésben soha nem volt félelem, így alkot a világ folytatva a végtelent.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2020.12.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.