Ej világ hova rohantál, hatalmat hitetlen árulók kezébe miért adtál!?
Ej népünk vakokat süketek szültetek, itt az idő, hogy lássatok, halljatok emberek.
Ej Istenünk, benned van minden vigaszunk, ostorod csattanása sokszor a földig hallatszott.
Ej anyáink, igaz hitű szép lányokat szüljetek, ha kell, ember s Isten mellett legyetek.
Ej apáink most erős okos fiaitok kellenek, hazafiak, kik szívből hangoztatják nyelvüket.
Ej katonák, emeljétek tiszta zászlónkat a magasba. Csatáink vérét könnyek mosták le mostanra.
Ej tanár, nekünk igaz történelmet tanítsál, tudd, hogy éles elme kardért soha nem kiált.
Ej világ, lassítsál… Hagyd tiszta folyóinkat medrében, ne mérgezd, s ha kell szomjazzál.
Ej nemzet, végül hozzád szólok! Nem halljátok…, a világ vészharangjai megkondultak…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.11.26.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.