Univerzum szülte ember,
ébredj,… mert meghalsz,
ha szólni nem mersz…
Nagyjaink, egykor a nemzetért
haltak, öltek. Hazánknak nemzettek
s becsülettel nevelték őket.
A ma fiai a félelem rabjai,
mellettük sarjuk, mint zavart vad,
s előttük jövőjük hamvai.
Felteszem a kérdést,
alvó emberek, ti mire vártok?
Magotok ősi hatalma,
keljen vagy a sötétben várjon?!
Álljatok fel s lépjetek,
alkossatok erdőt s réteket.
Forradalmárok! Ha kell,
a széllel is üzenjetek…
Szabadságotok forrása,
bugyogjon s törjön ki.
Öntsön el minden üreget,
s a mocsok jöjjön ki.
Pusztuljon minden áruló,
ki a haza ellen tervet szőtt.
Halott lelkeknek, itt nincs
már hely, se temető.
Fojtogatja már a halál a mély
állam katonáit,
hagyja az ébredő erőt,
hogy enni hozzon az asztalához.
A sors bírójának kalapácsa,
előtted porosan az üllőn pihen.
Népek népe, ez neked üzen!…
Ha eljön az idő,
mikor egyet üt majd.
Civilizációnk Atlantiszként
tűnik el,… s hiába kiáltasz,
életed, a kezedben van…
Érchegyi Csaba Rudolf
2022. 07. 21.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.