A gazda szőlőhegyén a lábamat lógatom s közben tanakodom, hogy míly szép is az én Balatonom.
A tó fényjátéka szüntelen gondolatokkal kísért, miközben egy szitakötő leszállt elém, és a természet ékszereként nekem mesélt.
Hallgatva őt fejem forgattam s utaztam a tájban, de bárhova néztem, mindig mást láttam.
A Magyarok tengerének lába előtt hevertem, a világomat magára hagytam és csak a Balatont szerettem.
Minden elem velem volt, a víz hullámzott bennem, a szél nekem fújta dallamát, s a nap melegítette bőrömön szőröm bársonyát.
Egyként a természet bölcsőjén feküdtem, s úgy éreztem a szőlőhegyen magam, hogy megkaptam mindent,… itt van előttem.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.02.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.