A tűz előtt merengve állok, s a lobogó lángok között egy más világba látok.
Gondolataim a tűzben ébrednek, s a lángok súgták nekem el ne tévedjek.
A forró levegő egy pernyehajón a magasba emelt, gondolatom világában lebegtem, mi az égig emelt.
Csak a szem tudta, hogy hol vagyok, mi az orrom felett helyt kapott.
Szempárom már nem látott, csak a szemfedő alatt látta a világot.
Utaztam az időben, s megtanultam, hogy a magasban lebegni ésszel kell, addig míg a lélek harangja meg nem szólal, ébredj fel.
Nem elég a fa, mit égetsz el!
Egy szabadság van csak mi nekem kell, a gondolatokban utazni, s velük égni el.
A gondolatom hamuja ma már leszállt, s egy új világot teremtett bennem, hol a tűz melegít, s nem árt.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.02.02.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.