Sóhajok hajóján utaztam s rajta a világom kutattam. Az élet forgószele felkapott s vitt oda ahol a mosoly fogadott.
Mosoly világában a bölcsek vártak s egy titkot a mosoly lelkébe zártak. Átadták nekem s mondták, hogy visszavárnak.
Hazafelé egy felhőn utaztam és ahol sóhajt hallottam, felhőt oszlattam.
A nap sugarával mosolyt üzentem, s minden sóhajt fénnyel töröltem.
Lelkem mosolyának magját vetettem, s a bölcsek könnyeivel nap mint nap öntöztem.
A boldogság fényében a mosoly fája kihajtott, s ki kóstolta a gyümölcsét azt örökre mosolyra fakasztott.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.02.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.