Kategóriák
Versek

A puszta világa

Távolban a nyugvó naplementében a tehenek lángoltak, friss füvet legeltek s a legyek a hátukon táncoltak.

A pusztán sakálok ólálkodtak, birkákra vadásztak, lámák védték őket, mint katonák a felvidéki várat.

Kecskék kóboroltak a mezőn gyógynövényt rágcsáltak, s hallgatták a kuruttyoló tavat, minek felszínén a halak játszottak.

Egy ember törte meg a csendet, autójával hajtva a pusztába, porfelhőből lépett elő, a gémeskútnál megállva.

Vizet szolgált fel az itatóban az állatokra várva, s az est takart be mindent, mert a reggel az ő párját, a pirkadatot várta.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Hazug ember

A hazug ember az ágyát előre megvetette, belefeküdt mocskában s fuldoklott benne, mi lassan eltemette.

Nem volt jó ember, csak egy zavarodott elme, kapni szeretett mindig, s a hála csak hálni járt benne.

Az igaz utat soha nem taposta, egoját a rózsaszín ködfelhő, beborította.

Örök kétség táplálta rögös útját, s a félelmeit elnyomva hirdette vakon megélt igazságát.

Maga idejét az ördögnek adta, senki sem  számolt vele már, mert még a sír is megtagadta.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Fogadalom

Fogadom, hogy szeretni foglak, fogadom, hogy a tenyerembe hordlak.

Fogadom, hogy egy a kenyerünk és ha kell gyermekünknek adjuk utolsó szeletünk.

Egy istent fogadunk, áldása alatt veled mi együtt sírunk és mulatunk.

Monogámiát fogadok, érted élek én, ahogy tavak vize is a földet öleli rég.

Egymásnak örök létet fogadunk, s a fényes csillagod ragyogja be majd gyűrűmet örökké az ujjamon.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.21.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A fény üzenete

A reggeli kakasszó emlékeimben kapirgál, a pirkadat a nap sugaraival az ágyamból kiutált.

Felkeltem és kimentem a kerti dombra,  merengtem a tájban s közben a játszadozó fénysugarak simogattak sorba.

Tudtam, hogy a fény világa az embernek vak sötétség, nem utazott benne még senki, csak akkor, ha kilehelte lelkét s temették.

Elgondolkodtam közben s a felkelő nap ereje a szemem lecsukta, sugaraival kopogtatott szemhéjamon és a fény üzenetét elhozta.

Soha nem volt vége a kezdetnek,…higgyetek benne és fogadjátok el, hogy örök vagyok s benne ti velem együtt léteztek.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Eső cseppek

Szakad az eső, ablakomon át látom, hogy múlik az idő.

Isten tudja miért könnyezik az ég, örömében a földet öntözi rég.

Könnycseppjei az élőket táplálja, teste szüli az életet s gondozza őket a világba.

Az égben egyszer a hideg a meleggel össze házasodott, s gyümölcsük nedve a növények által parfümként illatozott.

Nap volt a tanújuk ki szivárványt csinált az égre, s a szél dúdolta alatta, hogy egy család vagytok végre.

Gyermekük páraként cseperedett fel a légben, s mikor felhő lehetett már villámokkal ütközött az égben.

Felnőtt ő is és öröm könnyeit hullatta, testvéreivel a sivatagi homok alatt tűntek el s a gyökerek szívták őket magukba.

Esőnek születve életet adtak s vettek el, s csak az idő volt az ellenségük, ki a négy elem felett uralkodva, mindent a világ sorsára tettek fel.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 08. 08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Hullám kép

Magamban láttam a világom, s a hitemhez szóltam előre vigyél, mert azt nem bánom.

Vissza sose nézek már, mert ha a példám követitek, titeket is ugyanaz a világ vár.

A múltban elevenen égtem el, s mint a hamut engem is a szél fújt el.

Ma már az új élet gondolatát táplálom s ők adják az ihletet, mint egy új álom.

Felébredve megalkudtam az ördöggel a tündérek oldalán, s nem éleztem a késem ha csorbát szenvedett a kő falán.

Tengernyi nyugalom öntött el az idő alkonyán, s vártam egy hullámot, mit meglovagolhatnék a végtelennek látszó óceánon át.

Tudtam, ha a hullámom közben ledobna, a végtelen óceán sem kutatná, hogy miért kerültem a habokba.

Nem vártam semmit, még azt sem, hogy a kávém ébresszen, így léteztem, mert magam voltam s vele a szabadság mit szerettem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Pihent gondolatok

Minap a pálmaleveleken átszűrődő napsugarak korcsolyáztak testemen, úgy éreztem minden rajzolata, írva üzent énnekem.

A teljes nyugalom öntött el alatta, terhes gondolataimat a fényjáték el-zavarta.

Energiák töltötték lelkemet, egy hulló levél ajkamat csókolta, szellők játszadoztak előttem a part menti habokba.

A partra érve lefeküdtem, hol a hullámok álomba ringattak, a homok szemek testemen ébresztgetve szüntelen kopogtak.

Egy csodára ébredtem s a naplemente aranyhídjára  sétáltam, az utam végén a hold fénye takart be, mint magam dunyhája egykor az ágyamban.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.25.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Idők köve

Kőbe véste a teremtő az időt, erezetének születésével mesél neked, mi történt előbb.

Élők és élettelenek vannak együtt a kőben bezárva, megkövesedtek, ez volt a sorsuk hiába.

Ásványi testükön az élet is virágzik, fűszerezik ezt a szép kő világot.

Színekben pompáznak, hegyet dombot alkotva. Csak a természet ítélkezik felette, hogy meddig lesz kőként egymaga.

Testét az idő építette s koptatta, sugallja neked, gyökereidben a jövőd, és kő a példa, hogy az élet egy repedésen is találhat otthonra.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 07. 23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A nyugalom természete

Bajszom pödörgetem arcomon, s látom, hogy a kabócák hűsölnek az ágakon.

A forró nap sugarai tűzi testüket, a fenyőfa tobozai mögé bújva lágy szellő simogatja fejüket.

Partra vetett kövek e szüntelen lármát hallgatva, bölcsen hevernek a természet lába előtt, magukat átadva.

Az égszínkék tenger egykor lemásolta az eget, s tudják mindketten, hogy sötétbe borulnak, ha a nap elhagyja felettük az eget.

Egy kiszáradt fatörzs árulkodik a korról, magjait hajdan szétszórva, erdőként élt tovább, megfeledkezve a sorsról.

A tenger hullámai udvarolnak a hegynek, tükrében szerelmes, s a remény habjai közt, lábait ölelgetve kívánja a testet.

Növények és virágok színes ruhaként borítják a partot, így öltözik a táj, miben én vagyok a kilógó fonál, ki egy pillanatot alkot.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.21.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A remény szigete

Világ alkotta szabadság s az egykori tengernyi tisztaság, a remény szigetére költözött.

Hited magad tengerén hánykolódik, téged a lakatlan sziget eszméje vár, csak a partot érd el, hol a szabadság megtalál.

Ha a szigeten kikötsz a hajód bontsd majd szét, építs házat belőle, és a remény hitével éld meg mi a szép.

Ha eljő a halál, kapujában ne félj majd, hisz hiteddel visszatérsz szigetedre, ahogy egy madár a fészkéhez tart.

Örök vagy mint a fény, utazhatsz egyhelyben, csak csukd be a szemed s ne félj, mert fogom a kezed, s szeretlek.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 07. 20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.