Szú ette fa mellett a parton ültem én, láttam egy sellőt ki a tenger habjaiból jött felém.
A tenger testéből előttem született s mesélt nekem arról, hogy milyen az alsó világ, ahonnan érkezett.
A tenger követeként megérintette lelkemet, s általam megüzente a felső világnak, hogy a kék ég a tengerből született.
A szikla épül mondta, s kopik el, hullámok törve szólnak hozzátok, hogy az erő nem vész el.
Nincs mitől féljetek legyetek szabadok, mert a kő sem fél ha mossa az ár, csak nyissatok ablakot.
Felnyíló szemem már nem látott mást, csak a habok közt csillámló gyémántot, mit megtört a fénysugár.
Tudtam minden kincsem megvan már, eladom ha kell, s kő leszek bízva abban, hogy a sellő újra megtalál…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.06.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.