Egy nap a pók napsütötte hálóját fújta szél, s nem volt messze a nyolclábú szövőszék.
Pók székelt ott s várta, hogy ki az aki nyáreste betérne hozzá egy vacsorára.
Legyeskedtek körülötte, de csak egy muslica landolt, s a pók elkapta őt ahogy parkolt.
A vacsoránál érezte már, hogy fejben repülhet, ejtőernyő nélkül később a pókból is kieshet.
A muslica a pók vacsorán nem evett, de hamar belőle kötözött sonka lett.
Egy légy zümmögött a hálóban, s a pók csendesítette el a fonalai várában.
Légy ott volt, a pók szerette, annyira, hogy este még őt majd megette.
Reggel ébredve a legyet még felfalta, de jött valaki s a hálót leszaggatta.
A pók menekült s motyogta, a bogaraknak én vagyok az utolsó mentora, és ez a hálóm volt az iskola.
Az áldozataim félelmükben a lábaim között halnak el, s nem látták ők, hogy a háló a sorsuk könyvének utolsó lapja miatt készült el…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.06.29.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.