Szerző: formaldehid

Nem volt idő arra, hogy mit is mondhatnék.

Az idő folyamán mindketten a vízen sodródtunk, csak én a sebes folyón, Te az éren, hol haladtunk.

A sebes folyó hangja süketté tett, s szemem világa előre tekintett.

Az ér távolodott a maga útját vájta, így sodródtam el én a víz tükrében egy más világba járva.

Utazásom napsütésben a viharban és sötétségben egy változást hozott, megadta s tagadta az időt, mit korábban az élethez adott.

Egy tükörkép voltam a világba, kitéptek belőle, mert másként gondoltam a közös útra s a világra.

De ma már egy árnyék követ, ott van velem mindig s mellette társa a fény, együtt járnak ők, mit a tükör nem mesél.

Társak ők a világban, nincs ki őket megértse, mert a változásban születnek s az örök élet rendjébe.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Gyertyafény, romantika, gyász, remény s a pillanat szelleme csak neked mesél.

Világosságot hoztam a jelenben, s kis lángként lobogtam a jövőben.

Viaszba öntöttem az időm, s az emlékem lángja világította meg a jövőm.

Olvadva folyik le a múltam, cseppeinek szépségében tükörként láttam, mi voltam.

A láng fénye s melege otthont adott, s egy lélek a fénysugarával támogatott.

Mindennel és mindenkivel éltem már, nem várok többet magamtól, csak legyek fénysugár.

Mindent világítanék, ott lennék mindenhol s csak gyújtsatok világot és hívjatok, mert otthonotok világa ma már én vagyok.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Álom egy paradoxon világban, sosem tudhattam, hogy mit hoz egy éber ember álmában.

Családos vagyok, vagy magányosan családos, mindennap egy éber álom fut át rajtam, mint a reggeli magányon.

Gazdag vagyok és sikeres, de a boldogság elkerült, mert nem álmodtam eleget.

Szegény vagyok és alkotok, álmomból ébredtem sokszor, hogy hol vagyok.

Gyilkos vagyok és esztelen, pusztítok, mert sosem volt életem.

Okos vagyok, feltalálok, reményt hozok s visszavágok.

Szerelmes vagyok kizárok mindent, s az adrenalin világában élek meg majd mindent.

Rájöttem, hogy életem egy álom, a tudat alatt én programoztam s így lett a valóságom.

Álom volt egy álomban, bekövetkezett minden, egy látomás ébresztett s nem kérdezte mit hittem.

Ébren voltam, azt hittem… De csak a teret láttam s jöttem, mert képem képébe a jövőt hittem.

Tudtam már, hogy csak egy szerepet kaptam, s egy látomásban az anyagban laktam.

A programom világot tárt elém, ahol az álmom üzent felém:

itt az anyag teremti életét s a programod írja meg létét s végzetét, kerüld a múltad rossz emlékét, s ne hozd magaddal mert nem segít neked senki, csak… törődj magaddal.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.01.14.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

A Bolykik szőrösek, köpcösek, vékonyak és őrültek. Ők azok, akikkel az emberek mindig is töltődtek.

Egy világot romboltak s építettek, végül a maguk világában egy sorsot emlegettek.

Keresték a helyüket láttak a világból, nem kérnek kenyeret s zenélnek egy világról.

Minden húr és accord egy Bolyki világ, hallgasd őket s megszépül a világ.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.11. Éjjelén.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Az Intim rózsa szívem s érzelmem világát rengeti.

A rengésben az új élet hangja kérdezi, velem tartasz e egy közös életbe, ahol őseim felkértek, hogy vigyem el az utókornak ezt az emléket.

Ti mint egyek hirtelen megértek, s látjátok hogy a körforgásban nincs ítélet. Ha eljöttök újra egy rengésben, a fény vár benneteket s az emlékem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Bejáratam sok mindent a látomásban, szagokban és ízekben éltem a változásban.

Felfedeztem egy világot ahol a szépség árasztotta el folyókén a szívemet, ütemes gyors dobogásának robaja vitte el sebesen lelkemet.

Úsztam faként a vízben ütköztem sziklában, megrekedtem a sodrásban egy torkolatnál a világban.

A szél dobált s a folyó vitt tovább, mert így teremthetett s alkotott egy világon át.

Az utat figyeltem sodrott az árral, minden álmom egy történésben láttam.

A lassult folyó időt adott nekem, így csodálhattam magam s a természetem.

Ahogy a tengerbe folytam lebegtem, egy világ képe állt előttem, s az út amit megtettem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.