Bejáratam sok mindent a látomásban, szagokban és ízekben éltem a változásban.
Felfedeztem egy világot ahol a szépség árasztotta el folyókén a szívemet, ütemes gyors dobogásának robaja vitte el sebesen lelkemet.
Úsztam faként a vízben ütköztem sziklában, megrekedtem a sodrásban egy torkolatnál a világban.
A szél dobált s a folyó vitt tovább, mert így teremthetett s alkotott egy világon át.
Az utat figyeltem sodrott az árral, minden álmom egy történésben láttam.
A lassult folyó időt adott nekem, így csodálhattam magam s a természetem.
Ahogy a tengerbe folytam lebegtem, egy világ képe állt előttem, s az út amit megtettem.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.01.11.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.