Gyertyafény, romantika, gyász, remény s a pillanat szelleme csak neked mesél.
Világosságot hoztam a jelenben, s kis lángként lobogtam a jövőben.
Viaszba öntöttem az időm, s az emlékem lángja világította meg a jövőm.
Olvadva folyik le a múltam, cseppeinek szépségében tükörként láttam, mi voltam.
A láng fénye s melege otthont adott, s egy lélek a fénysugarával támogatott.
Mindennel és mindenkivel éltem már, nem várok többet magamtól, csak legyek fénysugár.
Mindent világítanék, ott lennék mindenhol s csak gyújtsatok világot és hívjatok, mert otthonotok világa ma már én vagyok.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.01.15.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.