Tűzben lobogni, vágyakról álmodni, felhőkön pihenni s egymásba szeretni. Ez minden nincs más, amiért éltem s haltam egy világon át.
Érett és éretlen kapcsolatok, érzelmi viharokban töltött csodás esték és nappalok.
Ez volt mi hozta a gondolatot, hogy úgy élnék veled, mint az albatroszok.
Lelkem spektruma színezte ideálod, te vagy ma már nekem az kit nem találok.
Egy illat, egy csók, egy érintés mi várt rám, én elmentem mellette s te nem szóltál, hogy te is rám vártál.
Egy szigeten ragadtunk gondolatban, a szerelem szigetén, várjuk az albatroszt, hogy repítsen a fészkünkbe, a szerelem tengerén.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.01.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.